Egy átlag ember aki nem foglalkozik ilyen témákkal is meg tudja érteni Hamvas Béla könyveit?

Egy könyvét olvastam: Karnevál.

Azóta is sokszor gondolkodtam azon, hogy csak én nem értem, vagy mivel van baj. Nem tudtam, nem tudom eldönteni, hogy irónia, paródia, görbe tükör, vagy társadalom-kritika. Voltak részek, amikor hangosan nevettem rajta, de voltak olyan leírások benne, amikor legszívesebben falhoz vágtam volna, mert olyan dühöt gerjesztett bennem, és voltak részek, melyek érthetetlenek voltak számomra. Több Hamvas kötetet nem veszek a kezembe, de ezt az egyet elfelejteni nem fogom.

Ugyan nem ismerem a teljes munkásságát,csak beleolvasgattam néhány írásába..Lehet,hogy más tekintetben zseniális...Viszont a magyar népet nem szívlelte.Az biztos.Idézek:

" hitvány és korrupt, nyomorult és züllött, tisztátalan és aljas nép"

Ez volta a véleménye a magyarokról.

Ugyan ezt 1956 kapcsán írta.De szövegkörnyezet ide vagy oda,akkor is;ez a szöveg menthetetlen.

[link]

A Bor filozófiája c. könyve könnyen érthető, vagy a Babérligetkönyvet tudnám még ajánlani. Illetve van egy egészen friss megjelenésű válogatás a munkáiból: A valóságban felébredni - ez rövidebb szemelvényekkel végigvezet az életművön, nagyon jól sikerült összeállítás, van hozzá egy kis film is Hamvasról.

Behatóbban foglalkoztam az életművével, így néhány félreértést rendbe tennék:

1 akik ismerték, egy derűs és nyugodt emberként írták le, köze nincs Puzsérhoz. Lehet, hogy az 1. válaszoló is depressziós lenne, ha politikai okokból elveszítené az állását, nem publikálhatna, egy bombatalálat megsemmisítené a lakását és minden addigi kéziratát, majd ezután kényszermunkatábor jelleggel az isten háta mögé kellene költöznie, emiatt a feleségével is alig találkozott. Ahhoz képest, amin keresztülment, szerintem egész jól tartotta magát és erőt lehet meríteni az írásaiból.

2 a Karnevál borzasztó nehéz olvasmány, ha valaki ezt olvassa tőle és elsőre sikerül átrágnia magát rajta, az elismerést érdemlő teljesítmény:)

3 a fiatalkori írásait én sem szeretem, valóban hiú, gőgös, megmondóember volt, az a tipikus túlesztetizáló értelmiségi, ami sokakban ellenszenvet kelt. Viszont a fent említett nehézségek után egészen más emberré vált. Ő maga is megvallja több helyen is, hogy az ifjúkori írásaira nem a legbüszkébb.