Volt már, hogy egy krimi olvasása közben magadtól rájöttél, ki volt a tettes és hogyan csinálta?

Na igen, egy szerzőtől krimit csak úgy "szabad" olvasni, hogy nagy szüneteket hagysz az egyes kötetek között. Agatha Christie-re ez fokozottan igaz, mert ő kényszeresen ragaszkodott a sémájához, mindenkit kritizált, aki nem úgy írt.

Az ilyen leggázabb rájövős olvasásom Darren Shan Larten-es sorozatának utolsó regényéhez kapcsolódik, akkor már az elején teljesen egyértelműen "megadta" a megoldást, én meg dühönghettem végig olvasás közben, miért nem jön már rá szerencsétlen főszereplő, hogy mi van.

Én Holly Jackson: Halott kislány a jó kislány könyvénél jöttem rá az első fele közepén ki a tettes. Aztán meg (ahogy 2# is fogalmazott) "dühönghettem" hogy nem jött még rá a főszereplő. Ráadásul az írónő nagyon szerette ugyanazt a poént ellőni mindhárom könyvében, vagyis konkrétan mindhárom alkalommal ugyanarra a személyre gyanakodott először Pip.

Pedig az első két részét a trilógiának majdnem egy évvel hamarabb olvastam el a megjelenés miatt, de azokra nem jöttem rá egyből.

Remélem még aktuális a válaszom.