Mi a véleményed az első novellámról?

Ott kezdődik, hogy helyesírás, nyelvhelyesség. Mivel már ott befejeztem, hogy feltudok (vesszőhiba már előtte is volt), fogalmam sincs, a maradék milyen.

Ha megtisztelsz hiba nélküli írással, elolvasom.

Kifogom...

Ez nem elírás, hanem fogalmad nincs az igekötők helyesírásáról.

Nem egy szó, több. Nulla tagolás. Egyszerűen így nem adunk ki munkát a kezünkből. Tiszteletlen az olvasóval szemben.

És ha véleményt kérsz, nem duzzogni kell, hanem azt mondani, köszönöm, hogy szóltál, javítom.

Értem én milyen típusú történetet akarsz írni, de még csiszolni kell rajta sokat.

A bevezető elkezdődik úgy, mint egy gyakoris társkereső hirdetés majd átmegy profán elmélkedésbe, aminek nincs tisztán és érthetően kapcsolata a szöveg többi részével és a távcsöves metafora logikája is kérdéses.

Ez után rögtön ugrálsz igeidők között. Hajnali öt *van*, de a szöveg többi része már múlt idejű. A további cselekmény elég fapados. Ezt csináltam pont. Aztán ezt csináltam pont. A próza nem érdekes, nem lendületes. A történet rohan, a karakter és környezet leírások vagy nem léteznek vagy egy két szavasok. Ami nem baj, csak a cselekmény sem viszi a hátán a történetet.

Inkább hasonlít egy netes kommentre, ahol valaki elmeséli a napját mint novellára. Fejtsd ki jobban a karaktereidet, a környezetet, mit gondolnak, mit csinálnak, hogyan változik ahogy halad előre a történet.

A dialógust nem kell mindig azzal felvezetni hogy "csak annyit mondott hogy:".

Maga a történet is eléggé döcögős lábakon állsz. Ha jól értem akkor valami misztikus horror vagy thriller novellát akartál írni, de ehhez hiányzik a megfelelő bevezetés és feszültségkeltés. Beviszi a dobozt, hopp, már hívták és, hopp, máris kirúgták, hopp, ott a doboz, hopp lelövi. Nagyon sietsz, nem hagyod hogy a karaktered rágódjon azon, mi történt vagy mit csináljon. Lassíts, fejtsd ki, vezesd fel, ne csak beleugorj. Ha akarsz egy fake out-ot azzal hogy felveted az ötletet, hogy csak álom volt, adj időt az olvasónak hogy el is higyje, ne húzd ki alóla a szőnyeget mielőtt egyáltalán rálépett volna, mert így csak komikusan amatőrnek tűnik. A Caps Lockot is módjával használd mert ez a "csak álom volt. Nem. Rájöttem: NEM VOLT ÁLOM" csak nevetést vált ki az emberből nem döbbenetet.

Illetve még....*valami csörög* Ez megint igeidőugrás, de fontosabb az, hogy novellába ilyet nem írunk. Ez nem online RP, ez egy általad írt történet. Ha valami történik azt szépen leírod és kifejted, nem csillagok közötti hangeffektekkel jelzed.

Ezen kívül ott van, amit a többiek is jeleztek. A tagolás érthetetlen (miért van sortörés a mondat közepén), tele van helyesírási és fogalmazási hibákkal. Értem, hogy álmosan írtad, de akkor mielőtt közzéteszed szépen átnézed, vagy bemásolod szövegszerkesztőbe, ami átnézi a nagyobb hibákat helyetted. Minimum az, hogy mielőtt megosztanád bárkivel átnézed, főleg úgy, hogy a neten mindenki látja, mert EZ az első benyomás, ami a novelládról keletkezni fog.

Sajnálom, de ha ez könyv lenne, nem olvasnám el. Olyan, mintha egy gimis írta volna. Viszont a fejlődés gyakorlással érhető el, tehát nem akarlak lebeszélni az írásról, ha élvezed, csináld csak. :) Viszont alázatosnak kell lenned, a negatív kritika is hasznos neked; meg kellene köszönnöd, és nem támadnod az íróját, mert ha nem fogadod el, nem fogsz fejlődni sem.

1.Tehát a helyesírás tényleg nagyon fontos, elveszi az igényes olvasó kedvét a "feltudok", a "Visszamentem a szobámban", vagy a vesszőhibák. Egyszerűen így nem lehet komolyan venni, átélni a sztorit, mert nem a történet van a szemeim előtt, hanem a tanulatlan író.

2. A távcsöves metafora tényleg nincs kidolgozva. "felkelsz reggel elintézed amit el kell, elmész a munkahelyre ledolgozod a napi 8 órádat (jobb esetben) aztán hazamész lefekszel és kezdődik minden elölről." Ez szerintem nagyon jól hangzik, nem emelted ki eléggé a mókuskereket, hogy a főszereplő ezt unja és nem tartja életnek.

3. "kiöli az emberekből ezeket a speciális dolgokat": a dolog szó szerintem nem illik ide, olyan, mintha nem jutott volna eszedbe oda egy szó, ez az izé szinonímája. Nem színes a nyelvezet.

