Mi a véleményetek a Wattpados történetemről? (másodjára is)

Szia!

Még emlékszem a múltkorira, kíváncsi vagyok azóta mit javítottál :D

Szerintem a "..."-ot el is hagyhatnád. Ha elolvasod anélkül is van értelme, és a kívánt hatást is eléred.

Adok egy tanácsot, amit én is megfogadhatnék: Ha egy mondatból elhagyható az "a/az" névelő, akkor hagyd el. Szerintem sokkal jobban hangzik egy-egy rész, ha nincs minden szó előtt névelő.

Szóismétlés: "lány volt... barátja volt... humoros volt... nem volt... dühös volt"

Jáj, nem húztad ki azt az ellenőrnős részt :D

Nem tudom, múltkor belinkeltem-e ezeket az oldalakat a párbeszédekhez, de biztosan, mivel boldog-boldogtalannak a képébe nyomom, viszont belinkelem még egyszer :D

[link]

[link]

Bár ha telefonról írsz, az nagyban megnehezíti a gondolatjelek írását.

Még mindig az ötvenéves nő cipeli a vékony, fitt, csinibaba bőröndjeit.

A leírásaid, elbeszélésid egész jók, viszont a párbeszédeken még dolgoznod kellene.

Ez a rész itt tényleg jó. Ezekkel a leírásokkal sokkal hangulatosabb lett. A gondolatmeneteit, érzéseit szépen leírtad. Ha kijavítod, átírod a párbeszédeket, nagyon ütős lesz.

Nekiugrok a második fejezetnek is.

Szóism.: "öt percnyire volt... márvánnyal volt"

A továbbiakban próbáld meg teljesen kihagyni a "volt"-ot. Ha nagyon-nagyon muszáj, csak akkor írd le. De próbáld meg akkor se.

Az "értetlenkedett" helyett inkább "érdeklődőtt"-et írj. Olyan, mintha rögön hisztizne, ha valami szokatlan történik.

Ez a "gyere le éjfélkor" rész sem változott azóta.

A szép leírások miatt nekiugrok a harmadiknak is. Ezt múltkor már nem olvastam.

Végül is külön.

A "valahára" inkább nem kell oda. Viszont ez az "újrasminkeled magad" duma jó volt :D Látod, ennyi kell, hogy megkedveljek valakit.

Szóism.: "is volt... tömeg volt... nem is volt... nehéz volt... Volt benne... kisugárzása volt... csendes volt... farmerben volt" Ez csak 8 volt :D

Na te jó ég, most esett le, hogy a burítót evő Matteo a címben szereplő Matteo xd

Linkelek még egy oldalt, hogy tudd, hogyan kell írni az angol neveket:

[link]

"szórakozóhely volt... minden volt... Charlotte volt"

Hát ez a rész nem bővelkedett azokban a szép leírásokban, mint az előzőekben, de sebaj. Itt inkább a párbeszédek voltak normálisabbak.

Oké, végigolvastam az első három fejezetet. Ha visszanézed, mit írtam múltkor, kijavítod azokat, plusz a mostaniakat, akkor hidd el, tök jó lesz a történet. Már nekem is kezdett megtetszeni a leírások miatt, de utána Chloé mindig kinyitotta a száját...

Próbáld meg megszerettetni velünk a főszereplőt, úgy sokkal élvezhetőbb lesz. De ha mindenen kiakad, dühöng, meg hasonlók, azzal nem vet túl jó fényt magára.

Persze hallgass meg más véleményeket is, ezek csak az én tanácsaim.

Sok sikert!

"Charelotte-ot" helyesen. - Érdemes külföldi tulajdonnevek helyesírásának utána nézni, ha külföldi karakterekkel, helyszínekkel dolgozol.

Vannak nyelvtanilag hibás vagy értelmetlen mondatok pl. "és nem igazán semmi nem jelentett gondot".

A karakterleírás nem olyan jó, jobb bemutatni, mint leírni.

Szóval már az elején leírni hogy "Chloé vidám, barátságos volt meg népszerű", ezt jobb lenne párbeszédeken, szituációkon keresztül bemutatni.

