Melyik a kedvenc versed?

Kettő van, nem tudok dönteni

1. Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet

2. Petőfi Sándor: A nép nevében

Magamban bíztam eleitől fogva -

ha semmije sincs, nem is kerül sokba

ez az embernek. Semmiképp se többe,

mint az állatnak, mely elhull örökre.

Ha féltem is, a helyemet megálltam -

születtem, elvegyültem és kiváltam.

Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,

ki ingyen adott, azt szerettem érte.

Asszony ha játszott velem hitegetve:

hittem igazán - hadd teljen a kedve!

Sikáltam hajót, rántottam az ampát.

Okos urak közt játszottam a bambát.

Árultam forgót, kenyeret és könyvet,

ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.

Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,

de ágyban végzem, néha ezt remélem.

Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.

Éltem - és ebbe más is belehalt már.

John Keats: Fancy (1818)

[link]

Egyrészt szerintem nagyon szépen van megírva, különösen szeretem, ahogy ebben és sok más versében is Keats különböző mitológiai utalásokat és hasonlatokat von be. Másrészt a témája (a fantázia jelenléte az életükben) is közel áll hozzám, illetve bár szeretem Keats alapvetően melankolikus stílusát, ez a pozitívabb hangvételű versei közé tartozik. Harmadrészt a barátom egyszer elszavalta nekem egy közös piknikezésünk során, és azóta már egy nagyon jó élményem is társul a vershez.

Nem szeretem a verseket, de azért nekem is van két kedvencem:

Balassi Bálint: Adj már csendességet

J. R. R. Tolkien: I sit beside the fire and think