A magyar állam miért nem támogatja a magyar irodalom külföldi terjesztését?

A legjobb magyar költőktől, íróktól, esszéíróktól alig érhető el valami a legfontosabb nyelveken (a „közepes”, „kicsi” nyelvekről pedig ne is beszéljünk).

Néha lehet pályázni fordítási támogatásokra (kemény 100 000 Ft a legtöbb esetben, igaz 4-5 kiadvány kaphat akár 300 000-et is. Ezzel aztán segítünk nekik!)

Külföldön a magyar irodalmat Szabó Magda és Márai Sándor jelenti, ehhez képest az Abigél 50 év késéssel jelent meg angolul – lehetett volna népszerűsíteni mondjuk a tévésorozat megjelentetésével Amerikában (azt most fel sem hozom, hogy az szinte összes magyar filmet ingyenesen elérhető kellene tenni külföldi platformokon felirattal, szinkronnal) – és bizony lenne még mit megjelentetni tőle is. Márai teljes Naplóját sem fenyegeti az a veszély, hogy lefordítják több nyelvre.

Vagy amikor lelkendeznek, hogy X megjelent Németországban stb., pedig az nudli, hogy 1000-1200 példányban kiadták. (Mintha nálunk 100 példányban adták volna ki.)

A hosszúra nyúlt bevezető után: elfogadom, hogy a magyar irodalom nem tartja lázban a külföldi olvasókat, de nem kellene évente 1-2 milliárd Ft-ot rászánni legalább a tíz legfontosabb nyelven arra, hogy (minimum a) klasszikusainkat megismertessük idegen olvasókkal?

Nyomtatott formában lenne a legjobb, de kezdhetnénk ingyenes elektronikus kiadványokkal is...