Egyébként minden egyéb téren jobb a mutass, ne mesélj megoldás. Pl az, hogy leírtad, hogy sok üzenetet kapott, az egy nagyon jó megoldás arra, hogy azt sugalld, hogy népszerű lány, hasonlóan kellene a többit is.

Az elején a rövid tőmondatok szerintem kicsit idegesítőek, és egyáltalán nem jön át Chloé fájdalma meg az, hogy miért utazott Amerikába. Hol vannak a szülei? Hány éves ez a lány? Mi a munkája, ha dolgozik? Hogy tud csak úgy elmenni? Ezek mind jogos kérdések. Az, hogy sírt meg mérges volt, az nem adja át az érzést. Csomó embert csalnak meg, mégsem dobják el az emberek az életüket és utaznak a világ tulsó végébe, szóval mi a karaktered motivációja?

Illetve a történet építés borzasztóan hiányos. A ködben lógnak az emberek, mert semmi leíró rész nincs benne, mekkora a reptér, hogy néz ki az új város egy francia lány szemszögéből, mit tudunk Chloé külsejéről, mit takar a "dögös" ruha, én az egészet én úgy írnám le, hogy Chloe mittudomén a repülőgépen van vagy a reptéren, ahol belső monológból kiderül, miért van ott, mit csinál, milyen érzések kavarognak benne, miért döntött úgy, hogy eljön, mit lát érkezéskor, mit gondol érkezéskor, ki anagynénje, ő mit csinál stb.

Az, hogy három bekezdéssel letudjuk a rizsát az nem olyan szép és kifinomult történetépítés szempontjából. Minden karakterednek tudnod kell, mi a célja és mi motiválja őket.

Tudom, hogy a cselekmény az nagyon fontos, meg elhiszem, ha arra szeretnél fókuszálni és azzal haladni, vagy oda sietsz, ahol Chloé találkozik a romantikus partnerrel, de a leíró részek sokkal jobban ütnek érzelmileg illetve hatásosabbak a képzelőerő szempontjából is. Ne csapd össze az elejét, mert olvasókat fogsz veszíteni a minőség miatt, mire a romantikához érsz.

Egyéb: Egy ötvenes nőt nem feltétlen asszonyoznék le :D

Kérlek, ne vett kötekedésnek meg kioktatásnak ezeket, ezek tipikusan olyan hibák, amiket a Te korosztályod vagy kezdő írók elkövetnek (én magam is beleestem ezekbe 10-15 éve :D), de ha valóban jó és összeszedett sztorit szeretnél, érdemes ezeket gyakorolni.

Sok sikert! :)

UI: közben beleolvastam a második fejezetbe is és látom, a második fejezetben kitérsz néhány olyan dologra, amit hiányoltam az első fejezetből.

A párbeszédek viszont számomra nagyon értelmetlenek és elkapkodottak. Miért súg egy ismeretlen fiú ilyeneket? Miért ilyen bunkó itt mindenki? Továbbra is hiányolom a leírásokat, Chloé számomra egyelőre egyáltalán nem szimpatikus, ha mondjuk az elején írnál egy kicsit róla az érzelmeiről, vagy hogy mit gondol a környezetéről, az új helyről akkor talán sikerülne megszerettetni őt.

Semmit nem tudunk meg róla, csak azt, hogy népszerű, ez kevés ahhoz, hogy szeressük és érdekeljenek a története.

A vacsora is káosz nekem, most akkor leültek vagy nem? Mikor súgott oda neki? Hol volt Jenna ezidő alatt? Hogy sikerült ezt megbeszélni? Utána meg már az ajtónál volt? Nem volt vacsora akkor? Nagyon kapkodó a leírás, számomra kicsit követhetetlen.

Ha nem vagy biztos benne, hogy írj ilyenekről, vegyél elő egy könyvet, amit szeretsz és nézd meg ott a leíró részeket. Mik azok, amik kiváltanak belőled érzelmeket, mi az, amitől megszeretsz egy karaktert és próbáld meg azzal a módszerrel előadni Chloé történetét is.

Egy történetben nem mindig a párbeszéd adja a cselekményt, és a párbeszéd nem feltétlen viszi előre a cselekményt, próbálj a leíró részekkel is mesélni és vinni előre a sztorit :)