A karaktereitek mennyire szoktak tragikus háttértörténetet kapni?

Nem mindegy, mit jelent az, hogy tragikus.

Mindenki életében vannak tragédiák, de ezek erősen szubjektívek, ahogy a minket ért traumák is. Lehet, hogy ami az egyiknek egyfajta tragédia, az a másiknak kívülről nézve egy átlagos péntek délután. Viszont ha karakterközpontú prózáról beszélünk, akkor ezeket az alapvetően szubjektív tragédiákat és be tudjuk úgy mutatni, hogy átélhető, megérthető legyen az olvasónak is, és ez még izgalmas, újító is lehet.

Az általánosabb tragédiák is jók persze, ha elég közel vannak hozva az olvasóhoz, de ott azért érdemes figyelni, hogy ne zúdíts a szereplő(k)re katasztrófa-cunamit, mert röhejes lehet a végeredmény.

Én mindkettőt szoktam alkalmazni, de jobban szeretem az előbbit, ahol a lelki folyamatok mélyére lehet ásni, így érdekesebb témák kerülnek felszínre.