Doki Doki Literature Club. Nem teljesen értem az összképet?

Ezt nem én írtam, a Steam vélemények között találtam:

"A KÖVETKEZŐ JÁTÉK NEM AJÁNLOTT SENKINEK, FŐLEG AKI DEPRESSZIÓVAL ÉS SZUICID HAJLAMOKKAL KÜZD.

Na hogy most leróttam a szükséges köröket neki is látok kis leírásomnak.Előre szólok erősen tele lesz SPOILER-rel,ennek tudatában olvasd tovább.Előre bocsánatot kérek ha esetleg hosszúra sikeredet, így is többszöri átírással lett elkészítve.

A játékra a nem szokott módon találtam rá,egyenesen a 9GAG oldalán.Nem értettem elsőre,miért jönnek olyan negatív és depresszív kommentek egy első látásra nem kegyetlennek tűnő visual novelre.Azt előre leszögezném nem vagyok nagy VN játékos ez a második amit végigvittem.Na de kezdjünk is bele.

Egy letisztult kedves,mindenféleképp barátságos menüt kapunk.

Megadtam a saját,eredeti nevemet majd elindítottam a játékot.

Történet:

Személyünk éli hétköznapi világát amíg el nem rángatnak az irodalmi klubba.Itt kezdődik valódi sztori és az események sorozata.Eleinte semmi olyasmi nem történt ami igazán aggódni kellene.Megismerhetjük a karaktereket elsősorban.

Sayori: a gyerekkori barát, az irodalmi klub alelnöke és ő invitál el a klubba

Yuri: a legfélénkebb és legnagyobb könyvrajongója tagja a klubnak

Natsuki: a nagyszájú tsundere aki imádja a cuki dolgokat és szeret sütni

Monika: a klub elnöke…

Miután mindenki elfogadott a klub legújabb tagjaként,az a feladat lett kiadva írjunk verset a következő csoportterápiára.Ilyenkor jön egy szójáték abból lesz összevágva a saját versünk.20 szót választunk egy adott listából,minden szó valamelyik karakterhez tartozik és így tudunk nála jó pontot szerezni.Én próbáltam mindig elosztani a pontokat.

Az első szálon gondoltam végigküldöm a gyermekkori barátot.És ahogy haladtam egyre jobban kezdett a történet a belső érzelmi bizonytalanság irányába húzni.Eközben pedig még jött egy iskolai fesztivál.Haladva a sztorival karakterünk érzi nincs minden rendben,de Monika folyamat mondja nincs miért aggódni.Ki mondana ellent az elnöknek.Készülődve a fesztiválra feladatul kapjuk (jó! ezt választottam),hogy segítsünk Yurinak a dekorációban. Persze Sayori beesik a végére abban a helyzetben ami totál félreérthető.Abban a szent tudatban,hogy csak túloznak a kommentelők és ráküldtem a egy klikket a “vallomásra”.

A francokat,most kezdődik csak igazán.Iskolai fesztivál napja,beérünk a suliba a dekorációval ami hétvégén lett csinálva.És mindenki tőlünk kérdezi Sayori merre van?Még az nem is lenne semmi baj,mert tudjuk mindig késik,de aztán megemlítik hogy verse a rendezvényre kicsit furcsa:

Get out of my head. Get out of my head. Get out of my head...

Kicsit? Most komolyan, csak kicsit furcsa?Itt már vágtam,nem lesz itt happy end.Futás megnézni mi történt vele.Belépve a szobába látjuk a kihűlt eltorzult arcát ahogy a kötélen lóg.Nesze neked szerelem és boldog iskolai napok.

Ezek után nem gondoltam,hogy meg tud még lepni a játék,de tévedtem. A játék kidob aaa, ööö menübe?Mondjuk azt hogy menübe.Látszik is Sayori karaktere egy picikét megváltozott,de nem csak ez volt a meglepő,hanem az addigi mentéseim is eltűntek.Mintha csak egy új játékot indítottam volna,igaznak is bizonyult.

