Hogy van pontosan? IOV

Éppen ezért bezártam a Facebookot, és lezártam a telefonomat, amikor felvillant egy értesítésem. Ez két okból kifolyólag is szörnyen meglepett. Az egyik, hogy az értesítés az Instagramról jött, ahová ezer éve nem töltöttem új tartalmat. A másik, ami még meglepőbb volt számomra, az a lájkoló fél volt: krnl1111. Nem tűnt ismerősnek a felhasználóneve, ezért megnyitottam az Instát, és megnéztem a képet, amire a lájk érkezett. Egy ősrégi, két évvel ezelőtt feltöltött fotómra jött a reakció, vagyis jött volna, de... Akárhogy néztem a fotó alatti lájkolók listáját, már nem volt ott a neve.

- Mi a... - motyogtam értetlenül. Láttam az értesítést, mégsem volt új kedvelés a képen. Csodálkozva ütöttem be a keresőbe az értesítés szerinti felhasználónevet, aztán amikor rámentem a profilra, az elém táruló képek alapján azonnal rájöttem, hogy kié. Kornélé.

Visszatartott lélegzettel meredtem az oldalára, és a fejemet megrázva megpróbáltam értelmezni a történteket, összegezve a tényeket. A kajakos srác minden bizonnyal megnézte az Instagramomat. Az is biztos, hogy ezt most tette, reggeli közben. Egyrészt, mert most érkezett az értesítés, másrészt, mert az étkezőben van net. Szóval megnézett, de nem követett be. Ami annyit tesz, hogy észrevétlenül akart nézelődni nálam. Ami még száz százalékig biztos, hogy bár nincs sok új képem, mégis egészen sokat kellett átnéznie, ha lepörgetett a két évvel ezelőtti fotóig. Ott lájkolt egyet. Aztán visszavonta a kedvelést. De miért? Nyilván azért, mert véletlenül történt. És nem akart beégni azzal, hogy elárulja magát, és azt, hogy kutakodott egy kicsit. Az oldalamról eltűnt a bizonyíték, a másodperc töredéke alatt visszavont lájk nélkül olyan volt, mintha semmi sem történt volna. zavartan a fülem mögé tűrtem a hajamat, és elfojtottam a mosolyomat. Vajon számol azzal, hogy kaptam értesítést? Hamarosan kiderült, hogy nem. A fekete csapat kivonult az étkezőből, és a kapu előtt beálltak a tömegbe, hogy várják az indulást. Óvatosan Kornélra pillantottam, de nem nézett felém, a csapattársaival beszélgetett. Ekkor már biztossá vált számomra, hogy azt hiszi, nem tudok róla. Pedig tudtam.

(Ég veled, 234-235. oldal)