Melyik személyiséget találjátok szórakoztatóbbnak egy főszereplőhöz?
1. Könnyen felkapja a vizet, ezért elég felelőtlen. Csak azt hiszi el, amit a saját szemével lát. Sokat káromkodik, szókimondó. De emelett vág az esze is és nagyon szívós harcos. Nagyobb a szeretete, mint bárkinek, de ezt úgy leplezi, hogy megbántja a szeretteit.
2. Passzív, keveset beszél és elnyomja az érzéseit, ugyanakkor céltudatos. Hihetetlenül erős, soha nem veszít (a legmeredekebb helyzetekben is súlyos sérülésekkel megnyeri a harcot, majd edzéssel erősebbé válik). Néha szarkasztikusan beszól az ellenfelének. Ja és láncdohányos.
válasza: válasza: válasza:Nagyban függ a környezettől.
Én a második karaktert jobbam preferálom.
válasza:Ha ő a pov akkor első.
Az első dinamikusabb, izgalmasabb, mivel beszél, nem csak az infodump adja a történetet, hanem a karakterek szájából tudod meg mi van.
Egy jó könyvet nekem a karakterek érzései, azokból kiinduló döntések és ezek következményei újra indítják ezt a körforgást. Egy passzív karakter nem cselekszik, csak történnek vele az események.
A második kb Geralt of Rivia, csak passzívabb...érdekes hős, de a belső monológja nekem idegölő lenne.
Ha ő is a főszereplő, akkor is követni kéne más karaktereket, hogy pótold azt amit a szűkszavúság miatt nem tudunk meg.
Esetleg mellékszereplőnek jobb, pl a másik karakter utazótársa?
És mi az, hogy nem veszít? Ez rohadtul nem realisztikus, és unalmas is. Szerintem egy jó karakterfejlődés, szereplő bemutatása pont attól az ami, hogy kellemetlen helyzetbe kerül, az a klasszikus fish out of water, nem hazai pályán játszik.
Ezen kívül évek óta csinálom a HEMA-t, vívás, íjászat, és nem így működik a párbaj vagy bármiféle kétkezi harc. Az ember 4-5 évig a taknyán csúszik hazáig, max ha úrifiú hagyják csak nyerni...az meg sosem lesz igazán kompetens harcos.
A point of view az mindenható.
A második nem abban az értelemben passzív, hogy semmit sem csinál, hanem nem kifejezetten vesz részt a társai beszélgetésében. De az ő ambíciója, ereje az, ami előre viszi a sztorit (persze mindenki másnak is van valami célja, de ő a katalizátor, ami beindítja őket).
Nincsenek belső monológjai sem, így nem rajta keresztül, hanem más módokon rajzolódik ki a múltja és egyéb részletek. Ezért általában a társai vannak a középpontban, de mindig ő győzi le a főellenséget.
Igazából úgy indul a sztori, hogy gyengébb ellenfelekkel kerül szembe, akiket kb akárki le tudna győzni, aztán amikor felkelti a "nagykutyák" figyelmét, akkor lesz egy nagyon kemény harca, amit alig tud megnyerni.
Ekkor megkeresi egy karakter és kioktatja, hogy "akit most legyőztél, az az ezután következőkhöz képest hangyának fog tűnni". Aztán ez az alak megtanítja, hogyan hozza ki a képességéből a maximumot.
Ezután sem fog veszíteni, de lesznek olyan szituációk, amikor visszavonul, mert belátja, hogy nem tudná legyőzni az adott gonoszt.
Bocsi, hogy ilyen sokat írtam, de annyira szenvedélyes vagyok a karaktereimmel szemben xd
válasza:Oks 😊
Még mindig kitartok amellett hogy veszítsen legalább egyszer, az elején.
Ha ezek után mondjàk neki hogy Józsi a Verhetetlen, az még inkább kihangsúlyozza ezt a tulajdonságot, de konfliktust, motivációt is ad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!