Holt talalom ezt az Illyes gyula idezetet?

Illyés Gyula - Koszorú

Fölmagasodni

nem bírhatsz. De lobogsz még,

szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat

kígyóként a talaj szintjén iramítva - sziszegvén

néha a kíntól,

többször a béna dühtől, megalázott.

Elhagytak szellemeid.

Újra a fű közt, a

gazban, az aljban.

Mint évszázadokon át a behúzott

vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem

fáj fejem aggjai közt. A

nádkúpban remegő lányok közt, mialatt

átrobogott a tatár. A

szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak

néma ajak-mozgás mímelte a szót,

mert hangot sem tűr a török, mert

arcba csap ostor -:

most mutatod meg,

most igazán - nekem is, mire vagy jó,

most a pedigréd: a címered, hajszálgyökerednek

kőharapó erejét.

Összemosolygás nyelve; a titkon

össze-világló könnyek nyelve; a hűség

nyelve; a föl nem adott hit

tolvaj-nyelve; remény laissez-passer-ja; szabadság

(percnyi szabadság, kortynyi szabadság, foglár háta mögötti szabadság)

nyelve; tanár-kigunyolta diák, szerzsán-legyalázta baka,

összeszidott panaszos, hivatalnokok-unta mamácska

nyelve; csomaghordók, alkalmi favágók, mert

gyárba se jó, szakmára sem alkalmas (mert

nyelv-vizsgát se megállt) proli nyelve; az ifjú

főnök előtt habogó veterán

nyelve; a rendőrőrsön azonnal

fölpofozott gyanúsított

mélyebbről fakadó tanúság-

tétele, mint Lutheré;

kassai zúgárus, bukaresti cselédlány,

bejruti prostituált szüle-hívó

nyelve; köpések-

mosta, dühpírja-törölte

orcájú fiaid közül egy, íme:

szólni tudó más nyelveken is,

hű európaiként

mondandói miatt figyelemre,

bólintásra becsült más népek előtt is:

nem léphet föl oly ünnepi polcra,

nem kaphat koszorút

oly ragyogót, amelyet, szaporán lesietve ne hozzád

vinne, ne lábad elé

tenne, mosollyal bírva mosolyra vonagló

ajkad, fölnevelő

édesanyám.