Könyvekben a szereplők neveit csak a hagyomány elve szerint lehet leírni, vagy a kiejtés szerinti írásmód is használható?

Osztom #1. véleményét. A "Dárejosz" csak a rossz kiejtést, a helytelen ismeretszerzést erősíti, elvégre ha az olvasónak az akad csak meg, hogy ilyen formában olvasta, lehet, később sem jön rá, hogy a helytelen kiejtést gondolta a megfelelőnek, hitelesnek.

Dareiosz, avagy Dáriusz nevét "Dárejoszként" leírni ugyanolyan visszatetsző, mint mikor angol szöveget írnak angol nyelvtudás nélkül, le ú.m. "magyarul".

(pl.: mint a [link] című dal volt)

Vagy amikor Simon Templart nevet fonetikusan leírják 'SZÁJMON-ként.

Szerintem aki ilyen témákban vesz kezébe könyvet, az már vagy konkrét érdeklődési

körrel rendelkezik, esetleg alapismerettel. Lehet, felkeltette az érdeklődését és akár komolyabban foglalkoztatja a téma, akár csak megfogta egy történet, és úgy dönt, "utánanéz".

Nekik talán inkább érdemi infó, értékes adalék lehet az idegen név eredete/története,

a név magyar jelentése, az eredeti írásmódja, egyéb kiejtésbeli előfordulásai

(pl. Seherezádé - Sharazan - Šahrzād - Sahrazád - Sehrezád),

egyéb helyeken előforduló változatai, amely, ha közismert, ámde helytelen verzió, a figyelmet felhívva erre a tényre is (pl. Nofretiti <<< neve ebben a formában is előfordul és akinél ez így "rögzül", lehet, hogy egy életen át nem ismeri fel, hogy helytelen tudás birtokosa)

A "vegyesség" riasztó példájához hozzátartozhat pl., amikor az eredeti és a magyarosított verziót gyúrják egybe (pl. presso-ból és a presszó-ból kihozzák a "pressó" változatot

és az került a cégérre. Vagy itt egy sarkított példa, amely körbejárta a magyar "netet".

[link]

Ahogy #1 írja: válaszd a "hagyomány szerinti, közismert, "elfogadott", meghonosodott verziót és lábjegyzetben tegyél hozzá plusz infót, ha fontos adaléknak gondolod.

pl. Ramszesz nevét le ne írd "Rámszesz"-ként, és ha nem kisiskolásoknak írsz, szerintem még a "kiejtés szerinti verziót" sem kéne jelölnöd.

Neked kell utána kutatnod, melyik szereplőd nevének melyik változata az "ismertebb" , elfogadottabb, közérthetőbb, "hétköznapibb".

Nabu-kudurri-uszur

Ugye, nem gondolod, hogy egy egyszerű olvasó, aki a Bibliában is említett hadvezérről (Nebukadnezár, Nabukodonozor...) rögtön felismeri az eredeti alakot e név esetén?

Max asszociál rá, de az az alak, ami annyira különbözik a "meggyökeresedett" verziótól, csak összezavarja, félrevezeti az olvasót. Esetleg még az olvasástól is elveszi a kedvét. Neked kell tudnod, milyen tudásszinten lévő közönség számára írsz

Ha keresztrejtvényekben teszed próbára a tudást, ott oké az "eredeti alakkal" előhozakodnod, de aki mélységében akar tudni a korról, a királyról, az tankönyvből, lexikonokból, komoly történelmi szakirodalomból,és hasonló "forrásokból" tesz szert a tudásra, te meg --gondolom-- nem ezen a szinten keresed az olsasóközönségedet.

Ez esetben " a kevesebb több", kövesd az egyszerű "konyhanyelvet", az köznapi, ismert névalakokat és nem kedvetleníted el az olvasóközönségedet! Használd pl. Wikit.

Első könyvetek? KIKNEK ÍRTOK és szerintetek mit?

Történelmi témájú/bibliai alapú mesekönyvet gyerekeknek, á'la Benedek Elek?

Ismeretterjesztést általánost végzett egyszerű földi halandóknak? Egyetemet végzetteknek?

Érts: nektek kell helyesen elbírálnotok, érzékelnetek, hogy hozzátesz-e,

vagy éppenhogy elvesz a művetek értékéből, mondandójából a "plusz ismeretterjesztés".

Mindent a maga helyén.

Én bizony messze hagynám a problémát, várnék a magasabb szintű ismeretek említésével,

amíg ilyen dilemmáim lennének. Legyetek közérthetőek, "fogyaszthatók", arra ügyeljetek inkább, hogy történelemhű legyen a művetek, ne amolyan "légbőlkapott."