4. Az introvertáltságnak nincs köze a depresszióhoz, nem néztél utána eléggé a témának, amiről írsz.

5. "Kiköptem a számban habosra vert fogkrémet és kiöblítettem a csapból folyó enyhén klóros vízzel, majd átmostam a fogkefét és a helyére raktam." Ez a mondat olyan, mintha itt próbáltad volna bepótolni az eddigi szöveg sokszínűségének hiányát.

6. "Igyekeztem nem foglalkozni vele ,felvettem egy szürke rövidnadrágot és egy fekete lazább pólót. Belebújtam a papucsomba és kimentem a lakásból. Kicsit hűvös de kellemes nyári reggel volt. Épp a nap sárga sugarai kezdték megfesteni az eget, ha másért nem ezért érdemes felkelni. A bal zsebemben volt egy puhadobozos barna sophie, kivettem belőle egy szálat és meggyújtottam." Ez a rész egész jó, itt bele tudtam élni magam; bár fogalmam sem volt, hogy mi az a sophie, de a szövegből kiderül. Viszont jobb lenne pár mondatot összevonni.

6. Egyébként a dohányzás miatt negatív érzelmeim lettek a főszereplő iránt, és sokat továbbra sem tudtunk meg a személyiségéről, hogy megszerethessem , szóval ő nekem eddig egy lapos, negatív karakter.

7. "Belepillantottam, egy pisztoly volt benne" na itt derülhet fény egy kicsit a főszereplő jellemére, mert ez a helyzet lehet nagyon érzelmekkel teli. Például, ha hangosan felkiált, hátraesik, lefehéredik és a szíve erősen dobogni kezd, akkor érzi a helyzet súlyát, talán találkozott is már fegyverrel, korábbi traumák derülhetnek ki, kapcsolatok, stb. Ha megpillantja, összeszűkül a pupillája, egy ragadozó reflexével villámgyorsan visszazárja, körülnéz és visszamegy a házba ott hagyva a dobozkát, akkor el akar kerülni minden botrányt, talán van is gyakorlata fegyverrel, higgadt, hideg férfi. Ha gyorsan hívja a rendőrséget, akkor a jó oldalon áll, erkölcsös és szimpatikus. Viszont főszereplőnk beviszi magával a házba, megnézi a tárat, majd nem csinál vele semmit, ez elég logikátlan. Esetleg, ha ez a másik személyisége, akkor egy kontrasztot lehetne állítani a személyiségek között, például az elején elmondja, hogy szabadidejében a Cobra11-et nézi a tvben és titkos álma, hogy rendőr lehessen és az igazságot szolgálja, majd most magához nem méltó módon csendesen beviszi a pisztolyt és eldugja. A mostani szövegből nem derül ki, hogy nem önmagához méltó módon cselekszik, csak pár megjegyzésből később.

8. "Egész nap nem hagyott nyugodni a dolog, járt az agyam megállíthatatlanul. Vajon ki dobhatta ki azt a pisztolyt? Mire használhatta? Miért nem hagytam ott?" Engem például teljesen hidegen hagy, hogy ki használhatta mire, viszont izgulnék amiatt, hogy most nálam fogják megtalálni az én ujjlenyomatommal. Miért nem hagytam ott? Ez jó kérdés.

9. "Minek az a fekete kesztyű tán fázol?" Ilyet nem hiszem, hogy megjegyez egy főnök éppen a tolvaj dolgozó kirúgása után. Kicsit életszerűtlen.

10. Ez az álom-nem álom dolog klisé. Ettől még lehet nagyon jó sztori, de ez nem elég erős a kiszámíthatatlansághoz.

Összességében a sztoriban nincs jellemfejlődés, nincs tanulság, jellemtelen emberünk bár meghal a végén, nem sajnáljuk, nincs katarzis.

Sok sikert a továbbiakban!

Nekem a végén nagy a logikai bukfenc, ha azzal ér véget, hogy a főhős múlt időben végzett magával, akkor már nem nagyon tud mesélni a napjáról.

Habár egy olyan Interjú a vámpírral stílusú hogyan haltam meg, és utána mi lett vonalon akár jó is lehet egy ilyen befejezés.

Egyébként én éppen ezért (hogy csiszoljam magamban az írás technikai részét, meg amúgy is rettenetesen érdekes) olvasom Stephen King-től Az írásról című könyvet. Versben egész vállalhatóakat hozok össze, de a prózai írásaim egy-két kívétellel (amik alulról súrolják a tűrhető szintet) valami borzalmasak. :(

Nagyon szeretem egyébként mr. King könyveit, de nála is egy-két befejezéstől ráz a hideg.

A Végítélet-ben rémes a vége, hogy egy világjárványból, túlélők napi küzdelmeivel, valami misztikus magasságokba emelt jó a rossz elleni háború lesz a végén.

A hosszú menetelés az egyik legszuperebb könyve (szerintem), de olyan befejezetlen érzetet kelt bennem, mintha szegény srác a mai napig megállás nélkül gyalogolna...