Elolvasnád a könyvem eddigi fejezetét?

Elolvastam. Elsősorban azt gondolom, hogy a helyesíráson nagyon kellene javítani, különös figyelemmel az igekötőkre és a vesszőkre. Fogalmazás szempontjából is olvasd el még egyszer, mert bár látom, hogy igyekeztél kerülni pl. a szóismétléseket, (és ez nagyon jó), van egy-két sutára sikeredett mondat.

A történethez kevésbé tudok hozzászólni, ez a romantikus fiú magányos majd beleszeret egy lányba téma nem az én világom... abban viszont biztos vagyok, hogy Szöulban viszonylag ritkák a szőke lányok.

Borzasztó.

Csak az első bekezdést olvastam el és borzasztó.

Szerintem elsősorban próbáld megnézni az igekötős igék szabályait, mert az nem olyan bonyolult, de gyakorlatilag következetesen rosszul használod. És ne vedd kötekedésnek vagy kioktatásnak, kérlek, mert te kérdezted, és tényleg segíteni akarok.

A legutóbbi hozzászólásodban pl. rossz az "el írtam", mert az helyesen "elírtam". Ez önmagában egy értelmes szó, nem ékelődik közé semmi, tehát nem "vált el" az igétől az igekötő, így nincs ok külön írni.

Példák, amik gyakran hibák (nem nálad, hanem általában):

- megtudom (valamit eddig nem tudtam, és most a tudomásomra jut) - "Megtudtam, hogy holnap fagyok lesznek."

- meg tudom (csinálni, mondani, írni...) - ilyenkor azért írjuk külön, mert a szó az a megcsinálni, megmondani, megírni... a "tudom" (úgy mint képes vagyok rá) pedig közé ékelődik. "Én ezt meg tudom csinálni egyedül is."

Ha így gondolod át, nem tudod elrontani. (és nem "el rontani" :))

A történetedből néhány példa:

"meg van mindene" - helyesen: megvan mindene.

Amúgy a többit látom, javítottad, tegnap még több hibát fedeztem fel benne. Ügyes vagy.

Arra figyelj, hogy sokszor szerepel az "aki" és ennek ragozott alakjai. Ez elé mindig kell vessző. Ugyanígy az "ami", "amiben"...

Suta mondatokra példa:

"hiába találok valamilyen nőt" - ez így nagyon csúnya, nem lehetne azt mondani, hogy "próbáltam hölgyekkel ismerkedni", vagy valami ilyesmit?

"szeretem a történeteket, gyerekeket és írni is szeretek" - nekem ez a sorrend miatt furcsa. Aki tényleg szereti a gyerekeket, szerintem azt teszi előre. De lehet, ez csak az én véleményem. Főleg, hogy a történet és az írás összekapcsolódó dolgok, míg a gyerekek - gondolom - az oktatásra vonatkozik. Ebben a sorrendben ez a dolog eltörpül, pedig az nagyon fontos, hogy főhősünk szereti, amit csinál. Akár külön mondatot is szentelhetnél neki.

"csak egy arcra pusziig jutunk el" - Szerintem egy felnőtt nem így fogalmaz.

"Szöul egyik forgalmas részén élek" - de hol? Melyik részén? Szöul a világ egyik legforgalmasabb városa, szóval ezzel nem mondtál sokat. Kicsit ismerjük már meg jobban a főhősünk körülményeit. Egy "dobozban" él? Bérel? Saját lakása van? (Vedd figyelembe az ottani viszonyokat, kutass, hogy egy fiatal tanárnál mi reális)

"van munkám, és nem vagyok koldus az út szélén" - azon túl, hogy hiányzik egy vessző, szerintem így sem mondaná ezt senki. Nem csak a munka vs. koldusság létezik. Vagy Szöulban igen? Szerintem a magyarok nem profil Szöulból, ismerjük hát meg a viszonyokat! Én, laikusként, úgy gondolom, inkább fogalmazna valaki valahogy így: "van stabil munkahelyem, ahol bár nem fogok meggazdagodni, de azzal foglalkozhatok, ami egyben a hobbim is..." - Ezt a részt akár össze lehetne kötni a fentivel, ahol azt sorolja, miket szeret.

"első csókom is az egyetemen volt" - utána kellene járni, mert esküszöm tényleg nem tudom, de Szöulban is olyan "laza" az egyetemi élet, mint itt? Nem droidok, akik majd' belehalnak a tanulásba? A különböző nemek egyáltalán együtt vannak? Értem, hogy ez nem Észak-Korea, de azért tudtommal elég szigorú (bár nagyon modern, ez is tény), és Ázsia többi részéből kiindulva, ez olyasmi, aminek érdemes utána nézni, és egy magyar olvasó számára kicsit részletesebben kifejteni.

"Öt perc múlva nyolc óra" - Biztos, hogy ott is nyolckor kezdődik a tanítás? Megint csak nem tudom, de sokfelé jártam a világban, és mindenhol negyed kilenc-fél kilenc körül kezdtek.

"11/D" és társai: biztos, hogy ott is így számoznak? Ez is olyan magyarosan hangzik. Az iskolával kapcsolatos minden kis megjegyzésre igaz ez.

"Az enyém tuti ötös és hibátlan" - Na, ebben 99%-ig biztos vagyok, hogy ott nem így osztályoznak. Gyakorlatilag Magyarországon kívül ezt a rendszert sehol sem láttam még. A németeknél van asszem 6 vagy 7 osztályzat, de az egyes a legjobb. Amerikában, Angliában és szerintem a legtöbb angolszász országban betűk vannak: az A a legjobb, utána B, és így tovább, ha jól tudom, F-ig, de lehet, hogy tévedek, vagy ez nem egyforma mindenhol. Szöulban hogy van? Tényleg érdekelne!

"Délután bekerülnek a naplóba is" - kinn is így megy?

Felesleges mondatonként folytatnom, a lényeg összefoglalva: nagyon érdekes, ha egy ilyen egzotikus helyen játszódik a történeted, de akkor az rengeteg kutatást igényel, hogy autentikus legyen. Ha sajnálod rá az időt/energiát, vagy egyszerűen csak nincs kedved, akkor semmi gond, de akkor a helyszín legyen Magyarország, amit ismersz. Nem láttam legalábbis, hogy a sztori szempontjából ennek amúgy jelentősége lenne. Lesz?

Egyébként a leírás szerint főhősünk jól keres, van egy nagy háza, szuper kocsija (ezt a kifejezést nem kellene így egy novellában használni), de a szövegből az jön le, hogy elvan, de nem gazdag. Szöulban tud egy "sima", kezdő tanár gazdag lenni!?

Nagyon nem vagy képben Koreával kapcsolatban, 300.000-ből (nincs 80.000FT se) nem bérelsz te házat Mo.-n sem, Gangnam meg aztán teljesen más világ. Oktatási rendszer is teljesen más.

Párbeszédeknél is utána kellene nézned a helyes használatnak, pl. hogy nem rakunk pontot.