Mi az oka annak, hogy a Hyperiont még nem kapta fel a filmipar?

"Hogy az 1-2 évados, azonnal felejthető netflix szemét amit kényük-kedvük szerint elkaszálnak az vonzóbb?"

Nem, az olcsóbb. Sokkal! Ha pedig az is elég, hogy odaültesse a nézőt...

Ráadásul nagyon gyakori probléma, hogy csak mert valami egy bizonyos médiumon keresztül igazán ütős, magával ragadó, közel sem biztos hogy egy egész más médium is képes hasonló élményt nyújtani. Számtalan könyvadaptáció bukott már csúfosat emiatt.

Technikailag megvalósítható olcsón, kielégítő minőségben?

Narratív szempontból megvalósítható kielégítő minőségben?

Elég sikeres a könyv hozzá, hogy film legyen belőle?

Belefér a korszellembe?

A történet vagy a karakterek komplexitása alatta van a limonádéra vágyó átlag néző szellemi képességeinek?

Ha bármelyik fenti kérdésre nem a válasz, akkor az már elegendő hozzá, hogy a filmipar ne kockáztasson vele.

Nem hinném, hogy annyira nagyon periférián lenne azért a sci-fi, hogy erre fogjuk. Mármint nyilván kisebb réteget vonz, de nem ez a probléma (hisz' azért bukkannak fel nagyot futó sorozatok, filmek, pl. Peripheral nem rég, előtte West world, stb.). Meg hát ott a Dűne is, ami nagyot szólt/szól.

A kérdés inkább az, hogy meg lehet-e úgy filmesíteni, hogy az élvezhető legyen?

Lásd Asimov Alapítványát példának. Csináltak belőle egy sorozatot, nem is lett osztatlan siker. Van egy-két érdekes ötlet benne, de úgy elkanyarodott az alapanyagtól, hogy a rajongók (akik az alap érdeklődők lennének egy ilyen sorozatnál) fele utálja. Maga a regényfolyam is nehezen filmesíthető, hiszen:

1. nem egy karaktert követünk végig

2. a cselekmény időtartama nem egyenletes és előrehaladó: van, hogy átugrik évszázadokat, egy-egy jelenetet csippent innen-onnan. Ez regényként rendben van, filmként nem ad elég folytonosságérzetet.

3. nagy budget szükséges, mert sok CGI

4. rétegirodalomról beszélünk, és nem nyújtózik túl a zsáner határain, így film/sorozatként se érne el ennél sokkal nagyobb közönséget.

Ezeknek egy része áll a Hyperionra is. Meg még más is...

A Hyperion egy olyan ötletmassza, ami érdekes, a megírásának idején ütött

is a high concept mivolta miatt, viszont mint írás, nem jó. Sok helyen összefüggéstelen, a világépítése zavaros. Ettől még tetszhet, de ahhoz, hogy ezt vászonra vigyék, sokat kell melózni vele, ez tehát már magát a forgatókönyvírást próbára teszi. A tagoltsága (a különböző POV-k egymás után) szintén nehezen megjeleníthetők filmben, és ez amúgy a könyvnek nagy pozitívuma volt, hiszen elég egyedi tőle. Tehát ezt ha nem tudják átadni filmes megoldásokkal, akkor csak kiveszik. A karakterek történetei érdekesek, viszont karakter jellemeket gyakorlatilag nem találni a regényben, kb mindenkinek 2 db tulajdonsága van összesen (hiszen ez világközpontú regény, az író nem bajlódott ezzel). Ez a mai olvasóknak és nézőknek szintén nem fekszik annyira, mint 50 éve, így toldásra szorulna, ami szintén több munka, több pénz.

A Trónok harca nem csak a világ nagyságával és összetettségével ért el embereket, sőt, azt mondanám, hogy egyáltalán nem ez volt a lényeg. Hanem hogy a világának elfogadásához a karaktereken át vezetett az út. Ott mélyen ábrázolt karakterek voltak, akikkel az emberek együtt tudott érezni, kapcsolódni tudott hozzájuk. A Hyperionnál ez nem nagyon van, és ez nem függ attól, hogy tetszik-e vagy sem a regény maga. A Trónok harca, úgy, hogy epikus fantasy SZERŰ, de valójában mély karakterábrázolással, és karakterközpontú történetvezetéssel rendelkezik, megragadja a mai nézők/olvasót általános elvárását. A Hyperion meg egy összesített gondolatkísérlet-csomag, ami intellektuálisan érdekes, érzelmileg viszont nem mozgat meg másokat a tősgyökeres sci-fiseken kívül.