Mit gondoltok erről a könyvrészletről? Van az íráshoz tehetségem?

Erotika műfajban akarok alkotni,szerintetek van tehetségem az íráshoz? Itt van egy részlet,ez semmi komolyat nem tartalmaz,de tudni szeretném,hogy ez alapján érdemes e folytatnom.

"Liza izgalommal eltelve ült az ágy szélén,amely a hatalmas,gazdagon berendezett hálószoba közepén helyezkedett el. Péntek este volt,nagyjából 10 körül járhatott az idő. A háttérben halk érzéki zene szólt,egy női hang erotikával átitatott dalokat énekelt lassan s lágyan. Az ágy,amin Liza ült egy hatalmas francia ágy volt ,bíborszínű takaróval fedve,a támlán pedig két hasonló színű párna foglalt helyet. Az ágy két oldalán egy-egy kis éjjeliszekrény állt,rajtuk pedig egy-egy éjjeli lámpa helyezkedett el. Az egyik oldalon levő szekrényen a lámpa mellett egy puha borítóval fedett könyv foglalt helyet,a másikon egy boríték. Az ágy egyik oldalától nagyjából két méterre egy könyvekkel megrakott szekrény támasztotta a falat,a szoba másik oldalán lévő falon három keret nélküli festmény díszelgett. Mindhármat Liza festette: egy szavannát ábrázoló tájkép naplementével,egy szeretkező pár és egy női flamenco táncos. Mindegyik festmény feketével és a vörös különböző árnyalatainak felhasználásával készült…ez volt Liza két kedvenc színe. Különösen a vörös szín volt az,amit szeretett,a vörös szín imádata elkísérte őt egész életében. A ruhásszekrénye is telis-tele volt eme intenzív színben pompázó darabokkal és az eredetileg világosbarna,göndör haja is már évek óta kedvenc színében díszelgett. Most eme göndör fürtök és a vörös ecsetvonások a festményeken mind-mind oly erősen izzódtak,hogy egyenesen úgy tűnt mintha lángolnának…az egész szoba vörösben úszott. Az éjjeliszekrényeken helyet foglaló lámpák,melyek más napokon a megszokott,unalmas fehér színnel világították meg a hálószobát, most a lány által oly szeretett színnel árasztottak el mindent. A lány számára azonban ezekben a pillanatokban teljesen mindegy volt,hogy azok a lámpák milyen fényt árasztanak magukból és a hogy a festmények,bútorok hogyan festenek benne. Egy fekete,selyem kendő,mely szemeit takarta nem engedet láttatni számára semmit abból,ami körülvette. Eme érzékétől teljesen megfosztva elméje védtelen prédaként volt kitéve a végtelen fantáziáknak. Gondolatok halmaza kavargott fejében, képek,jelenetek játszódtak le benne egymást váltva. Szíve hevesen vert,pulzusa az egekben volt. Túlságosan izgatott ahhoz,hogy el tudjon lazulni,izgatott annak a gondolatától,hogy mit hoz számára az este további része. Már jó ideje várt erre a napra. Ezek a hétköznapok a szokásosnál is lassabban teltek el a számára, nem csak azért mert a munka tele stresszes pillanatokkal…a tudat,hogy mi vár rá a hétvégén tette igazán gyötrelmessé a várakozást. Az irodában,a metrón,az utcán sétálva is mindig csak ugyanaz járt a fejében. Óh,mily szörnyen hosszúak voltak ezek a napok,rettenetesen hosszúak….De most végre itt lehetett. Csak ez számított. S erre az estére megérte várni…De hol van már? Hiszen legalább öt perce ülhetett ott –gondolta magában-de meglehetett az talán már hét is. A várakozás még meghittebbé tette az egész dolgot,de már kezdett kissé türelmetlen lenni…Gyere már!

Ekkor a szomszéd szobában hirtelen becsukódott egy ajtó,Liza mosolya pedig szélesre nyúlt. Szíve hevesen kezdett el verni, gondolatai pedig,melyek már kezdtek volna épp másfelé terelődni, azon nyomban elillantak. Hát igen,a türelmetlenség,legyen bármilyen zavaró is,nyom nélkül el tud párologni,ha az ember végre úgy érzi,hogy megkaphatja azt,amire oly régóta vágyott.

A szomszéd szobában valaki halk léptekkel elindult a hálószoba felé és ahogy a léptek közeledtek,Liza szíve úgy kezdett el mind hevesebb és hevesebben dobogni. Közben mély lélegzeteket vett ,ajkait harapdálta ,törékeny ujjaival pedig az ágy takarót markolászta. Gondolatai most már csakis egy dolog körül forogtak,a körül a férfi körül,aki mindjárt belép a hálószoba ajtaján. Ez volt az a valaki,akire egész héten várt,az a valaki aki képes volt miatta idáig utazni. Taxira várni a zuhogó esőben,lekésni a vonatot és aztán egy teljes órát várni a következőre,elviselni maga körül azt a rengeteg idegesítő embert,akikkel együtt utazik…Csak öt napot kellett volna várni és minden gond nélkül találkozhatnak,de már nem bírta tovább a lány hiányát elviselni.

Liza hallotta amint a hálószoba ajtaja még szélesebbre nyílik és az a valaki megáll a szoba küszöbén.

-Megvárakoztattalak?-kérdezte egy mély hang.

Liza ekkor kissé oldalra döntötte a fejét,úgy tett mintha kissé meg lenne sértődve,de szó sem volt ilyesmiről, túlságosan boldog ahhoz,hogy kicsit is haragudjon a várakozás miatt-Hmmm….egy kicsit-mondta.,,