Melyik a kedvenc versed Petőfi Sándortól és miért?

Én is pont most kedden megyek egy petőfis szavalóversenyre, A gólya című versét választottam, mind a témája, mind a stílusa megfogott. Illetve kötelezően elő kell adni a Világosságot! című verset is, az is kifejezetten jó, bár a hangvétele teljesen más.

Annyit tudok még tanácsolni, hogy keress kevésbé ismertebb verset, és semmiképp se olyan legyen, ami benne van a tananyagban.

Sok sikert!

A TÉL HALÁLA

Durva zsarnok, jégszivű tél,

Készülj... készülj, a halálra!

Jármodat megunta a föld,

És ledobja valahára;

Szabadság lesz! ím, az ég is

Ideszegődött a földhöz,

Fegyvertárából, a napbul,

Tűznyilakkal rád lövöldöz.

Meg fogsz halni, vad, bitor tél!

Addig él csak minden zsarnok,

Míg magok alattvalói

Szabadságot nem akarnak;

Hogyha egyszer a raboknak

Akaratja ki van mondva,

Összeomlik börtön és lánc,

S elenyészik híre-hamva.

Harcolj, harcolj, föld, a téllel,

Ne félj, megbirod, levágod,

S szabadságodat kivívod,

Tavasz a te szabadságod.

Eljön, eljön a szép tavasz,

S hoz virágokat kebledre,

És szivárványt diadalmi

Koszorúnak a fejedre!

Nézd, amelynek rabja voltál,

A tél maga érzi vesztét,

Dúlt arcán megtört szemébül

Sűrü könnyek omlanak szét.

Hah, ki eddig csupa jég volt,

Most hogy olvad, mily gyáván hal!...

Nem csoda, hiszen testvér a

Gyávaság a zsarnoksággal.

Több kedvencem is van.

1./ Dicsőséges nagyurak...

Mondanivalója akkor, és akár mai nap is aktuális.

2./ Vörösmartyhoz

Nagyon-nagy kritikai érzékkel megírt vers.

3./ Csokonai

Még a korai (1844.) szakaszában íródott verse a humora miatt tetszik nekem.

Egyébként mindhárom nagyon "jól" mondható vers.

Négyes!

Azért korai szakaszról nemigen beszélhetünk az esetében, hiszen 26 évesen meghalt.

4-es vagyok.

A korai szakaszt a "felnőtt kori" életművét figyelembe véve értettem, amelyet 1842-től (A borozó c. vers megjelenésétől) 1844-ig számítják nálamnál okosabb emberek.

Az ezt megelőzően írt verseit "Ifjúkori, vagy töredékes verseknek neveznek.

Nekem ez a kedvencem, bár nem biztos hogy szavalóversenyre való.

A RAB OROSZLÁN

A végtelen birodalom helyett

Adának néki egy kis ketrecet!

Vasrostélyos kicsiny ketrecben áll

Az oroszlán, a sivatag-király.

Hagyjátok őt békében állani,

Szentségtelenség háborítani.

Ha elrablák a szabadságot tőle,

Hadd gondolkozzék legalább felőle;

Ha el nem éri a fa sudarát,

Hadd lépjen árnyékára legalább.

Ott áll merően, méltóságosan,

Még mostan is mily méltósága van!

Elvették szabadságát, mindenét,

De nem vehették hős tekintetét.

Merően áll, miként a piramíd, amely

Sokszor nézett reá komor köveivel.

Ott járnak kósza gondolatjai,

Magát szülőföldére képzeli,

Amelynek sivatagjait vele

Együtt zúgá be a szamum szele.

Ez a szép föld, ez volt a szép idő!...

De tömlöcének őre jő,

S merengésének eltünik világa,

Mert vesszejével őt ez főbe vágta.

Vessző s egy ily fickó parancsol néki,

Oh minden égnek minden istenségi!

Ilyen mélyen hajolt magas feje,

Ilyen gyalázatot kell tűrnie!

S a bámuló, otromba néptömeg

Gyalázatán még egy nagyot röhög.

Hogy mersz pisszenni, léha söpredék?

Ha szét találja törni tömlöcét,

Ugy összetéphet, ugy széjjeltagolhat,

Hogy lelked sem marad meg a pokolnak!

Tompa Mihálynál

Főleg ezen szakasz miatt:

"De ím harangoznak: tiszteletes uram,

Vegye hóna alá imádságos könyvét,

S végezze illendőn a szent szolgálatot;

Én majd addig itt a kis kertben nézek szét,

S istenige gyanánt szívom az illatot.

Mert az én templomom a nyílt, nagy természet... "