Mi a különbség aközött, ha valaki "mondja" és ha "mutatja"? Tulajdonképpen nem mindegy?

Nagyon nem mindegy, sokkal szemléletesebb egy részletes leírás. Könnyebben elképzeli, beléli magát az olvasó.

Persze nem kell mindent részletezni, de pont ezért hangsúlyozó szerepe is van annak, hogy mi kap komolyabb leírást.

Nem, nem mindegy. Vannak olyan esetek, amikor szükséges valamikor pedig nem. Vegyük a pókos példádat.

Az osztály beszélget a félelmekről, és Claire megjegyzi, hogy fél a pókoktól az rendben van. (Hülyén is nézne ki, ha elkezdené magyarázni, hogy ha lát egyet felmegy a pulzusa.)

De ha mondjuk egy érme begurul a szekrény alá, ő odanyúl és megtapint egy soklábú testet, akkor nem szabad elintézni egy mondattal az egészet.

Amúgy pedig nem kell fél oldalon át írni a félelméről, hiszen a profi írók sem ezt teszik. Addig kell gyakorolni, míg röviden is ugyanazt a hatást éred el.

Ez a mondjam, vagy mutassam egy alapvető írástechnikai kérdés, Erről pl. itt

írnak:

[link]

Idézek a cikkből:

Mutasd, ne csak mondd!

A narráció során az író nézőpontjából magyarázzuk el, hogy mi történik. Mintha egy barátunknak mesélnénk egy filmet, amit a moziban láttunk. Nem a karakter bőrében vagyunk, hanem mögötte állunk, és magyarázzuk a gondolatait és a cselekedeteit. A szilárd nézőpont megóv attól, hogy csupán száraz leírást adjunk a körülményekről, és a karakterre fókuszál (rajta keresztül pedig a cselekményre).

Nézzünk egy példát, ami segít ezt megérteni!

Jane jól tudta, hogy hatalmasat kell ugrania, hogy elérje a mentőautó tetejét, de nem volt más választása, hiszen a zombik a kórházi iroda zárt ajtajának nyomakodtak, pont ott, ahol ő rejtőzött. Gondolt rá, hogy rögtönzött kötelet csinál a függönyökből, de kilenc, a bomlás különböző fázisában lévő zombi morgott a parkolóban, és próbálta elérni őt, így muszáj volt kitalálnia, hogy mi legyen a következő lépés. Tudta, ha elhibázza a mentőautót, azonnali halál várja, de nem volt más választása, hiszen Bob számított rá, és szüksége volt az orvosi felszerelésre, amit a kórházban talált.

Érzitek? Itt nincs más, csak magyarázat, csak beszélünk róla, de nem látjuk. Jane biztosan nem így mesélné el a történteket! Inkább bújjunk bele a bőrébe, és mutassuk meg az ő nézőpontjából ezt a jelenetet!

Jane kikukucskált az ablakon, és a négy-öt méternyire lévő mentőautót bámulta. Persze az négy öt méterrel alatta volt. Egyszerű hitnél több kellett ahhoz, hogy meg merje kísérelni az ugrást. Csessze meg!

Az ajtóra nézett. Egy zombi nyomódott neki, pókhálószerű repedéseket okozva az üvegen. Jane nagyot nyelt, és szorosan megragadta az antibiotikumokkal teli hátizsákot. A kórházakban biztonsági üveg van, ugye? Még az irodákban is?

– Szedd össze magad, kislány! – motyogta, és lerántotta a függönyt. Valaki már réges-rég kitörte az ablakot. Az is biztonsági üveg volt? Nem volt annyi ideje, mint amennyiben reménykedett. A függöny könnyen szakadt, de a csíkok nem voltak egyenesek. Ennek ellenére sikerült összekötnie őket, a fonat végét pedig a padlóra csavarozott radiátorhoz kötötte. A kötél csak a távolság feléig ért le, de ekkorát már képes volt ugrani. A hátizsákot a vállára vette, majd kilépett a párkányra. Egyik keze a kötelet fogta, de…

Ekkor egy csapat zombi áramlott ki a kórházból, közvetlenül alatta. Az egyik megtorpant, majd orrát a levegőbe emelte. Mélyen beszívta a levegőt. Szentséges isten, szimatolók! A zombi felüvöltött, megfordult, majd egyenesen Jane felé indult. A többi is követte a szagot, elállva az útját a mentőautó felé. Ekkor tört be mögötte az üveg.

Újra felmérte a távolságot. Még mindig reménytelenül nagynak tűnt. Életveszélyesen nagynak.

De még mindig jobb volt, mint a másik lehetőség.

Jane vett egy nagy levegőt, és ugrott.

Jobban bele tudtad élni magad? A szilárd nézőpont megszüntette a problémákat! Felejtsd el, hogy mit tudsz szerzőként. A lényeg, hogy mit lát a karaktered! Mit jelent számára a szituáció, és pillanatnyilag mi a problémája? Hogyan érzi magát?