Mennyire működhet egy booktube csatorna arc nélkül?

wordpress.com vagy blog.hu esetleg gportal.hu (ha még megy)

A Wordpresst ismerem, az viszonylag modern, testre szabható.

Például ez egy könyves wordpress.com oldal (csak újabban már saját domain-je van)

[link]

Vagy ehelyett, vagy méginkább emellé Facebook oldal létrehozása (nem profil!) ahova írhatsz. Kezdetben a Facebookot talán többen találják meg, főleg ha ott vagy könyves, blogos csoportokban az oldallal, de ha aktív és látogatott a blog, előbb utóbb a keresők is beindexelik a wordpress vagy más blogot...

Alapvetően hibás megközelítés, hogy megpróbálsz véleményeket kérni egy még nem létező dologról. Mivel nem csinálsz semmilyen tartalmat, mindenki csak arról tud véleményt mondani, amilyennek képzeli azt, amit szerinte csinálnál majd. A valóságban viszont lehet, hogy teljesen mást csinálnál, mint amit mi elképzelünk.

De még az emberek valós viselkedése sincs összhangban azzal, amit tudatosan gondolnak a saját viselkedésükről. A viselkedés ugyanis jelentős részben érzelmi, hangulat alapú, nem tudatos.

Pl. feliratkozik egy csomó ember egy rakás csatornára, sőt egy rahedli videót el is ment megnézendőként, mert tudatosan, az értelmével azt gondolja, hogy majd nézni fogja őket. Aztán a gyakorlatban meg egy csomó minden mást néz, mert azok jönnek épp szembe, azt dobja fel az automatikus lejátszás és nagyon sok mindent, amiről azt hitte, hogy nézni fogja sosem néz meg. Még ha fel is dobja az automatika, akkor is inkább valami mást keres helyette, mert érdekli, érdekli, de nem most, majd máskor.

Ha megkérdeznéd az embereket, hogy néznének-e egy olyan műsort, ami X (ide bármelyik műsor összefoglaló leírása behelyettesíthető), az emberek többsége azt mondaná, hogy nem nézné. Sőt van egy csomó olyan műsor, amikről mindenki azt állítja, hogy ő nem nézi - közben mégis magas a nézettsége, valahonnan mégis csak kerülnek elé nézők.

A megfejtés nagyon egyszerű. Nem az számít, hogy az emberek mit gondolnak/mondanak róla, hogy néznének-e valamilyen fiktív, nem létező műsort, hanem az, hogy amit ténylegesen megcsinálsz, azt nézik-e.

Írod, hogy "Eddig egy emberrel beszéltem" ez irtó kevés és semmit nem jelent. Ha már könyves blogot akarsz csinálni, olvass utána, hány kiadó mondta egy rakás írónak, hogy a könyvét lehetetlen, értelmetlen kiadni, senki nem fogja olvasni. Hány kiadó zavarta el Stephen Kinget, JK Rowlingot és másokat, mielőtt találtak egy olyan kiadót, aki hitt bennük, kiadták és kiderült, nem hogy nem érdektelenek a könyveik, hanem egyenesen világsikerek lettek.

Egy-egy ember véleménye mindig csak egy ember véleménye. Ha ért a témához, vagy valamiért fontos számodra a véleménye, akkor lehet, hogy egy kicsit többet számít neked, de még mindig csak egyetlen vélemény és senki sem tévedhetetlen. Még akik hatalmas szakmai tapasztalattal rendelkeznek a saját területükön, azok sem biztos, hogy mindenben tévedhetetlenek - még a saját területükön sem.

Számít az ő véleménye, ha egy csomó másik ember meg máshogyan gondolkodik róla? Biztos, hogy neki kell megfelelned és nem másoknak?

Az én egyik kedvenc YouTuberemet az összes barátom kritizálja, mert lendületes, erőteljes személyiség és nekik ez már túl sok, ők nem bírják elviselni. Ettől én még bírom, amit csinál és mivel az ország egyik legnagyobb nézettségű csatornáját csinálja, valószínűleg másoknak is bejön. Közben meg van egy pár másik hasonlóan népszerű YouTuber, akiknek a videóit én nem tudom kb. ugyanezen érvek miatt elviselni - mások meg igen.

"ő azt mondta, hogy úgy túl személytelen lenne"

Lehet, hogy neki igen. De még ez sem biztos, mert nem egy létező dologról nyilatkozott, hanem arról, amit ő elképzelt.

"úgy túl személytelen lenne"

Hogyan úgy? Még nem is tudja, hogyan csinálnád, de úgy személytelen lenne. Nyilván a hangoskönyv műfaj is azért olyan népszerű világszerte, mert személytelenek.

