Mi a kedvenc kezdő paragrafusod, ami nagyon megfogott? Milyen jelenettel érdemes indítani egy történetet?

Konkrét szöveg nem jut eszembe, de nagyon szeretem, amikor in medias res találom magam a történetben, amikor mindenféle előzmény nélkül, lehetőleg valami abszurd/meglepő módon közli az író/főszereplő, hogy "mi van". Valahogy jobban felkelti az érdeklődésem, hogy megtudjam, mi vezetett odáig (és mi lesz a megoldás), mint az, amikor elkezdenek úgymond az elejéről egy sztorit és felépítik a végéig lineárisan. Ha eszembe jut egy konkrét részlet, bemásolom :)

De hasonlóképpen jók az abszurd/érdekes feltevések/kérdések is egy könyv elején, amik kiszólnak az olvasóhoz.

“The building was on fire, and it wasn’t my fault.”

Ez annyira jó volt. Nem feltétlenül írástechnikai szempontból, de ez annyira jellemezte a főszereplőt. Egyszerű és nagyszerű. Ha ismeri az ember a sorozatot, akkor nagyon találó.

"Ma halt meg anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan."

(Közöny)

"Meglátni és megszeretni a pillanat műve volt."

(A 22-es csapdája)

"Ma nem mentem iskolába."

(Sorstalanság)

„Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában.”

(Átváltozás)