Egy fantasyban nektek mi számít már jól kidolgozott mágiarendszernek és mi az, ami nem?

Számomra ez az adott könyvtől függ. Nem mindegy, hogy a történet főként a mágiára épül, vagy ez csak egy mellékszál, és egyik főszereplő sem mágus, mert ez esetben lehet az egész kidolgozatlanabb. De nagy általánosságban nekem akkor tetszik egy könyvben a mágia, ha az alábbi feltételeknek nagyjából megfelel:

- Mindig legyenek a mágiának korlátai. Ne tűnjön úgy, hogy mágiával a szereplők bármilyen problémát pillanatok alatt meg tudnak oldani.

Pl. Harry Potter: lehet varázslattal főzni, növelni az étel mennyiségét, de nem lehet a semmiből ételt varázsolni. De számtalan egyéb ilyen szabály van, nem lehet például halottakat feléleszteni, stb.

Persze lehet úgy is jó a történet, ha már-már isteni hatalommal rendelkezik egy mágus, de akkor is legyenek akadályozó tényezők.

Pl. Michael J. Sullivan Riyria-krónikák sorozatában egy mágus simán lerombolhat egymaga egy várost, vagy hajókat süllyeszthet el. Viszont cserébe időbe telik a varázslat végrehajtása, így van lehetőség védekezni ellene (az egyik varázslót a történetben konkrétan fejbe vágják hátulról), illetve kézmozdulatok szükségesek hozzá, így egy mágust az ereje nagy részétől meg lehet fosztani azzal, ha levágják a kezét.

Negatív példának pedig Paolini Eragon sorozatát hoznám fel. Ebben a történetben elvileg egy ér elpattintásával is meg lehet ölni embereket, ezt azért túlzásnak érzem úgy is, hogy vannak elvileg védekező varázslatok. (Azt azért hozzátenném, hogy a harmadik kötetet már nem olvastam, nem tudom később ilyen feltételek mellett hogyan haladt tovább a történet.)

- Fontos az is, hogy a mágia korlátai, szabályai a történetben elég korán le legyenek fektetve, és a történet folyamán az író tartsa is magát ezekhez a szabályokhoz. Ne legyen az, hogy a történet végén hirtelen valami szupervarázslattal oldjanak meg minden problémát, amiről a korábbi események alapján nem is gondoltad volna, hogy lehetséges. Fontos, hogy végig tudd, hogy a szereplők a mágiával nagyjából mit képesek megtenni, és mit nem. Nem baj, ha nem bonyolult ez a szabályrendszer, csak legyen végig következetes, minden helyzetre legyen igaz.

Pl. Jonathan Stroud Bartimaeus könyveiben pl. az alapszabály, hogy a név hatalmat ad a viselője felett, ennek segítségével tudnak a mágusok démonokat megidézni, akik kénytelenek engedelmeskedni minden parancsuknak. Ez az alapszabály pedig már az első fejezetben megjelenik, és végig igaz marad még a legerősebb démonra is, nem derülnek ki később sem kiskapuk.

Negatív példának itt a Harry Potterből a varázspálcák működését hoznám fel. Már az első kötet elején van egy nagy ellentmondás: Malfoy elmeséli Harrynek a talárboltban, hogy az anyja ment el megvenni a pálcáját, aztán pár oldallal később a pálcakészítő kifejti, hogy mindig a pálca választja ki a varázslót. Elég érthetetlen, hogy egy varázsló édesanya akkor miért nem vitte el a fiát, és miért véletlenszerűen választott csak egy pálcát? A másik ok, amiért ezt negatív példának hoztam fel az, hogy a pálcamágia szabályait részletesen csak a történet végén, az utolsó kötetben fejtik ki, valószínűleg az írónő is csak ekkor találta ki a nagy részét, ezért lehetnek ilyen apró következetlenségek ebben. De a Harry Potterben sok más ilyen is van, például a vérfarkaskórral kapcsolatban is, ilyen szempontból ennek a történetnek elég rosszul kidolgozott mágiarendszere van.

- Legyen világos az is, hogy mi a mágia forrása, kik képesek használni, és milyen feltételek mellett. Ezzel a képességgel születni kell, vagy bárki számára megtanulható? Esetleg van valami korlátozás, hogy ki milyen helyzetben használhatja, vagy nincs ilyen?

Itt viszont ismét pozitív példának hoznám fel a Harry Pottert. Itt eléggé egyértelmű, hogy mágusnak születni kell, hogy bár lehet pálca nélkül is varázsolni, de a rendes, irányított varázsláshoz pálca és varázsige kell. A varázslók mágiahasználatát egyértelmű törvények korlátozzák, és ebben nincsenek annyira következetlenségek, mint a mágia működésével kapcsolatban.

