Számotokra mely könyvek voltak azok, amik nehéz olvasmánynak számítottak? Lehet klasszikus vagy modern, akár a kötelezőek közül is!?

Jókai Mór: Az arany ember

Szenvedés volt minden oldal. Engem nem tudott megérinteni és mindegyik karakter ellenszenves volt. Az egyetlen, akinek valamennyire érdekelt a történet, az Athalie volt, a végén sajnáltam, hogy nem tudta véghezvinni a tervét Édes Anna stílusban, akkor legalább meglett volna a lelki nyugalmam, mert az irritáló karakterek elpusztultak.

Az Anyegint, na azt valamiért sosem tudtam elolvasni a kötelezők közül.

Azon kívül is volt pár, amit letettem.

Egy hírhedt könyv egyébként Tandori Dezsőtől a A Stevenson-biozmagória. Két embert ismerek aki azt állítja, hogy elolvasta, egyiküknek el is hiszem. :D

A Kastély (Franz Kafka): 50 oldal után feladtam, odáig is nehezen jutottam el.

Mario és a varázsló (Thomas Mann): Ezt végigolvastam, mert nem volt olyan hosszú, de borzasztó ellenszenves volt az egész könyv.

Csongor és Tünde (tucatszor kezdtem bele, de 15-20 oldal után annyira elegem lett, hogy mindannyiszor abbahagytam).

Jane Austen könyvei (angolul olvastam, és a régies, körülményeskedő szöveg egy kín volt).

Márqueztől A pátriárka alkonya is egy borzalom volt (ugyanakkor a Száz év magányt imádtam).

Ami nekem elsőre beugrott, az Neil Gaiman Amerikai Istenek című regénye. Igazából nem tudnám megmondani, miért ment olyan nehezen, de kínszenvedés volt átrágni magam rajta, pedig nagyon szeretem Gaiman könyveit.

A szolgálólány meséje Margaret Atwoodtól szintén elég nehéz volt a téma miatt. Volt, hogy egyszerűen le kellett tennem a könyvet és csak percekig bámultam magam elé.

Kafka Átváltozása kötelező volt, és nagyon csúnyán megfeküdte a gyomromat. Egyszerűen undorító volt, ami azt hiszem célja lehetett a szerzőnek, de ez nem könnyítette meg az élményt.

Szintén a kötelezőek közül a Candid első olvasatra egyáltalán nem fogott meg. Konkrétan semmi nem ragadt meg belőle a fejemben, és annyira rossz dolgozatot írtam belőle, hogy újra kellett írnom. Amihez újra is olvastam, ezúttal hangoskönyvvel párhuzamosan, és aztán az egyik kedvencem lett. Fura...

Most hirtelen ezek jutottak eszembe.

Jókai Anna: Napok

Utáltam, nehéz volt (fizikailag is, iszonyú hosszú), beteg is voltam az olvasása közben. Ha nem egy verseny miatt kell, szerintem a második oldal után leraktam volna.

Stephen Donaldson: A Káthozat Urának átka

Az "eltandorizált" fordítás is tehet róla, de alig bírtam végigszenvedni magamat rajta, pedig nagyon érdekelt. Meg tudom érteni, miért nem fordították le a további részeket.