Hogy tudnék leszokni arról, hogy kimondom magamban a szavakat olvasás közben?

Ha nem mondom ki magamban, amit olvasok, mint írásnál, akkor nem is jut el rendesen a tudatomig, csak keresésre és átfutásra használható.

Gyakori tévhit, hogy gyorsabban olvas, aki nem mond ki semmit magában, de valójában ez nem így van; ismerősöm is meglepődött, hogy nem olvas ő gyorsabban narrátor nélkül, mint a többiek azzal. Addig sokkal többre tartotta magát miatta.

Most végigkérdeztem pár embert a családban; senki nem is érti, hogyan lehetne NE kimondani.

Én tényleg nem tudom elképzelni. Biztos van ilyen, de az is tuti, hogy a gyorsaság nem ezen múlik. (Most itt a "normális" kereteken belüli gyorsaságra gondolok, nem a gyorsolvasásra mint olyan, mert az más.)

Nekem is van olvasáskor belső narrációm, én néha megfejelem azzal, hogy a kedvenc színészem / színészeim (ha párbeszéd) hangján olvasok. :)

Én azt javasolnám, hogy nem feltétlen kellene erről leszoknod.

Ha csak a szememmel olvasok, néha nemcsak a történet fonalát vesztem el, de a gondolataim is elkalandoznak, tehát bár "olvasok" fogalmam sincs, hogy mit.