Mondanátok erről véleményt?

Attól függ pontosan mi ez.

Ha egy vers akkor nem a legjobb, de nem értek a versekhez úgyhogy ne is törődj velem.

Ha egy részlet valami írásodból/történetedből, vagy egy prompt, akkor gratulálok. Megborzongatott. Tetszik!

nekem meg nem

annyira mesterkélt, pátoszos

Konkrétan annyira kiszámitható. El kéne szakadni a kliséktől

Szerinted az jó hogy előled fut?

És ezt ennyire szájbarágósan kell előadni?

És ez futás is annyira elcsépelt

Ahogy fekszem, s folyatom

Ez meg annyira midoros

Elnézést

Te kérted

En semmiképpen nem raknám ki ide az írásomat

Elolvastam ezt is, meg a korábbi kérdésedben lévőt is.

Az a baj, hogy nem igazán lehet értékelni, mert egyáltalán nem a történetedet mutatod be, hanem hogy milyen csilivilin tudsz fogalmazni. Hogy egy hasonlattal éljek: képzeld el a történeted hátterét, mint egy mezőt, amin ott vannak a szóvirágaid (amiket most megmutattál). Itt-ott szépek lehetnek, de nem lényeges elemek. Neked, mint írónak az a feladatod, hogy az olvasóidnak építs egy utat, ami átível a mezőn, és elvezet a célig, a végkifejletig. Ha ebből az útból mutatsz egy szakaszt, azt már lehet érdemben véleményezni.

Pillanatnyilag attól tartok, hogy a virágaid annyira telenövik az utat, hogy az el is vész alattuk, rosszabb esetben nincs is ott. Ne kínszenvedés legyen a haladás. A virág arra jó, hogy rábólintsunk az igaz szépségére (amihez hozzátartozik, hogy lehet éppen bimbó vagy elhervadt állapotban is, nem okvetlenül virágbolti mű-pompával jelenik meg), és aztán máris továbbhaladjunk az úton (!). A távolban talán van egy új virág, amiben megint öröm lesz gyönyörködni, de ha mindenütt virág van, egyik sem lesz élvezhető, csak elszédít, és akkor nem is lehet haladni. A haladás nélküli beszéd (írás) az fecsegés, nem mesélés. Azért meg kár megvenni a könyvet.

"hogy végig én voltam a próbléma, ami elől futottál"

Ez akár egy végkifejlet is lehet, a főszereplő katartikus felismerése. Hiába klasszikus felismerés, egy egyedi háttértörténet segítségével új perspektívából mutathatod be. A többit meg szétszórhatod akár négyszáz oldal között is, ami a történetedet vezeti egyszerűen, lényegre törően, sallangok nélkül.

Egyrészt tényleg zavaró a sok tőmondat, másrészt az is, hogy alig használsz névelőket.

Már szaladunk, többé a kezedet sem fogom. Csak futunk a problémáink elől.

Ettől nem lett kevésbé költői, de legalább nem irritáló.

Nekem valahogy így jobban tetszene, de ez persze egyéni vélemény:

Már szaladunk, többé a kezedet sem fogom. Csak futunk a problémáink elől. A lábam megcsúszik a füvön, elesek, te pedig továbbra is rohansz. A segítségedért kiáltok, mire még sebesen menekülsz. "Isten veled" suttogom, ahogy élesve, a nedves füvön hasalok. Az arcomon leperegnek az édes-sós könnyek, mert rájövök: a probléma, ami elől futottál, mindvégig en voltam.