Ha megcsinálod a műsort és elé teszed, lehet, hogy teljesen mást fog mondani róla, mert akkor legalább egy valós terméket lát, nem csak egy feltételezésről mond véleményt.

Nem biztos, hogy a kész műsorról más lenne a véleménye. Az sem biztos, hogy a kész műsorod jól fog sikerülni. Elsőre a legtöbb próbálkozás nem szokott sikerülni. Ha megnézed a legtöbb sorozat első (pár?) évada is többnyire útkeresés szokott lenni, mert kell egy kis idő, mire mindenki belerázódik a szerepébe, megtalálja a saját hangját, stílusát, műfaját, stb.

Sőt ha már könyvek, a legtöbb író nem a könyve legelső változatát szokta kiadni. A többség nagyon sokszor átírja a történetet, a karaktereket, akár az egész kéziratot, mire végleges alkotás lesz belőle. Miért gondolod, hogy amit te csinálni akarsz, az annyira más lesz?

Eddig mennyi előadást tartottál, mennyi könyv elemzést adtál elő, mennyit szerepeltél képernyőn? Miért gondolod, hogy elsőre tökéletesen fog menni? A legtöbb YouTubernek is évek munkájába telik, hogy kialakuljon a képernyős személyisége, stílusa, sőt általában folyamatosan változik is.

Elkezded valahogyan csinálni, arra kapsz valamilyen reakciókat, meg te is érzed valamilyennek az eredményt. Ezek hatására vagy alakítasz rajta, vagy nem. Vagy jó irányba változik tőle, vagy nem. Tovább csinálod és tovább finomítgatsz rajta. Aztán egy nap majd úgy érezd, hogy na ez már majdnem az, amire gondoltál, vagy ha nem is így, de legalább neked tetszik. De az is lehet, hogy egy nap arra ébredsz rá, hogy hiába tetszik mindenki másnak, ez mégsem te vagy, nem tudsz/akarsz ezzel azonosulni. Viszont ha el sem kezded csinálni, mert mások szerint úgyse lesz jó, akkor sosem derül ki, hogy amit és ahogyan te csinálnál, az vajon milyen is lenne.

Kezdd el csinálni magadnak. Kísérletezz különféle megoldásokkal. Már csak azért is, hogy lásd, hogy mit vagy képes csinálni és mit nem. Közben inspirálódj mások videóiból. Nézd meg, hogy mások hogyan oldanak meg hasonló problémákat.

Ha érdekel az animáció, akkor nézd meg milyen animációs lehetőségek léteznek. Ha nem érdekel, akkor keresgélj, hogy hol találsz olyat, aki pont témát keresne, amihez animációkat csinálhatna és kérdezd meg, hogy érdekli-e összefogás? Viszont, ha közösen alkottok, akkor jobban ki vagy szolgáltatva a másiknak, alkalmazkodni kell, ilyen dolgokon sok minden félre tud siklani. Főleg egy induló projektnél érdemesebb lehet inkább egyedül csinálnod, amit tudsz.

Hogy mi legyen a képen, azt nagyban meghatározza az is, hogy te milyen személyiség vagy, milyen az érdeklődésed. Ha tudsz rajzolni, animálni, akkor érdemes lehet foglalkozni ilyen megoldással, de nem biztos, hogy érdemes erőltetni, mert csak nehezíti a feladatod. Ha szeretsz jelmezekbe beöltözni, van benned szereplési vágy, akkor lehet maszkokkal és hasonlókkal kísérletezni, de ez sem mindenkinek áll jól, erőltetni sem érdemes.

Ha legalább valamennyire érdekel a fotózás, videózás, akkor lehet értelme kísérletezni akár a könyvről, akár bármi más témába vágó, vagy asszociatívan kapcsolatba hozható saját felvételt tenni a videód alá. Annak is lehet létjogosultsága, hogy csak szöveges a tartalom és csak a könyv címét írod ki, vagy borítóképét mutatod, vagy valami egyszerű képet szerkesztesz hozzá és az látszik végig. Azt is lehet, hogy ezekkel felváltva kísérletezel, aztán később döntöd el, hogy melyiket alkalmazod majd.

Kísérletezz vele, hogy milyen álló vagy mozgó képeket lehetne alá tenni, ami többé vagy kevésbé illik a könyvek témájához és mi az, amit te meg tudnál csinálni, vagy ami téged érdekelne. Azt se felejtsd el, hogy ha nincs komoly szereplési, előadási rutinod, akkor már az is kimondottan komoly kihívást jelenthet majd, hogy összefüggő értelmes szöveget mondj el a kamerába. Még ha felolvasod egy papírról, a képernyőről, vagy egy súgógépről, akkor is sok gyakorlást igényel a megfelelő hangsúly, hanghordozás, stílus és egyebek kidolgozása. Az én tapasztalataim szerint már önmagában az is rengeteg gyakorlást igényel, hogy neked a rögtönzött előadásmód, vázlat írás és abból rögtönzés, teljesen megírt szöveg memorizált elmondása, vagy kamerába felolvasás megy jobban. Amíg nem próbáltad őket, addig ezek mindegyikével érdemes lehet kísérletezni, már csak azért is, hogy megismerd, mi a különbség ezek között, neked melyik jön be jobban.

