Hová küldjem el a kész könyvem?

Egy kisebb kiadóban dolgozom. Nincs teljes rálátásom a szakmára, de a legtöbb kiadó nem foglalkozik ismeretlen szerzőkkel. Fizetni meg még kevesebben fizetnek érte. Hozzánk bármit hozhatsz, a minőség mindegy. Ha csupa A betű az egész, az sem gond. De előre ki kell fizetned mi munkánk egészét és a nyomdaszámla felét.

Ha nagyon-nagyon-nagyon jó, akkor esetleg a költségekbe részben beszállunk.

Abban biztos lehet, hogy nincs olyan kiadó, amelyik megveszi. Azaz előre kifizet egy jelentős summát, és majd az eladásokból is részesülsz.

Nézd, én még a szocializmusban nőttem fel. A kiadók állami cégek voltak. Nem volt lényeges a minőség, ha belefér a tűrt vagy támogatott írások közé. Más nem is nagyon számított. Nagyon sok remittenda volt (eladatlan kiadvány), amit egy idő után lezúztak.

A mai kiadók nyereségérdekeltek. Azt adják ki, amiből sok pénzt remélnek. A közízlés sajnos rossz. A leggagyibb dolgokat veszik az emberek, és nem csak az olcsósága miatt.

Amikor kezdtem a szakmát, ha megjelent 40 000 példányban egy könyv, abból ha nem is gyorsan, de 20-25 ezer azért csak gazdára talált.

Ma a kiadói munka és a nyomdászat válságban van, és már jó ideje.

Ennek egyik forrása a szabadság. Bármit ki lehet adni.

Régen volt egy Rádió és Televízió Újság. El lehetett adni belőle közel 100%-ot, ami több százezer példány.

Ma alig van olyan magazin, amiben ne lenne legalább vázlatosan tévéműsor.

Régen volt egy témakörben egyféle heti- és havilap, most van 8-10 legalább.

A könyvekkel is ez van. Rengeteg jelenik meg. Nálunk, ha kinyomatunk egy könyvet 600 példányban, ha egy év alatt elmegy a fele, akkor az már boldogság. Az országosan ismert nagyoknál sem sokkal rózsásabb a helyzet.

Van néhány név, amire ugranak az emberek, pedig kommerszet vagy gagyit írnak. És vannak olyanok, akik igazán jó írok, de a kutyának nem kell. Ez van.

Mindenki volt kezdő, és mitől legyen ismert valaki, ha a névtelensége az akadály. Ja kérem, erről szól ez a szép rendszer, amire annyira vágytunk. Verseny van.

Helyettes takarítónő akarsz lenni? Ad be a pályázatod. Beszél 147 nyelven, legyél fiatalos, kreatív, legyen kocsid stb. Ja, takarítani nem tudsz? Az nem fontos.

Nagy ellenség még az internet is. Gyorsabb, mint a tévé, rádió. Nem szekvenciális, mint ezek. Nincs nyomdai átfutás stb.

Amikor bő tíz éve volt az nagy válság, a kiadók fele, a nyomdák kétharmada lehúzta a redőnyt.

Sok sikert kívánok, de biztatni nem tudlak!

16-os! Egyetértek veled, de volt szerencsém olyan folyóiratot gondozni, olyan könyvet tördelni, amelyeket több diplomával rendelkező tudós emberek írtak. Nálunk még van korrektor. Ma már gépben javít, de sokáig kinyomtatott lapokon. Mire végzett, tiszta piros volt a papír a sok javítástól.

Kiadtunk olyan könyvet is, amely 100%-ban értelmetlen mondatokat tartalmazott csak. És mindegyik könyvben ugyanazokat. A szerző kifizette, mi nem írtuk bele a nevünket. Mondjuk egyetlen példányt sem vett meg senki.

A paletta nagyon széles. Annyi biztos, ha ma valaki író akar lenni, vagy kiadót alapítani, akkor tegye, ha a pénz nem számít.