Melyik volt az első könyv amit szívesen olvastál?

*Ja, az lemaradt, 14 éves voltam és most 26 vagyok.

A háziak közül egyik sem tetszett igazán, csak muszájból olvastam.

Az első, amire emlékszem, a Kincskereső kisködmön 8 évesen. Persze előtte is olvastam rengeteg mesekönyvet.

Én elég sok kötelezőt szerettem: Két Lotti, Pál utcai fiúk, Egri csillagok, Szent Péter esernyője, Kőszivű ember fiai, Tartuffe, Buddha szomorú, stb.

29N

Minden kötelezőt elolvastam.

Nem kötelező ként:Két Lotti,A repülő osztály,Kincskereső kisködmön.

Szüleim könyvespolcáról ami 8-10 évesen megfogott a Tom Sawyer és Huckleberry Finn,majd a Tarzan könyvek,majd a Némó kapitány.

13 évesen futottam bele L L L-Nebet Het a halottak úrnőjébe :),10 ével idősebb tesóm jóvoltából.

Majd 14 évesen könyvtár látogatóként Stephen King Carrie,Cujó...

Hát nálam a romantikus füzetkék valahogy kimaradtak.

Kórházas könyvek közül a Klinika és a Kórház a Város szélén 'kötelező darab"

Anno el kellett (volna) olvasni az Ivan Gyeniszovics egy napját. Csakazértse olvastam el.

Most felnőtt fejjel igen. Életem egyik legjobb (kis)regénye.

Kár volt anno kihagyni? Nem, mert anno nem értékeltem volna.

De a Szigeti veszedelem gyerek és felnőtt fejjel is egy olvashatatlan sz***r.

Kétévi vakáció. 8-9 évesen olvastam. Most 39 vagyok.

Házi olvasmányok közül talán a Sárarany tetszett a legjobban.

Ez nehéz kérdés, mert oviban megtanultam magamtól olvasni, és a mesekönyveimet örömmel betűzgettem. De hogy melyik volt az első azt nem tudom. Utána a sulis olvasókönyv történeteit is mindig előre elolvastam, ha érdekesnek ígérkezett. Harmadikban (tehat 8 éves koromban) a Harisnyás Pippi volt a kötelező, nagyon szerettem, talán az volt első "rendes könyvem". Meg is kellett venni a kövi részeket. Utána is faltam a konyveket.

(Bár most az jutott eszembe, hogy osztálytarsam tesójának kölcsön adtuk a Két Lottie-t, mert neki alsósként az volt a kötelező, és amikor visszahozta, ki olvastam. De ő 2 osztállyal felettünk járt, nem hiszem, hogy elsős vagy másodikos gyerekként kiolvastam volna egy könyvet. Fura, majd megkerdezem anyát:D)

A további kötelezők viszont sosem voltak a kedvenceim, számomra az olvasás öröm, és ha rám kényszerítik, már nem az, főleg hogy mindig ilyen gyászos hangulatú sztorikat kellett olvasni. A Kincskeresőhöz nem voltam elég érett. Sírtam, mert nem értem és mert rossz érzést keltett bennem. A Pál utcaiakat olvastam valameddig, de fogalmam sincs már, miről szól. Érdekesebbnek találtam, hogy az egyik osztalytarsamnak hasonló borítóval van még, mint nekem, de mégse teljesen ugyanolyan, meg arra emlékszem, hogy kérdeztem anyát, mi az a gitt. A többit kifejezetten utáltam. Ez alól a Tíz kicsi néger volt kivétel, azt erdekesnek találtam, szerintem én voltam az egyetlen, aki elolvasta.

Sajnálom, hogy voltak kötelezőink, a mai napig imádok olvasni, de ha csak a címét meghallom ezeknek a könyveknek, elkap a hányinger. A legtöbbet végig se olvastam mert felb*szta az agyam. Így viszont esélytelen, hogy később a kezembe veszem bármelyiket is, pedig lehet 50 évesen tetszene.

18l

Micimackó története meg elsőben... Aztan jottek sorra , görög mitológiával foglalkozó könyvek, anyukámtòl pár romantikus, később fantasy,thriller,krimi.

Kedvenc haziolvasmányom az Arany ember Jókai Mórtól,de nagyon szerettem Mikszáth Kálmán novelláit is.