Van olyan, aki régen szerette", vagy hitte, hogy szereti, de aztán megutálta/elhagyta az olvasást/írást? Hosszú lesz! (?)

Az én esetem valószínűleg speciális kategória, és nem is ide illene, hanem a pszichológiába, de hátha itt többen nézik. Egészen kicsi korom óta ( 5 éves koromtól) szerettem olvasgatni,írni, rajzolni. Barátaim nem nagyon voltak, kb. a művészetekbe menekültem. Sokat bántottak,fizikailag és lelkileg is. Erről senkivel se beszéltem, inkább olvastam meg írtam. A kajapénzemet is füzetekre,tollra költöttem, ( sokszor volt gyomorgörcsöm ) mindig kitaláltam magamnak egy történetet,amibe menekülhettem, de az emberi kapcsolataim végig katasztrofálisak voltak. Eleinte ártalmatlan kis sztorik ugrottak be, állatos,főleg cicás meséket írkáltam,aztán ezekből eljutottam valahogy a szerelmes, depis, emós versekig meg novellákig tizenévesen,amivel nem is lenne semmi baj,ilyen korszaka mindenkinek van/ volt. De ( erre már nem egészen emlékszem ) aztán kattant nálam valami,a sok felgyűlt trauma miatt már krimiket, halálról,gyilkolásról szóló műveket kezdtem olvasni. Különösen vonzottak a sorozatgyilkosok, azt vettem észre, hogy szimpatizálok velük, holott olyan érzékeny vagyok, hogy egy halott állaton elszomorodom,és sírok. Ekkoriban kezdtem megijedni magamtól, szabályosan pánikrohamokat kaptam, és random írásrohamaim is lettek, ha elöntött valami kellemetlen érzés. Egész eddig abban a hitben voltam, hogy szeretem az írást meg az olvasást, de így belegondolva, valahol megutálhattam inkább, igazából már fáj ránéznem egy könyvre vagy fűzetre, és az is feltűnt, hogy boldog pillanataimban eszembe sem volt, hogy írjak vagy olvassak, ihlet se jött egyáltalán. Furcsa mód kivétel ez alól a rajz. Most szeretném rendbekapni az életemet, kapcsolatokat alakítani, tanulni és pörögni. Nem tudom, hogy ez azzal fog-e járni, hogy elhagyom az irodalmat, szeretni fogom-e még, vagy egyáltalán szerettem-e valaha. Más is volt hasonlóan?