Milyen fantasy kliséket utáltok a legjobban?

hát nekem pl. inkább a szereplőkkel szokott lenni, de ez minden téren így van: az, hogy a szereplő a "kiválasztott", hogy csak ő tudja legyőzni akárki más segítsége nélkül a főgonoszt. nekem ez egyáltalán nem tetszik, és még kevés olyan amatőr könyvet olvastam, amiben a szereplők csapatmunkával, együttes erővel győzik le az antihőst. meg a másik az az, hogy a szereplő senki mással nem küzd meg, egészen a végső küzdelemig, és még gyakorolni is alig gyakorol -csak megkapja az erejét/megtudja, hogy ő a kiválasztott, lepörög a 20-30 fejezet beszélgetéssel meg azzal, hogy meghal pár fontos ember (a főszereplőnek persze a haja szála sem görbül), és máris mennek legyőzni magát pl. a sátánt.

egy ilyen marvel-könyvet olvastam, amiben a lány dr. strange-hez hasonlóan mágus volt, és a könyv elején már megtudjuk, hogy ő a kiválasztott, hogy ő mindenkinél erősebb. baromira nem szeretem, ha a főszereplő már a legjobbként születik/kezdi a könyvet, mert akkor az egész fejlődés a kukába van dobva (olyat meg még nem olvastam, hogy pl. meg kell tanulnia kontrollálni az erejét, pedig szerintem ezekben a jelenetekben ütköznek ki azok a jellemvonások, amik igazán meghatározzák a karaktert, vagy a körülötte állókat, akiknek segíteniük kell a főhőst, és tolerálni kell azt, hogy egy tanulási folyamaton megy keresztül). azt már meg sem említem, hogy a végén természetesen ő lesz "thanos végzete", ott engem elvesztett az egész, mert azért ilyen mondatok még pl. thor vagy marvel kapitány szájából sem hangzanak el, akik már jóval régebb óta űzik az ipart, mint a 16-17 éves főhős (ezt a klisét sem szeretem, de van, ahol kifejezetten jól megvan írva, pl. éhezők viadala), és jóval erősebbek is.

no de rant vége, sajnálom, ennek ki kellett jönni :D

meg az sem jó, ha nagyon túl van tolva a szerelem, persze idővel ezt is vezesd be, de a fantasy-írásban szerintem pont az a szép, hogy egy másik világban vagyunk, és hogy a környezet jön előbb, a kapcsolatok pedig utána (mert párbeszédeknek, szereplőknek abszolút helye van az ilyen világokban, még ha nem is emberek, hanem mindenféle lények). az első részekben, fejezetekben inkább a látványvilágot próbáld meg bemutatni, írj leírásokat, hagyd, hogy az olvasó gyönyörködjön a látványban. erre jó módszer szerintem az, ha elképzeled magad előtt a helyszíneket, és úgy írod le az egészet, mintha egy mozivásznon vagy tv-képernyőn látnád. a fantázia szárnyalása pedig nagyon fontos, és ajánlott! szeretem azt, ha valami olyannal állnak elő, amit soha azelőtt nem olvastam, van rá reális magyarázat a könyv világában, és jól van kivitelezve.

klasszikus formákon még nemigen gondolkoztam, de biztos eszembe jutna pár, ha a kezembe vennék egy jó fantasy-könyvet. egyébként nem kell aggódnod, mert a tiédben is biztos 1-2 klisé, de ha jól megírod, ezek olyan klisék lesznek, amiktől fantasy lesz a fantasy -vannak ugyanis nélkülözhetetlen elemek, ahogy te is mondod.

remélem, segíthettem. :)

"Te vagy a különlegesek között a különleges, aki ezer évente egyszer születik, vagy valójában meg se születhettél volna."

Az nem gond, ha a szereplő különleges, ha van más is, pl. Harry Potter. Az Avatar-ban sikerült ezt úgy megoldaniuk, hogy nem volt zavaró, hiszen ott rendes oka volt annak, hogy ő volt az utolsó, nem csak azért került bele a sztoriba, hogy még menőbb legyen.

"Én vagyok az apád!"

Star Wars-ban még oké volt, hogy a második főgonosz a főszereplő apja, de azóta clichévé vált, hogy akinek a világot kell megmentenie, az pont annak a gyereke, akitől megmenteni kell a világot.

"Nekem minden sikerül, szólíts csak Mary-nek, Mary Sue-nak."

Amikor az író vágyálmait testesíti meg a karakter, így ő csúcsszuper, sosem hibázik, ha mégis, akkor abból jó dolgok származnak csak stb. Leslie L. Lawrewnce könyvei pont ilyenek, így a szereplő nem menő, hanem gagyi lesz.

"Felnőttek hülyék, gyerekesek, a főszereplő tini vagy tinicsapat viszont érett és mindent megold. Röviden: Tinicsaj/srác megmenti a világot."

Felnőttek viselkedjenek már többségében felnőttként, főleg ha a szakmájukban vannak. Reálisak legyenek a lehetőségeik, képességeik. Legdurvább ilyen sztori, amit pont itt olvastam, hogy tizenévesek rögtön rájöttek, hogy a az USA le akarja bombázni Magyarországot, hogy egy ásványkincset kibányászhasson.

"Klasszikus clichék:

Rómeó és Júlia felállás,

Folyton marjuk egymást, majd összejövünk,

Eljátsszuk, hogy járunk, aztán tényleg egymásba szeretünk,

Hős megkapja a jócsajt, miközben semmilyen lényegi kapcsolat nem volt közöttük,

Csaj, aki azért van, hogy legyen kit megmenteni,

Csaj, aki azért van, hogy a hőssel összejöhessen,

bármi, ami csak azért történik, hogy továbbléphessünk a sztoriban, ha kimaradna, fel se tűnne (Valerian tökéletes példa rá),

Senki sem hisz neki, pedig ő tudja, hogy baj lesz,

A szomszéd utcában van az a személy, aki kétlábú enciklopédiaként elmond mindent arról a szokatlan, titkos dologról, démonról, legendáról, amivel a hősök szembe kerültek,

A szereplő példaképe az áruló,

stb"

"Nem értek hozzá, de szerepeltetem a könyvben."

Roppant idegesítő, amikor úgy kerül bele valami a történetbe, hogy az író még minimálisan se járt utána, irreálisan működnek a bíróságok; rendőrnyomozó az első számú gyanúsítottal fogad, hogy ki oldja meg előbb az ügyet; katonák nem ismerik a rangjelzéseket, látványosan és állandóan tesznek a felettesek parancsaira; mikrobiológusnak fogalma sincs, mi a különbség vírus és baktérium között; a kezdő modellt körülrajongják, gyönyörű stb.

Ilyennel lehet találkozni kiadott műben is, Bogáti Péter Az utolsó emberben arról ír, hogy a biológiához nem értő főhőse elpusztult egysejtűeket/baktériumokat vizsgál mikroszkóp alatt, a töredékeikről felismeri őket.

"Csak azért került bele, mert így menőbb, de mivel semmit se tudok róla, így hanyagolom."

Erre legjobb példa a Szent Johanna Gimi, mert ott csak azért lett francia a nyelv, mert az nem olyan átlagos, mint az angol, de semmi franciát nem kapunk, csak néha megemlítik, hogy francia óra is volt. A szereplők angol dalokkal üzengetnek egymásnak, még hallgatni sem hallgatnak franciát.

Egyébként a Korongvilág könyvekben egész jól össze vannak gyűjtve az ilyesmik, baromi jó Fantasy paródia.