Elkezdtem írni. Szerintetek folytassam? Ennyi van meg belőle:

Bármerre is nézek az autóból, mindenhol csak fák vannak. Tizenkét órája úton vagyunk. Kezd elegem lenni. Rohadtul zsibbadnak már a lábaim, mert anyámnak muszáj volt hátrahúznia az ülést, hogy kényelmesen utazzon. A hasam is görcsöl, pedig még egy hétig nem kéne megjönnie. Szerintem csak éhes vagyok. Bár igaz, hogy nemrég megálltunk egy Mekinél, és bevágtam egy hambit meg két nagy adag sült krumplit. Vagyis kettőt és felet, mert apa nekem adta a maradékát. Létezik, hogy ezek után még mindig éhes vagyok? Ami biztos, hogy kib...ott kellemetlenül érzem magam így beszorítva ide. Szívesen kinyújtanám a lábaim, ha nem lenne telepakolva minden ezekkel a s..ros dobozokkal. Miért nem ülhettem én előre? Igaz, hogy nagy se.gem van, de azért nem akkora, hogy letörjem a kéziféket. Jaj ne, se.g! Megint eszembe jutott, hogy a lyukam is be van izzadva. Alig várom, hogy odaérjünk, és lecseréljem a bugyimat. Bárcsak a Mekiben elvonultam volna kitörölgetni. Egyszerűen utálom, amikor tocsog a se.gem az izzadtságban.

Még mindig csak fák. Hol a tökömben van már ez a - ? Legalább fél órája hagytuk el az utolsó települést. Azóta csak erdő borít mindent, ahová nézek. Már amennyit látok a tájból, mert balra semmit se ezektől a kik..t dobozoktól. Fészkelődök épp eleget itt hátul. Néha félrebillenek picit, hogy anyám fejétől előre is lássak valamit, de aztán megunom a nyújtózkodást, és visszadőlök az ülésre. Egyszer biztosan odaérünk.

– Khm-khm. – Köszörüli meg a torkát apám a volánnál. – Mindjárt ott vagyunk – szólal fel mély hangon.

Izgatottan pillantok ki a jobbomon levő ablakon. A fákat elhagytuk már, hosszú mezők sorai tárulnak elém. Az emelkedő tetején már látni a várostáblát. Megérkeztünk - ba. Nem értem, miért nevezték el pont így ezt a helyet. Egész horrorfilmbe illően hangzik, pedig első látásra nem tűnik félelmetesnek. De miért pont - ? Van itt valami, ami - ? Akár - vagy - is lehetne a neve, de valamilyen teljesen más - ról is elnevezhették volna. Apám lassított, majd le is parkolt egy ház előtt. Mi a f..z?

– Apa, miért álltunk meg? – kérdem csodálkozva.

– Mert itt fogunk lakni - felel apám közömbösen, aztán kiszáll az autóból.

Anyámmal mi is fürgén kipattantunk. Alig érzem a lábaimat. Pisilnem kell. De lehet, hogy s..rnom is.

– De Fred, alig érkeztünk... Komolyan itt vettél házat? – csattan fel anyám, hadonászva karjaival. – A kertvárosban? Mégis hogy fog innen Holly bejárni az iskolába?

– Jaj, ne kezdd, Melinda! – hőrdül fel apám, dühös tekintettel szemléli anyámat. – Te mondtad, hogy panel szóba se jöhet. Mégis mit csináljak, ha csak itt volt jó árban kertes ház?

– Akkor miért nem közölted előre? – folytatja a vitatkozást anyám. – Pont idehoztál minket? Távol mindentől?

– Anya, s..rnom kell – szólalok fel, félbeszakítva a civakodást.

– Holly, hogy beszélsz? – sápítozik anyám felém fordulva.

– De tényleg kell! Bemehetek? – kérdem vicsorítva, összeszorított lábakkal.

– Tessék. – Apám előkotorja a házkulcsot a kabátja zsebéből, majd felém nyújtja. – De igyekezz! Ha végeztél, gyere és segíts kipakolni! – hívja fel a figyelmem, míg kikapom a kulcsot az ujjai közül. Másik zsebében közben már keresi is azt az átkozott cigit.

– Aztán a költöztetők mikor érnek ide? – Hallom anyám rikácsolását, míg az ajtó felé tartok. – Már félúton lemaradtak, az ég szerelmére! Legalább tudják, hová kell jönni?

– Igen, Melinda. – Hallom az öngyűjtő kattanását, míg apám beszél. – Annyira nem hülyék, hogy ne találjanak ide.

Belépek a házba. F.ngok pár hangosat, mert már nagyon kell trónolnom. Szóval ezért görcsölt úgy a hasam, már értem. Egyáltalán hol van itt a WC? Jézusom, mindjárt be fogok kulázni.