Az Idő Kereke jó könyvsorozat?

ööö...Az általad felsorolt három könyvsorozatnak is teljesen más a stílusa és a története.

Az Idő Kereke az amerikai Gyűrűk ura. Az első könyv, A Világ Szeme lényegében nagyon sokat merít a Gyűrű Szövetségéből. Onnantól viszont valami teljesen más lesz.

A mágiarendszere nagyon hard, szóval hard fantasy és inkább a Ködszerzethez tudnám hasonlítani. Az, hogy ki hogyan szövi meg a fonatokat és milyen fajta fonatokat sző egybe (föld, tűz, víz, levegő, szellem), az már Branden Sanderson féle fantasyk felé veszi az irányt.

Szóval nem, nem hasonlít szerintem az általad felsoroltokra felépítésben. Teljesen más típusa a fantasyknak.

De vannak elemei, amik meg hasonlítanak. A felemelkedő és elbukó hős Gyűrűk urás, sok benne a politikai csatározás, cselszövés, mint A tűz és jég dalában és tele van mindenféle képességű emberrel is, mint a Vaják és hát a másik kettő is.

Ha csak azért olvastad ezeket a könyveket, mert van belőlük film vagy sorozat, akkor szerintem kicsi az esélye, hogy tetszeni fog.

Ha tapasztaltabb fantasy olvasó, fantasy-szerető vagy, akkor jobban megéri bepróbálni, mert tényleg műfajteremtő és sok, mai modern fantasynak az alapját adta meg (csak azok nincsenek filmen/sorozaton adaptálva, mert ahogy a The wheel of time esetén is látni, nehéz, ezekből nem lehet csak úgy kivágni a bonyolult mágiarendszert, hiszen a történet kulcselemei épülnek rá).

„A mágiarendszere nagyon hard, szóval hard fantasy és inkább a Ködszerzethez tudnám hasonlítani. Az, hogy ki hogyan szövi meg a fonatokat és milyen fajta fonatokat sző egybe (föld, tűz, víz, levegő, szellem), az már Branden Sanderson féle fantasyk felé veszi az irányt.”

Hogy a gagyi Sanderson hogyan jön ide, nem tudom.

Semmiféle „hard”-ság nincs a WOT „mágiarendszerében”, néha bedobnak ilyesmiket, és kész:

Of what, she did not know, and she did not want to find out, not now, not here. With so many exclaiming over their strength – everyone said she and X would be among the strongest Aes Sedai, if not the strongest, in a thousand years or more – she had assumed they were as strong as he. Near to it, at least. She had just been rudely disabused. Perhaps Y could come close, if she was angry enough, but Z knew she herself could never have done what he just had, split her flows that many ways, worked that many things at once. Working two flows at once was far more than twice as hard as working one of the same magnitude, and working three much more than twice again working two. He had to have been weaving a dozen. He did not even look tired, yet exertion with the Power took energy. She very much feared he could handle her and X both like kittens.

Of the Five Powers, Fire and Earth had been strongest in men in the Age of Legends, and Air and Water in women; Spirit had been shared equally. X hardly had to think to use Air or Water, once she had learned to do a thing in the first place. But the thought did not further their purpose.

Clearing her throat, she wove filaments of saidar into him, Air and Water, Fire and Earth, Spirit. All the elements of Healing, but used now to probe. It would have helped to lay her hands on him, but she could not bring herself to do that. Bad enough to touch him with the Power. He was healthy as a bull and almost as strong, nothing wrong with him in the slightest—except for the hole.

Something about that cut . . . if it was bridged with Fire and Spirit, so . . .

Delving had told her everything that ailed him. But she could wash away the worst injuries as if they had never been, or Heal so whoever she Healed appeared to have spent days recovering on her own, or anything in between. Each took no less of her strength, but they did require less from the patient. The smaller the amount of change in the body, the smaller the amount of the body’s strength it drained. Only, except for the gash in his scalp, X’s wounds were all serious, four deep punctures in his lungs, two of them gashing the heart as well. The strongest Healing would kill him before his wounds finished closing, while the weakest would revive him long enough to drown in his own blood. She had to choose somewhere in the middle and hope that she was right.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak: műfajában a legjobb,

igaz, befejezetlen, mert Jordan alig hagyott hátra valamit (Sanderson firkálásai nem számítanak: szó szerint hibák ezreit tartalmazzák, arról nem is beszélve, hogy írni nem tud a szerencsétlen),

de ez nem számít, mert még ha be is fejezte volna, már tervben volt 2 New Spring-hosszúságú előzmény + 3 hosszabb könyv (10-15 év múlva játszódott volna, több ismert szereplővel).

Az első könyvet általában nem szokták szeretni (de újraolvasások után igen), a másodiktól kezdve viszont már egyértelmű, hogy miért Jordan a kategória uralkodója, ennek ellenére, ha az első könyv nem tetszik, akkor hagyd abba, ne erőltesd.

A szereplők rendkívül szerethetők, talán ez a legnagyobb erénye számomra, és a nők is rendkívül fontos szerepet játszanak a történetben.

A gagyi tévésorozathoz néhány neven kívül szerencsére semmi köze.

3-as, 4-es vagyok, addig olvasd, amíg tetszik.

(Mondom ezt úgy, hogy a „hírhedt” tizedik könyvet hétszer olvastam. A többit „kicsit” többször.)