Olvasnátok egy ilyen könyvet?

Az amit leírsz, alapnak jó, de kéne, hogy történet legyen benne.

Pl egy férfi ugyanúgy, mint mindig, felkel, megissza a reggeli kávét, elolvassa az újságot, munkába indul, de út közben rosszul lesz. Forog vele a világ, míg hallja, hogy dudálnak az autók és homályosan látja, hogy egy kocsi közeledik.

A következő pillanatban egy mentőst lát, aki hason fekve nyugtatja őt - Uram, mindjárt kihozzuk.

Utána a következő kép, hogy a mentőben van. Ordítana a fájdalomtól, de nem tud. Egy mentős odahajol és megnyugtatja, hogy semmi baj sem lesz.

A következő alkalommal a műtő felé menet tér magához. Amputációról beszélnek. Nem akarja. Szólna, de nem tud.

Lehunyja a szemeit és a következő pillanatban egy elhagyatott városban ébred, ott, ahol felnőtt.

Találkozik egy hajléktalannal, aki épp a kukát túrja, majd a főhős nyomába ered és lejmol a főhőstől. A főhősnek fokozatosan lesz szimpatikus, először a főhős próbálja őt lerázni, ám megismerik egymás történetét. A hajléktalan mesél erről a világról, hogy itt élnek a kómás emberek. Az elején csak megismeri az embereket a főhős hála a hajléktalannak, majd elkezdenek nyomozni , hogy mitől lett rosszul a főhős. A többi kómás segítségét kérik.

Szépen fokozatosan áll össze a kép, de kiderül a kávéporával olyan mérget itattak fel, ami nem kimutatható, csak, ha közvetlenül azt keresik a vérben.

Illetve kiderül, ki és miért akart ártani.

No de, ő ezzel mit kezdjen? Egy helyi jósdába megy tanácstalanul aki talán segíthet. Egy médiummal az élők világából felveheti a kapcsolatot.

Sikerül neki? Fény derül, hogy ez nem szívroham volt, hanem gyilkosság? Elkapják a tettest?

És, ami a legfontosabb, felébred a főhős a kómàból?

Ha a főhős felébredne, elmenne a hajléktalan szobájába, abba a kórházba, ahol a hajléktalan fekszik már 3-4 éve és leül mellé és fogja a kezét. Lehet már sosem beszélnek, lehet a hajléktalan örökre a másik világban ragad.

Esetleg a hajléktalan lehet egy nő is, akivel egymásba szeretnek abban a másik világban és, amikor a főhős magához tér, akkor ő itt lesz a nő pedig kómaban lesz ott és valószínűleg többet nem beszélnek, mert a nő nem biztos, hogy felébred, de a főhős reménykedik.

Sőt, még egy dolog eszembe jutott. A kómás világban kiderül, hogy nincs idő; a számunkra jövő, múlt is jelen.

Vagyos plösszebarátkozik a hajléktalannal, akit nem talál, amikor felébred.

Szépen elfelejti, hoszen álom volt. Az egyik nővérrel egymásba szeretnek, megesküsznek később, de kiderül, hogy a nő meddő.

Az örökbefogadás mellett döntenek. És kit fogadnak örökbe? Egy két éves gyereket, aki a hajléktalan volt a kómás világban.

Elvégre kiderül, ő azért volt hajléktalan, mert senkinek sem kellett és az utcán élt, ahol egy nap ráomlott egy állvány és kómába esett.

De ez már nem fog megtörténni, hiszen a főhős a feleSégével remek szülője lesz

15

Lehet nekem van unalmas családom de nálunk egyszerre általában egy családtag sem fekszik kómában, nemhogy kettő. Nálam egy ilyen béna életszerűtlen alapsztori kinyírja az egészet.

Szia! Nekem kiadták a könyvemet és amielőtt írtam, azt javasolták, hogy maradjak az ésszerűség határain belül. El lehet rugaszkodni a valóságtól, de csak egy bizonyos mértékig. Igaza van annak, aki írta, hogy két kómás már sok lenne a családban.

Életemben egyetlen egy ismerősöm volt, akinek egy volt kolléganője esett kómába. Az én családomban senki sem esett kómába. Más családjában, akit ismerek, dettó.

Attól, hogy az emberek képesek kómába esni eléggé ritka eset, hogy ketten is kómába esnek egy családban, illetve, egyáltalán az, hogy valakinek több ismerőse legyen kómában.

Ezzel meg tényleg az a gond, amit írt az előttem szóló, hogy az olvasót megállítja ez a részlet, nem tud a történettel haladni.

Illetve a fontos, hogy át tudd adni az üzenetedet az olvasónak. Nem kell, hogy bonyolult legyen a történet; a jó könyv úgy jó, ha a tartalom emészhető, egyszerű és mégis nagyszerű és legyen története. :)

Lehet persze kóma, ha szeretnéd, a nevem Earl-ben is a főszereplő egy kis világot alakított ki magában, amikor kómába esett, lehet ahhoz hasonló, hozzá lehet tenni, hogy nem él már az apukája, de ebben a képzeletbeli világban látja őt beszél vele, családi titokra derül fény, etc.

Amik le vannak írva fentebb, mint példa sztori, azt lehet sablonnak venni. Kissé elrugaszkodik a valóságtól, de nem feszegeti vele a határokat, szerintem az olvasó tovább tudna haladni a történettel. Nem felhasználni kell (szerintem jogilag nem is lehet), hanem, ha átnézed, nagyjából látod, hogy hogyan lehetne felépíteni.

Szóval, először is azon gondolkozz el, hogy mi az üzeneted. Mit szeretnél a történettel elmondani az olvasónak.

Utána készíts egy vázlatot a történetről ez alapján. Mi következik miből és miért.

Ha e megvan, akkor meg kezdj el írni és mondjuk egy fejezet után keresd fel a tanárod, ő látni fogja, hogy a sztori életképes e, illetve, hogy az előadásmódod megragadja és ébren tartja e a figyelmet.

Azt pedig ne írd, hogy feleslegesen nem akarsz írni, hiszen az írni sosem feleslegesen írunk. Ha nem jó valami, az is legalább gyakorlás. Tudod hány írásom nem került napvilágra, mielőtt felkerestem egy kiadót a kéziratommal? :)

Hajrá!