- Fontos az is, hogy a mágia szervesen illeszkedjen a világba, legyen hatással a világ működésére, a társadalomra. Ne érezzem úgy, hogy csak azért tettek mágiát egy történetbe, mert egy fantasyba muszáj. A mágusok tudással, hatalommal rendelkeznek, ezt pedig a világban betöltött szerepüknek tükröznie kell. Ne csak úgy ténferegjenek a világban, mintha ez semmit sem jelentene, hanem használják ki a képességüket. Ha mégsem így van, és egy mágus mondjuk zsoldosként keresi a kenyerét, annak legyen jó oka.

A Riyria-krónikákban például, ahol a varázslóknak tényleg nagyon nagy hatalma volt a múltban, a mágusok vezető szerepet töltöttek be, közvetlenül az uralkodót segítették. A jelenben viszont pont a hatalmuk miatt az emberek félnek tőlük.

Vagy ott van Gandalf A Gyűrűk Urából, aki ugyan ritkán varázsol, inkább tanácsadói szerepet tölt be, de aki tisztában van az igazi hatalmával, az ad a véleményére és tiszteli. Vagy fél tőle és gyűlöli.

De talán erre is az egyik legjobb példa a Bartimaeus könyvek. Ez a történet a mi világunknak egy alternatív változatában játszódik, ahol a legtöbb országot a mágusok vezetik. Itt különösen jól építették be a mágiát a mai világba, a mágusok által alkotott kormány működése nagyon jól kidolgozott. Az is nagyon tetszett benne, ahogy a múlt történelmébe beleépítették a mágiát, sok az utalás történelmi személyekre, akik itt mind mágusok voltak.

Itt megint negatív példának hoznám fel a Harry Pottert. Itt gyakorlatilag teljesen különválik a normális világ a mágikustól. De nem ez a baj vele, lehetne jó is, de nem jól lett megoldva. Eleve az sem teljesen tiszta, miért is bujkálnak a varázslók a normális emberek elől. Az első kötetben Hagrid még azt mondja, hogy azért, mert akkor mindenki mágiával akarná megoldani a problémáit. (Nem is értem, ez miért lenne baj, tulajdonképpen a varázslók ezt csinálják). Aztán a harmadik kötetben már a boszorkányüldözésekre fogják. De a legnagyobb baj nem is ez, hanem az, hogy a varázslók gyakorlatilag a muglik között élnek, emiatt viszont teljesen érthetetlen, hogy a varázslók mégsem tudnak semmit róluk. Elvileg egyetlen kizárólag varázslók által lakott település van az országban, a többi varázsló mind mugli településeken él. Valamiért mégsem tudják, hogy hogyan öltözködnek, pedig naponta látják őket. A találmányaikat pedig ismerik, de érthetetlen módon valamelyiket használják, valamelyiket meg nem. A járműveket, rádiót, fényképezőgépet például használják, de a telefont meg nem, ehelyett lassú bagolypostát használnak, meg a kényelmetlen kandallón keresztüli beszélgetést. Sajnos ez a történet jó példa arra, amikor egy történetben az értelmet alárendelik a hangulatnak. Mert a baglyok olyan varázslósak, egy telefont meg még varázslattal sem lehet izgalmasabbá tenni, míg egy járművet repüléssel, vagy egy fényképezőgépet azzal, hogy a fényképek mozognak, pedig igen.

Összességében szerintem nem kell, hogy egy mágiarendszer bonyolult, vagy nagyon részletesen kidolgozott legyen, de legyenek a mágiának világos szabályai, korlátai, és ezek az egész történetre végig jellemzőek legyenek, legyen következetes, ne legyenek a szabályokban ellentmondások.

Konkrét példával élve: Az általam olvasott könyvek közül talán Stroud Bartimaeus könyveiben van a legjobb mágiarendszer. Részletesen kidolgozott, egyértelmű szabályok vannak, amik az egész történeten keresztül végig igazak maradnak, és a mágia nagyon jól van beleépítve a világba. A legrosszabb pedig Tamora Pierce Az álruhás lovag című könyvében van. Nem véletlenül nem hoztam fel fentebb sehol példának: annyira zavaros, átláthatatlan és kidolgozatlan itt a mágia, hogy néha nem is volt világos, hogy éppen mi és miért történik. Jó példa arra, hogy milyennek nem szabad lennie egy mágiarendszernek.

De azért a végén még megemlíteném, hogy nem feltétlenül kell nagyon kidolgozottnak lennie a mágiarendszernek ahhoz, hogy maga a könyv jó legyen. A Gyűrűk Urában például elég homályos a mágia működése, de abban a történetben pont ez a jó. Vagy A vándorló palota is egy jó könyv, pedig itt sem éppen túl kidolgozott a mágia, de itt máson van a hangsúly, és egyébként is egy rövid ifjúsági regényről van szó. A kidolgozottság inkább a hosszabb, inkább felnőtteknek íródott sorozatoknál fontos, ahol fontos szerepet kapnak a mágusok vagy a mágia, és van idő a szabályok kifejtésére.