Ezeknek a fekete történeteknek a kiadása hogyan történt jogilag? Tudtommal nem a szerző vagy a kiadó cég találta ki ezeket a történeteket.

Aki kiadja az nem ismeri, de attól még létezik szerzőjük. Lehet hogy a szerző nem is tud róla, hogy kiadták, vagy nem tudja, hogy jogai vannak, vagy nem érdekli, de ettől még etikátlan, nem? Ez olyan, mintha találnál egy ezrest az utcán és felvennéd. Nem nagy bűn, de bűn. Nekem például van egy weblapom, ahonnan egy papír alapú újság rendszeresen jelentetett meg anyagot, és én nem is tudtam róla. Aztán egyszer szólt valaki és akkor felhívtam őket, hogy ezt hogy gondolják, erre adtak nekem egy kis karácsonyi ajándékot. Nem érdekelt, mert nem fogok ezzel időt tölteni, de etikátlannak tartom, hogy egy újságíró, vagy könyvíró másnak az anyagát írja le. Annak idején, ha mondjuk valaki elment népdalt gyűjteni, mert nyilván az is munka, akkor megkérdezte, hogy engedi-e hogy feljegyezze, felvegye, stb. Ez így természetes. Még csak azt sem mondom, hogy pénzt ér, vagy fizetni kéne, de azt viszont igen, hogy meg kell kérdezni, és lehet hogy valaki azt mondja, nem, én nem szeretném, és ehhez joga kéne legyen.

És egyébként még egy dolog. Éppen azért mert közszájon forog, nem tudhatod, hogy honnan is származik. Adott esetben lehet hogy egy másik könyvből származik, ahol megjelent már, azt elolvasta valaki, aztál elterjedt és közszájon forog, de senki nem is tudja, hogy melyik könyvbe volt leírva eredetileg, aztán vaélaki újra kiadja és meg sem említi, mert nem is tudja.