Milyen nehéz a forgatókönyvírást megtanulni?

Én azt szoktam mondani, hogy a művészetben nincsenek szabályok, csak követendő példák!

Ha forgatókönyvíráson, avagy könyvíráson gondolkodol, akkor ugyanez a szabály érvényes. Én így már több mint 3 éve írok a fiókomnak, és van egy-két szerzeményem, amelyek ellenmennek mindazon szabályoknak, amelyek a legtöbb helyen, fórumokon ki vannak emelve. Főleg kezdőként azt tanácsolom, hogy ne "tanuld" a forgatókönyvírást, hanem a Te meglátásod, a Te gondolkodásmódod alapján vágj bele, persze tüzetesebben átgondolva, mert akkor nem lesz egy sablonos szöveg, amihez csupán a lelkesedésed kötődik.

Mióta én létrehoztam a saját technikámat írásra, párbeszédre azóta jobban kötődök a történeteimhez, a karaktereimhez, mert gondolataimban elmesélem a történetet(kivétel nélkül múlt időben írok), megszemélyesítem a karaktereket és létrehozom a cselekménysorozatot.

Elsősorban a hangulatomhoz kötöm az írást, hogy az adott történeti cselekvést, helyzetet a lehető legnagyobb beleéléssel(?) tudjam elmesélni. Én nem a papír előtt görnyedve kezdem el az írást, hanem az adott hangulathoz mérten, szinte bárhol. Fürdőkádban, este a 17-es villamoson, munka közben, stb. A fejemben megfestem a helyszínt, lefuttatom a párbeszédeket, és kameraszögeket változtatok, hogy filmszerűnek hasson, és hogy jobban emlékezzek a jelenetekre, a környezetre, ezáltal lehetővé téve a könnyebb és átláthatóbb írást. A párbeszédet kétszer-háromszor is felmondom magamban, mielőtt papírra vetem, ezzel is csökkentve a hibák lehetőségét.

Ez a technika közel nem egy profi technika, sőt ez még talán nem is annak nevezhető, viszont gyakorlás kíséretében működhet.

Remélem, hogy valamelyest hasznos volt ez számodra,

Sok sikert!

Zoltán