Leírná valaki Ibsen A vadkacsa elemzését?

Henrik Ibsen

(1828-1906)

1828-ban Skienben született. 1851 őszén Bergenbe költözött, a Norvég Színház dramaturgija, rendezője, fordítója, házi szerzője. Majd 1857-ben Krisztiániába került, a Norvég Színházának igazgatójakként. 1906-ban hunyt el.

A vadkacsa

Szimbólumok a Vadkacsában

Vadkacsa: Az öreg Werle tette tönkre az életét és ezért jelképezheti az öreg Ekdalt, jelképezheti Hjalmart és Ginát is.

Kutya: amely megmentette a vadkacsát. Gregers azt állítja magáról, hogy ő a kutya és ez jelzi az agresszív messianizmusát.

13-as szám: Szerencsétlenséget veti előre. A mű kezdetén 13-an ülnek az asztalnál.(az utolsó vacsora alkalmán Jézus az apostolaival 13-an ültek az asztalnál, később őt elfogták, keresztre feszítették. Ekkortól a 13 a szerencsétlenséget vetíti előre ) Utolsó felvonásban Gregers saját magáról kimondja, hogy ő a 13. Ez jelzi az olvasónak, hogy szerencsétlenséget hoz a többiekre. à felesleges ember.

Kosz a szobában amit Gregers okoz: Felakarja számolni a bűnös tisztátalanságot és ezzel Hedvig halálát okozza. Ezt jelképezi az a tett, hogy be akar gyújtani, de majdnem felgyújtja a szobát, vizet borít a tűzre. Ezzel mocskot csinál, de ő elhárítja a felelősséget.

Padlás: Hjalmarnak az önámítását, munkakerülését jelképezi, mert ő is ide vonul el. Az öreg Ekdalnak az önámítást jelképezi. Hedvig is ide vonul vissza ezért az ő művészi ambícióit jelképezi. Majd pedig a vesztét okozza. „Az erdő bosszút áll”. Az öreg Ekdal ezzel arra céloz, hogy a fakitermelés, az erdő meggyikolása nem végezhető büntetlenül.

Hegy: Az Ószövetség óta az Istennel való találkozás jelképe. Azóta Mózes megkapta az Úrtól a két kőtáblát a tízparancsolattal a Sínai hegyen. Gregers a hegyről jön le, ez utal arra, hogy ő Isten emberének tarja magát.

Első felvonás

Werle nagykereskedő házában az ünnepelt, Gregers Werle és legjobb barátja, Hjalmar Ekdal lép be a szobába. A fiatalok több mint 15 éve nem találkoztak, Hjalmar boldogan meséli, hogy Werle úr támogatásának hála fényképészetet tanult, és feleséget szerzett a Werle-ház korábbi házvezetőnője, Gina Hansen személyében.

Korábban Ekdal hadnagy és Werle nagykereskedő társultak, de szembekerültek a törvénnyel. Werlének sikerült tisztára mosnia magát, Ekdalt azonban börtönbe csukták, és minden vagyonát elkobozták. Mióta szabadult, egyetlen jövedelemforrása a Werle által neki szolgáltatott alkalmi munka. Werle kéri fiát, adja hozzájárulását Sřrbynével kötendő házasságához, s társuljon be vállalatába. Gregers azonban hajthatatlan, számon kéri apján Ginával való korábbi viszonyát, régen halott anyja életének megkeserítését és Ekdal cserbenhagyását, végül ingerülten távozik.

Második felvonás

Gina varrogat, Hedvig, a lánya pedig olvas. Időközben hazaérkezik a nagypapa, aki rendkívül boldog, mert kapott újabb munkát. Nem sokkal később befut Hjalmar is, majd kopogtatnak, s belép Gregers. Engesztelni jött barátját, aki rögtön be is mutatja neki családját. Hjalmar elmondja, hogy Hedvig az ő büszkesége, de egyben szomorúsága is, tudniillik a kislány örökletes szembetegségben szenved, és idővel meg fog vakulni (akárcsak Werle, ez Gregers számára felettébb furcsa). A vendég arról érdeklődik, hogy bír egy ilyen kis lakásba bezárva élni az idősebb Ekdal, aki ezt követően büszkén mutatja be a padlásszobát, ahol tyúkok, galambok, nyulak és egy vadkacsa él. Ezenkívül Gregers megtudja, hogy a lakásban található egy kiadásra váró szoba is. Ezt hallva úgy dönt, ideköltözik. Mindenki örül, csak Gina nem, aki érzi, Gregers még bajt fog hozni erre a házra.

