Csak engem idegesít egy könyvben a helyszín, vagy épület leírása? Túl kevés az infó hogy eltudjam képzelni.

Engem pont az ellenkezője zavar. Tolkien, Jókai és Balzac túl részletes leírásain mire átrágom magam, letelik az életem.

A síkmennyezet csak nemrég terjedt el, régen az épületeknek a földszinten is dongaboltozatuk volt (vagy keresztboltozat, csehsüvegboltozat stb). Ezzel azt akarom mondani, hogy akinek van általános kultúrája, az el tudja képzelni a helyszínt.

Egyben elképzleni nem annyira próbálom olvasás közben a helyszínt. Ha tetszik a stílus amiben a leírások vannak akkor szeretem olvasni pl hogy mittudomén milyen buján illatoztak a virágok a kertben, és akkor elképzepem a virágokat meg valami random kertet. Nem agyalok az egészen. De legtöbbször simán csak átugrom a túl hosszú tájleírásokat. Untatnak és nem igazán szoktak kelleni a történet megértéséhez.

Nekem szerintem viszonylag erős afantáziám van, ha becsukom a szemem, és próbálok elképzelni valamit, akár egy olyan hétköznapi tárgyat, mint pl. egy "alma", nem nagyon látok semmit, halvány körvonalakat maximum, ha nagyon erőlködöm. Máshogy jelennek meg nekem a képek, inkább az illata jelenik meg az almának, vagy az íze, ilyesmik. Egy komplex dolog képszerű elképzelésére, mint egy boltíves terem kb esélyem sincs :D Mégsem zavarnak a leírások, szerintem azért az esszenciáját a dolgoknak jól érzékeltetik. Az, hogy "boltíves terem", vagy mondjuk "erdei házikó" ugyan nem képként jelennek meg nekem igazából, hanem "érzetekként", nehéz ezt elmagyarázni, tulajdonképpen nem alkotok meg új képeket magamban, hanem próbálom a saját tapasztalataimat felidézni, vagy hasonló filmekre visszaemlékezni, és így könnyebb. Sokszor nézek amúgy Pinteresten vagy Tumblr-ön bizonyos regényekhez fanartokat, vagy csak "aesthetic" képeket, és akkor az segít jobban belemerülni a könyv világába :)

Engem nem zavar. Leír, amennyit akar, a többit hozzáképzelem. De amúgy szeretem a leírásokat.