Milyen szempontok alapján nevezhetünk egy könyvet igényesnek?

Jó a történet, és nem a divatot követi a történet alkotás. (pl. mostanában boldog-boldogtalan vámpíros könyveket ír, és ad ki.)

Van mondanivalója, vagy ha nem is elgondolkodtató dolgokat fogalmaz meg, van annyira izgalmas, és lebilincselő, hogy 2 hét után is emlékezz a címére, és arra, amit olvastál. (tehát ha oldalakon keresztül csak unalmas tájleírásokba és szenvedésbe csap át sem jó, viszont a leíró részek azért kellenek - röviden)

A mondatszerkesztése jó, maga az írás-stílus is megragadó. mOst ennyi jut eszembe.

Szerintem attól ha vannak benne fordulatok. És nem tudod már a 3. oldal után hogy mi lesz a vége. Most olvastam két könyvet, ugyanattól az írótól (Susan Elizabeth Phillips: Apafogó, Álom édes álom). És az alaptörténet mindkettőben ugyanaz. Adott egy tiszta izom, sikeres, gazdag férfi, aki nagyon befordult. Jön egy nő, aki valamilyen rejtélyes módon megtetszik neki, és beleszeret. Persze vannak apróbb eltérések, de valahogy nem találom túlzottan izgalmasnak.

A vámpíros könyveket se szeretem. Igaz, még egyet sem olvastam, de nagyjából már csak ezeket találni a boltokban. Én nem vágyom egy olyanra sem.

De pl. ott van Jodi Picoult. Nagyon szerettem eddig minden könyvét. Izgalmas, elgondolkodtató, fordulatos. És a végén egy olyan befejezés van mindig, amit egyáltalán nem vártál. Talán a Tizenkilenc perc tetszett a legjobban. Az volt az első amit tőle olvastam, de tényleg fantasztikus, le se tudtam tenni.

Illetve az is rossz, ha végig csak leírások vannak egy könyvben. Eddig egy ilyet olvastam csak (Albert Maltz: Holnap is nap lesz), 3-4x kezdtem el, de kb a közepéig jutottam csak. Az alap történet nagyon tetszett, de a kivitelezés roppant unalmas. (Persze biztos van akinek ez tetszik...)

Nekem a borító is nagyon fontos. Sokszor az alapján tetszik meg egy könyv. Például ott vannak Danielle Steel, Nora Roberts könyvei. Azok közül egyet se vennék meg. Már a borítón látszik hogy nem éppen egy elgondolkodtató történet. És ha ezt összehasonlítjuk mondjuk Thomas Harris Bárányok hallgatnak sorozatával, akkor ég és föld.

Összefoglalva: Érdekes történet, váratlan fordulatok, inkább párbeszédek, mintsem leírás, semmi vámpír, szép külső.

(Bocsi hogy hosszúra sikeredett.)

szerintem az is lényeges hogy káromkodás nélkül is sikerüljön kifejeznie magát az írónak

pl.: az éjszaka házában végig káromkodnak

meg legyen izgi :D

Szerintem a klasszikusok mind igényesek. Próbáltam itt neked megfogalmazni, hogy miért, de nem igazán ment: olvass el néhány alapvető klasszikust ( vagy lehet hogy már olvastál) s próbálj rájönni, lehet, hogy neked sikerül.

Szerintem a lényeg, hogy egy kor, egy társadalom, vagy mindegy is minek, de az igazságát kell elmondania(a fantasy, thriller stb könyvekbe nem hiszek). Kell legyen valami lelke az egésznek. Hogy miután befejezd az utosó mondatot érezd azt, hogy valami újat tanultál, hogy minden sokkal bonyolultabb mint ahogy hitted, és ez azért jó mert azt jelenti, hogy tágult a látóköröd és a világszemléleted. Nekem valami ilyesmit jelent az igényes könyv, azt hogy amikor becsukod a hátsó borítót még néhány másodpercig csak ülsz és bámulod s közben érzed, hogy valami igazán értékeset kaptál.