A kortárs „költők”, „írók” tényleg nem tudják, hogy az igazi költők, írók más szinten teljesítenek?

Se Tóth Krisztina, se L. Simon László munkásságát nem ismerem, de alapvető igazság, hogy mindig is voltak fantasztikus és rémes írók. Attól, hogy régebbi valami, nem lesz automatikusan jó. Néhány kedvenc könyvem több száz éves, némelyik pedig pár éve jött ki.

Minden korszakban alkottak minőségit, szóval nem feltétlen kéne ekézned a kortárs írókat egy az egyben. Néhányat lehet, ha olyan a munkássága és a megnyilvánulása, de az egész csoportot ostobaság kevesebbnek tartani.

A kortárs magyar "szép"irodalom és költészet célja a magyar kultúra züllesztése.

Az egész magyar kortárs szépirodalmi (bölcsész) egyetemi oktatás, "szakértői/kritikusi" gárda, díjazó bizottságok, újságírók és maguk az alkotók is egy ilyen mesterséges egymást belülről megerősítő és kívülre az olvasóközönség felé is felsz. pó buborékban léteznek.

Magukról és egymásról is elhiszik, s az identitáshiátusos olvasóközönségükkel is elhitetik, hogy amit ők alkotnak az 1) haladó, 2) az minőségi és 3) az jó. Hát annyi hogy, 1) haladónak valóban haladó, mert a szakadék feneke felé való csúszás is haladás, de 2) minőségben a középszerűség a csúcs náluk és végül 3) nem jó.

Persze nyilván vannak kivételek, de főleg ez a mai magyar szépirodalmi helyzet.

két szó: Lisznyai Kálmán

a maga idejében népszerűbb volt Petőfinél :D

hidd el, az utókor majd eldönti, mi az értékes

Hacsak nem vagy legalább kétszáz éves, vagy időutazó, esetleg jövőbe látó, teljesen önhitt a kérdésed. Nem éltél a 19-20. századi magyar irodalom korában, és azt sem tudhatod, mi az, ami kortárs, és száz év múlva klasszikus lesz.

Egyébiránt a kérdésedből teljes mértékben süt az, hogy halvány fogalmad sincs a mai kortárs irodalomról. Az a tippem, hogy elolvastál egy-két cikket, esetleg verset az említettektől (de javíts ki, ha tévedek), aztán ennyiből meg is állapítottad, hogy amit ők az asztalra leraktak, az sz.r. Az biztos, hogy még csak meg sem próbáltad megismerni azt, amit csinálnak... Vegyük pl. Tóth Krisztinát, na ő pl. évtizedek óta alkot, külföldön is megjelennnek írásai, ja és csak hogy megcáfoljalak, szereti Nemes Nagy Ágnes költészetét. Érdemes ezekkel az alkotókkal interjúkat nézni, nemcsak a fejedben lévő kép alapján ítélkezni. Javaslom Juhász Anna irodalmár tevékenységét, aki rengeteget tesz az irodalom népszerűsítéséért, mind kortárs, mind klasszikus vonalon. Most pl. fut (többek közt) a Pilinszky 100 nevű projektje, ahol kortárs írókkal, költőkkel (is) beszélget Pilinszky költészetéről. Nagyon sokat tud adni, és rengeteget lehet tőle tanulni az irodalom igazi szeretetéről.

És még valami: valamikor a ma már klasszikusok is kortársak voltak, akik ugyanúgy küzdöttek az elismerésért, de gondolom ezt tudod, ha olvastál naplókat, vagy akár korabeli kritikákat. Ne legyél már te is "Horger Antal úr" meg stb, inkább szeresd az irodalmat, és ne korszak alapján tegyél már ítéletet. Hanem mondjuk tapasztalat alapján...