Hol találom meg a “Ne féljünk a farkasoktól” című könyvet?

[link]

[link]

Azt nem tudom, de itt az első bekezdés:

Első fejezet

A közép-keewatini Barren Lands farkasodúja időben is, térben is szörnyen messzire esik Ontariótól, pontosabban nagymamán oakville-i házának fürdőszobájától, és én nem is óhajtom aprólékosan ábrázolni az innen oda vezető utat. Mindazonáltal nincs az a história, amely el ne kezdődnék valahol, márpedig az én farkasok közti tartózkodásom története a nagymamám fürdőszobájában kezdődött. ötödik életévemet is betöltöttem már, de még semmi jelét nem adtam, hogy milyen pályára szándékozom lépni – jóllehet a tehetséges gyermekek zöme ezt rendszerint még korábban kinyilvánítja. Szüleim ekkor, tán mert csalódást éreztek hivatásérzetem hiánya miatt, elvittek Oakville-be, és míg ők nyaralni mentek, nagymamám gondjára bíztak. Az oakville-i ház – „Sövényes”-nek hívták – páratlanul előkelő intézmény volt, ahol én a legkevésbé sem éreztem magam otthon. Nálam néhány esztendővel idősebb unokafivérem, aki a Sövényesben élt, immáron rátalált a szakmájára: a katonai hivatást választotta, és ólomharcosokból gyűjtött, bámulatos hadseregének segítségével célratörően készült, hogy második Wellingtonná váljék. Napóleon szerepében tanúsított tökkelütöttségem oly mértékben felbőszítette, hogy a pusztán hivatalos érintkezéseken kívül megtagadott velem minden kapcsolatot.

Nagymamám, a walesi származású, arisztokrata hölgy, aki soha nem bocsátotta meg férjének, hogy az mindössze a vaskiskereskedőségig vitte, elnéző volt irántam, de halába rémített. Nagymama egyébként a legtöbb embert halálra rémítette, beleértve nagypapát is, aki emiatt már réges-rég önkéntes süketségbe menekült. Egy Buddha nyugalmával és szenvtelenségével élte napjait, csak üldögélt hatalmas bőrfoteljában, és látszólag tudomásul sem vette a Sövényes folyosóin süvítő viharokat. Ám én tudom, mégpedig tapasztalatból, hogy a „whisky” szót mindig kifogástalanul meghallotta, ejthették akár suttogva is, és három emelettel lejjebb.

Miután a Sövényesben nem találtam egyetlen rokon lelket sem, magányos csatangolásokba kezdtem, és elszántan őrizkedtem attól, hogy energiát fecséreljek bármire is, ami akár csak hozzávetőleg hasznosnak látszik; vagyis – ha lett volna valakinek szeme észrevenni – félreérthetetlenül előrevetítettem jövendő pályafutásom ábrázolatát.