Egyetértünk abban, hogy Tom Denemnek a Griffendélben vagy a Hollóhátban lett volna a helye?
Egy zseni volt, a tudásszomja miatt rengeteg olyat is megtanult, amit más nem tuditt, sokkal okosabb volt mint mindenki más és mindenidők legnagyobb, legerősebb varázslója, az esze miatt a Hollóhátban lett volna a helye.
Vagy a Griffendélben, mert már 11 évesen sem fogadta el a segítséget, az árvaházból a Roxfortos évei előtti nyáron EGYEDÜL elment egy tök idegen varázsvilágba, az Abszol útra és bevásárolt a sulira és elment a Roxfortba. EGYEDÜL, pedig gőze sem volt, hogy mi merre hány lépés, mégsem félt.
Nem értek egyet, szerintem tökéletesen illett a Mardekárba. Valóban intelligens és tehetséges volt, de nem volt meg benne az a tudásvágy és szorgalom, ami a hollóhátasokra jellemző. Őt a tudás nem önmagáért érdekelte, csak az a tudás volt számára fontos, amivel a hatalmát növelhette. Ahogy egyszer Dumbledore mondta, csak a mágia egy bizonyos ága érdekelte, a többiről nem tudott olyan sokat, mert egyszerűen nem törődött vele. Az utolsó könyvben például a pálcamágia működését is tökéletesen félreértelmezte, vagy például nem tudott arról/elfelejtette, hogy a manók bárhonnan tudnak dehoppanálni. Pedig Roxfortban azért elég sok manó él, találkozhatott ezzel a jelenséggel, de egyszerűen nem érdekelte, ahogy sok más sem. Igazából azért is bukott el végül, mert az ismeretei elég hiányosak voltak alapvető dolgokban is.
A Griffendél meg nem is értem, hogy jutott eszedbe, Voldemort kifejezetten gyáva ember. Annyira rettegett egész életében a haláltól, hogy képes volt embereket gyilkolni, csak hogy elkerülhesse. Képes lett volna megölni egy kisbabát, csak azért, mert egy jóslat azt mondta, hogy lehet, hogy ő fogja legyőzni egyszer. Pedig említették a könyvben, hogy ebben a világban a jóslatok egyáltalán nem is biztos, hogy valóra válnak. Mindig a halálfalóival végeztette a piszkos munkát, ő inkább a háttérben maradt. Dumbledore-tól is mindig tartott, igyekezett őt is elkerülni, ha lehetett.
Az, hogy elment egyedül gyerekként vásárolni meg a pályaudvarra, az nem bátorság. Mégis milyen veszély leselkedett volna rá bevásárlás vagy vonatozás közben? Egyszerűen érettebb és önállóbb volt a koránál, ami nem is csoda, hiszen nem voltak szülei, akik elkényeztették volna. Egész életében Londonban élt, és mindenhova egyedül ment (ezt ő említette a visszaemlékezésben), nem volt neki nagy dolog eltalálni az Abszol útra vagy a pályaudvarra. Meg hát ez a 20. század közepén történt, akkoriban azért sokkal önállóbbak voltak a gyerekek, mint most. De most sem olyan rendkívüli dolog, hogy egy ennyi idős gyerek egyedül elmenjen vásárolni, vagy elbuszozzon egyedül az iskolába, ez nem bátorság, hanem megszokás kérdése.
Piton ugyanez. Egy csomóan a Griffendélbe tennék őt is, pedig kifejezetten gyáva ember. Az egyetlen, aki szerintem nem igazán illet a házba, ahova beosztották, az Peter Petigrew. Tőle nem láttuk, hogy akár egyszer is életében bátran viselkedett volna, mégis a Griffendélbe került. Persze azt nem tudjuk, hogy milyen volt gyerekként.
Oké, Mardekár nem egyenlő azzal, hogy gonosz. Piton pl tökéletesen illett a Mardekár házba, hiába volt bátor és okos. Rá jellemzőek a Mardekár ház elsődleges feltételei, úgy, mint ambíciózus, törtető, ravasz, és eléggé kicsinyes is.
Denem nehéz kérdés. Egyrészt, Mardekár Malazár leszármazottjaként bérelt helye volt a Mardekár házban, másrészt a Mardekár jellemzői szintén egyértelműek, de emellett mérhetetlen nagy tudásszomja van. De ez a tudásszomja végső soron rátartiságából, gyávaságából és kicsinyességéből származnak, nem őszinte kíváncsiságból vagy kreativitásból, hogy köze legyen a Hollóháthoz mondjuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!