Harmadik felvonás

Hjalmar és az idős Ekdal a padlásra mennek "vadászni". Gina lép be, Gregers pedig megjegyzi, milyen szerencsés "véletlen", hogy ő is tud retusálni. A padlásról lövés hallatszik, s az asszonyok tájékoztatják Gregerst, hogy a két Ekdal éppen most ejtett el egy nyulat a házilag felállított erdőben. Az időközben a házban lakó Relling doktorral és Molvik teológussal kiegészülő társaság reggelihez ül, de az étkezést kopogás zavarja meg. Werle jelenik meg, aki utoljára jött megkérdezni, nem hajlandó-e fia visszaköltözni. Gregers elutasítja, apa és fia elbúcsúznak. A fiatalabbik Werle kéri Hjalmart, sétáljanak egyet, mert mondani akar neki egyet, s mást. Ezt látva Relling megállapítja, hogy Gregers heveny világboldogításban szenved.

Negyedik felvonás

Amikor Hjalmar hazatér szemmel láthatólag komoly változáson esett keresztülMiután Hedviget sétálni küldte, feleségét faggatja, milyen kapcsolat fűzte Werléhez. A megtört asszony bevallja, hogy - bár egy darabig ellenállt, végül - engedett a nagykereskedő közeledésének. A fejleményeket látva a visszaérkező Gregersnek csalódnia kell, úgy tűnik, nem áll vissza a korábbi idill, Hjalmar képtelen megbocsátani feleségének. Időközben Hedvig is visszatér, és boldogan mutatja a Sřrbynétől kapott születésnapi ajándékát, egy levelet, melyből kiderül, hogy mostantól Werléék ellenszolgáltatás nélküli havi 100 korona juttatásban részesítik az idős Ekdalt, majd ezen kiváltság halála után unokájára száll. Ez már felettébb gyanús Gregersnek, kikényszeríti Hjalmart, kérdezzen rá, ő-e a gyermek apja. Gina töredelmesen bevallja, nem tudja. Férje mindezt dühödten veszi tudomásul, ellöki magától Hedviget, s eltávozik hazulról.

Ötödik felvonás

Másnap reggel (Hedvig születésnapja) Belép Hjalmar. Elmondása szerint csak pakolni jött, édesapjával elköltözni készül. Ez alatt Hedvig nagyapja pisztolyával beszökik a padlásra. Gregers csodálkozik Hjalmar döntésén, aki elmondja, egyedül azt sajnálja, hogy Hedvig szeretete iránta csupán megjátszás volt. Gregers ennek éppen az ellenkezőjét bizonygatja, mikor lövés hallatszik. A fiatal Werle boldogan újságolja barátjának, hogy a nagypapa a kislány kérésére most lőtte le a vadkacsát. Hedvig ezzel az áldozattal kívánta bizonyítani apja iránti rajongását. (Azért ilyen biztos ebben, mert ő adta az ötletet a kislánynak.) Azonban egészen más történt. A padláson Hedviget találják a földön fekve, jobb kezében a pisztollyal. A tehetetlen testet közös erővel kivonszolják. A nappaliban Relling állapítja meg a halál beálltát, melynek oka szívlövés. Hjalmar magát okolja, s kész lenne bocsánatot kérni lányától, de már hiába. Gregers büszke magára, szerinte a gyász majd tökéletes párrá kovácsolja Ekdalékat, de ebben Relling nem olyan biztos, véleménye szerint az eredmény csak ideiglenes, s az emberiség sokkal boldogabb lenne az olyan világboldogítók ténykedései nélkül, mint Gregers. A fiatal Werle viszont megingathatatlan, életcélját a hallott vélemény nem változtatja meg. Így válnak el, Gregers fogja kalapját, és távozik.