A szerelem a kolera idején elolvasása után kérdezem: mennyire életszerű, hogy az emberek ilyen toleránsak voltak akkoriban?

Szerintem most is vannak emberek, akikben elég intelligencia és megértés van, hogy úgy reagáljanak mint a sofőr a könyvben.

Viszont régen nem ment az emberek vadítása és ijesztegetése olyan szinten a médián keresztül mint ma.

A nézettség = pénz és a legnagyobb nézettséget a legprimitívebb dolgokkal lehet elérni (erőszak, szex, hatalomvágy), úgyhogy a fősodratú médiában ezek a dolgok mindig prominens szerepet fognak kapni.

Aki meg azt nézi abban kialakul egy kép, hogy ilyen a világ és ha valaki belepiszkít a kocsijába akkor úgy fog káromkodni meg fenyegetőzni, ahogy a tévében látta, hogy ilyenkor kell.

Ha van eldurvulás, az szerintem a média pénzéhsége miatt van ill. közrejátszhat még a spiritualitástól való elfordulás. A legtöbb vallás tanítja, hogy úgy fordulj a másikhoz, mintha valójában ő is te lennél.

1. Fontos leszögezni, hogy akkoriban egész más volt a közvélekedés a "toleranciával" és a higiéniával kapcsolatban is. Mai értelmében egyik fogalmat sem ismerték.

Ahogy az első válaszoló írta ma divat a véleményünket hangoztatni, állástfoglalni, amivel két táborra szakadnak az emberek, pl."toleránsok " és "intoleránsok" és mindkét csoport kölcsönösen vádolja egymást. De akkoriban még nem volt divat az ilyen szintű propaganda, ami megköveteli, hogy mindennel kapcsolatban foglalj állást.

A közegészségügy sem volt a mai szintjén. A járványokat yakran istenítéletnek tartották, vagy egyszerűen elfogadták az élet velejárójaként, ami ellen nem tudnak tenni. A higiéniát nem ismerték a mai értelmében, illetve a propaganda sem volt meg. Ma közügyként kezelik pl.a covid elleni védekezést, persze most is két tábor van, tehát ha oltva, maszkban mész mindenhová akkor az oltásellenesek szólnak le, ha oltatlanul, maszk nélkül akkor felelőtlennek tartanak. Akkoriban nem ismerték a kolera pontos kiváltóokait, sem a megelőzését,így magánügynek tekintették hogy ki mit tesz.

Egészségügyi rendszer hiányában sokkal kézzelfoghatóbb volt a betegség, halál. Kórházak hiányában az emberek otthon haldokoktak, a házban ravatalozták fel a halottakat, a családi birtokon temetkeztek stb. Míg ma egy lázas beteget is kórházban kezelnek, addig akkoriban halálukig otthon ápolták a betegeket, idöseket a családtagok, szüléseket otthon vezették le stb.

Szóval igazából nem elképzelhetetlen,hogy egy kolerajárvány idején valaki már annyira érzéketlen legyen az ilyesmire, hogy ne vegyen fel egy kocsiba csinálást.

2.Aztán ne felejtsük el, hogy nem konkrét esetről, hanem egy kitalált szituról van szó, ráadásul Marquez tollából, akinél pl.a Száz év magányban egy fához kötözték az eszét vesztő José Arcadio Buendiat, és ott élete le a hátralévő éveit.

[link]

Amint láthatod az Értelmezés lehetőségeinél, hogy a regény rengeteget foglalkozik az élet természetes velejáróival, legfőképp az öregedéssel. Az ott említett példa is az élet természetes dolgaként értelmezi a székelést, vagy pl.a regény elején hosszasan ír Urbino vizelési szokásairól.