A dzsungel könyve Disney feldolgozásaiban miért nem követik a karakterek eredeti személyiségét?

mivel TEGNAP olvastam el Maugli történetét, most frissek az információk:

Maugli:

"az állatok korábban az esze miatt félték, most az ereje miatt félnek tőle (ekkor már csaknem felnőtt)

Balu:

" Ebből láthatjátok, hogy Mauglinak sok mindent kellett kívülről megtanulnia, s ugyan kifáradhatott, amíg százszor is elmondta ugyanazt a dolgot. De hát Balu azt mondta Bagirának,

amikor egyszer elpüfölte Mauglit, s a gyerek dühösen rohant el:

- Hiába, az emberkölyök - emberkölyök. Az egész törvényt meg kell tanulnia."

(tehát ő volt a szigorú tanító, és nem Bagira)

és akit pont ezért sajnálok, hogy megcserélték" a tulajdonságait Baluéval...

Bagira:

- De gondold meg, milyen kicsike - mondta a Fekete Párduc, aki elkényeztette volna Mauglit, ha szabadjára engedik. - Hogy férhet meg abban a kis fejben annyi hosszú beszéd?

Bagira és balu:

-Van-e a vadonban olyan kis teremtés, hogy ne lehetne megölni? Ugye, hogy nincs? No, hát

ezért tanítom ezekre a dolgokra, és ezért verem meg - persze nagyon szelíden -, ha elfelejti.

- Szelíden? Értesz is te a szelídséghez, te vén Vastalpú! - morogta Bagira. - Az arcát egészen

összevissza verted csupa szelídségből. Az ám!

-Inkább én verjem összevissza tetőtől talpig, én, aki szeretem, mintsem hogy tudatlanságból

baja essék - felelte Balu nagy komolyan. - Most a Vadon Mesterszavaira tanítom, amik megoltalmazzák a madaraktól és kígyóktól s minden négy lábon vadászó állattól, a maga csapatját kivéve. Ha ezeket a szavakat megjegyzi, az egész Dzsungelben mindenkitől oltalmat kérhet.

-Hát ez nem ér meg egy kis verést?

- No, csak vigyázz, hogy meg ne öld az emberkölyköt! Nem fatörzs az, hogy rajta élesítsd a

tompa körmeidet. De hát mik azok a Mesterszavak? Én ugyan inkább adok, mint kérek segítséget - Bagira kinyújtotta egyik mancsát, s megbámulta a végén ékeskedő acélkék, vésőnél

különb karmokat -, de azért szeretném tudni.

- Idehívom Mauglit, ő majd elmondja ha akarja. Gyere, testvérkém!

- Úgy zúg a fejem, mint a méhraj - szólalt meg egy haragos kis hang a fejük fölött, s Maugli

bosszúsan, méltatlankodva csusszant le egy fatörzsről. Amint földet ért a lába, így folytatta:

- Bagira kedvéért jövök, nem teérted, vén, kövér Balu!

- Az mindegy nekem - mondta Balu, ámbár bántotta és megszomorította ez a szó.

- Hát mondd el Bagirának a Vadon Mesterszavait, amikre ma tanítottalak.

-Hát ez nem ér meg egy kis verést?

-Gyere, testvérkém!...Én ugyan inkább adok, mint kérek segítséget..."

ezért lett Bagira a kedvenc karakterem, de csak a könyvben, és egy animében.

Ká:

Egy vérből valók vagyunk, te meg én - felelte Maugli. - Az életemet köszönhetem neked

ezen az éjszakán. Az én zsákmányom a tiéd is, ha egyszer megéhezel, ó Ká.

- Kössszönöm, tesssztvérkém - mondta Ká, ámbár csúfondárosan hunyorgatott a szemével. -

Hát asssztán miféle zsákmányt ejt el egy ilyen merésssz vadásssz? Assszért kérdessszem, hogy

utánad mehessszek, ha legközelebb vadássszni indulsssz.

- Én nem ejtek semmiféle zsákmányt - én még nagyon kicsi vagyok -, de kecskét szoktam

felhajtani azoknak, akik hasznát tudják venni. Ha üres a gyomrod, gyere hozzám, és meglátod,

hogy igazat beszélek. Van valami ügyesség ezekben itt (kinyújtotta két kezét) - s ha valamikor

csapdába kerülsz, még megfizethetem, amivel neked meg Bagirának meg Balunak tartozom.

Jó vadászatot mindnyájatoknak, tanítómestereim!

Bár igaz hogy Bagira megbünteti ezután...

-Hm! Hogy szól a Vadon Törvénye, Balu?

Balu nem akarta már több bajba keverni Mauglit, de a Törvénnyel nem lehet tréfálni, hát azt

morogta:

- A bánat nem állíthatja meg a büntetést. - De ne felejtsd el, Bagira, hogy milyen kicsi

szegényke.

- Nem felejtem el; de rosszat cselekedett, és meg kell verni érte. Van-e valami mondanivalód,

Maugli?

- Nincs. Rosszat cselekedtem. Balú meg te megsebesültetek. Megérdemlem a büntetést.

Bagira vagy hatszor rápaskolt: párducszemmel nézve a dolgot, ezek az ütések talán föl sem ébresztették volna az ő kölykeit, de egy hétesztendős fiú úgy érezhette, hogy irtózatosan

helybenhagyták. Amikor a verésnek vége volt, Maugli prüszkölt egyet, s egy árva szó nélkül föltápászkodott.

- Most pedig - mondta Bagira - ugorj a hátamra, testvérkém: hazamegyünk.

A Vadon Törvényének szépségei közé tartozik az is, hogy a büntetés minden rovást eltöröl.Utána nincs többé korholás.

tehát ő is megbüntette, DE csak itt, és vízbéke idején, és Bagira sokkal több alkalommal van mellette. a végén pedig...

A dombtetőn újra felüvöltött:

Emlékezz: Bagira szeretett téged!