Egyáltalán nem véletlen, hogy Pamkutyáék, Just Vidman, RetroShock, Simon az Arc nélküli manus és még sokan mások arc nélkül kezdték és van aki örökre úgy is folytatta, vagy akár be is fejezte anélkül, hogy bárki megtudta volna, hogy ki ő. Nem mintha egyébként számítana, hogy kicsoda valaki. Egy csomó olyan író van, akinek ott a neve a borítón, kint van egy csomó kirakatban és mégse tudja senki, hogy kicsoda. Még akkor sem, ha büszkén hirdeti a Facebook oldalán is, meg mindenhol, hogy ő írt egy könyvet. Emiatt egyébként a bénázástól, cikizéstől sem érdemes annyira tartani. A legtöbb YouTuber sokkal inkább attól szokott szenvedni, hogy hiába csinálja a jobbnál jobb videókat, mégse nézi senki, amit csinálnak. Még a legjobb esetben is legfeljebb csak a tehetségeddel együtt fogják egyre többen nézni a videóidat. Elég kicsi az esélye, hogy tömegesen fogják nézni olyanok, akiket nem érdekel, nem értékelik és ezért elkezdenek beszólogatni neked.

Én pl. alapvetően nem nézni szoktam a legtöbb YouTuber videóit, még akkor sem, ha van kép és akár még jó minőségű videók is vannak alatta, ha a szöveg érdekesebb számomra. Kimondottan sok olyan beszélgetős és véleménykifejtős műsort, előadásokat követek, amit inkább csak hallgatni szoktam. Sok olyat is szoktam hallgatni, ami alatt meg eleve nincs is kép, mert podcastnak készül, csak feltöltik YouTube-ra.

Szerintem nem annyira vagy-vagy érdemes gondolkodni arról, hogy milyen platformon legyen, hanem és-és-és. Megírod a szöveget, amit felveszel a videóhoz, az írott szöveget feltöltöd a videó alá feliratnak is. A videó hangját feltöltöd podcastként, az írott szövegből szerkesztesz egy blogot, amibe beágyazod a videót is meg a podcastot is, aztán mindenki ott nézi, hallgatja, olvassa, ahogy neki jó, viszont egyetlen munkafolyamatból három féle formátumot is előállítasz vele, amik egymást erősíthetik.

Azzal ne foglalkozz, hogy mennyi embert tudsz elérni vele. Ne elvárásaid legyenek, hanem kíváncsiságod. Tedd meg, amit meg tudsz tenni, hogy minél többen nézzék és kísérletezz különféle megoldásokkal, kivitellel, hogy még többen nézzék. Ha változnak a számok, próbáld megfejteni, miért változtak és hogyan tudod ezt kihasználni.

Akkor csináld, ha téged érdekel és szívesen csinálnád. Megélni szinte biztosan nem fogsz belőle, mert a magyar eleve szűk és rossz anyagi helyzetű piac. A könyvek és olvasás ennek a szűk nyelvterületnek is csak egy még szűkebb szegmensét érintik, érdeklik.

"Egy próbát megérhet a blog is. De azt milyen felületen kell elkezdeni? Nem ismerek blogolós platformokat"

Szerintem magyar nyelvterületre leginkább blog.hu-n érdemes próbálkozni. Mivel az oldalnak eleve van egy közönsége és nagyon sok oldal (többek közt a tulajdonos index.hu is) linkel rá, ezért a keresők is jobban megtalálják ezeket a blogokat, mint bármi mást. Ha olyat sikerül írnod, ami felkelti a szerkesztők érdeklődését, akkor kiemelhetik az írásodat és egy csomó extra látogatót kap a posztod, ami révén még több emberhez érhetsz el. Akik közül talán néhányan oda is szoknak, vagy követni fognak más felületeidre is.

Valaki egyszer azt mondta, hogy az írás az olvasással kezdődik. Fogadd meg a tanácsot, nézd meg mások hogyan és milyen videókat csinálnak ilyen és hasonló műfajokban. Milyen megoldásokat választanak arra, hogy ne látsszon az arcuk, mégis személyesek legyenek a videóik. Erősen ajánlom a már említett videósokat, de nézelődj másfelé is, különösen a téged érdeklő témakörökben.

Sok sikert!