Az egész ugyanúgy kezdődött mint az első felvonásban,kivéve azt hogy Sayori párbeszédek hiányát.Itt Monika invitál a klubba,ahol újra eljátsszuk a beilleszkedési procedúrát.A történet előrehaladtával egyre több képi és hangi elemnek leszünk részese ami fel és megkavarja az embert.Erősen arra öszpontosit a játék,hogy személyünket is erősen befolyásolni akarja,érzelmileg instabillá téve.

Haladván az eseményekkel Yuri és karakterünk egyre jobban összekapcsolódnak,akárcsak a kés és a vaj.Azt elfelejtettem az előzőleg kifejteni Yuri imádja a késeket,sajnos ekkor még nem véltem ebben semmi különlegeset,mindenkinek lehet egy hobbija.Yuri yandere személyisége egyre előjön,nem csak a verseken keresztül…

Próbálnánk segíteni,deakkora szerencsétlenek vagyunk már, inkább csak sodródunk.

Láss csodát elérkeztünk itt is a vallomási ponthoz.Már lelkiekben felkészültem,hogy nekem annyi.Az igenlő válasz után Yuri örömében leszúrja magát,nem vicc komolyan.Azt a pofát amit vágtam,azt le kellett volna kapni.Próbáltam megérteni,de rájöttem felesleges.

Ezek után nem dob ki minket a játék,mivel még a fesztiváli rész nem jött.Kettő, ismétlem kettő játékbeli napot kell átgörgetni.Fél órán át klikkeltem mire meguntam és rányomtam a Skip-re.Addig néztem a leszúrt véres képet a monitoron keresztül.

Fesztivál napja,újfent.Monika képben és üdvözöl minket,Yuri halott testére meg csak egy “Én előre megmondtam”-mal lerendezte.Na jó ez így nem teljesen igaz,kitörölte a szó szoros értelmében Natsukival együtt.Ezért is nem tudok nagyon róla írni,pedig direkt a tsunderét hagytam a végére.Visszatérve nem mezei törlésről van itt szó hanem a helyi fájlokról,a játék könyvtárából bekukázta a többi karaktert,majd az egész világot.

Az utolsó fejezetben egy multiverzumban repülő szobában találjuk magunkat magával Monikával szemtől szemben.Elmeséli mennyire “bír” minket és emiatt folyamodott ilyen eszközökhöz.El kezd boncolni minket az ő kis módszerével.Tudatja velünk hogy ez csak egy játék és csak úgy belöki a hogy a Steamen keresztül játszunk és a nicknevünket.Én a játékban az eredetit adtam meg,de hallottam olyat is ami ennek az inverze volt.Ez ejtette a pofámat a padló felé rendesen.Voltak olyan gondolataim is,hogy ez akár egy vírus is lehet.Az már korántsem volt vicces amikor azt akarta vegyem fel twitteren(na persze).A nagyobb impulzusok után már csak random beszédek jöttek és én elkezdtem várni.Várni,várni,de nem történt semmi.Kb tíz percig instáztam mikor belefáradtam és ki akartam lépni.Aham szóval nincs escape, de jön a jól bevált Alt+F4.Ennek hála ki lehet lépni,de mivel nem láttunk normális lezárást visszalépünk a játékba,viszont nem vár ott ránk csak Monika kapásból(felejtsd el a menüt).

Nem vágtam,hogyan is lehetne vége így utána néztem a dolgoknak.Úgy lehet elintézni,hogy játék közben az asztalra letesszük,megkeressük a játék könyvtárába a monika.chr karakterfájlt és szó szerint töröljük.Visszadobatva a képernyőt elkezd szétcsúszni minden főleg ő.Jön egy klisés szöveg,hogy mindent csak értem tett,de megbocsátja a tettemet még így is és visszaküld egy olyan világban ahol ő nincs jelen.

Jöjjön hát a ténylegesen utolsó rész ahol nincs jelen Monika,a többiek is visszatértek a lomtárból és újfent csatlakozunk az irodalmi klubhoz.A bökkenő ott van,hogy itt is kisiklik minden,nem találjuk meg a boldogságot,mert az számunkra elérhetetlen,egyszerűen nem kaphatjuk meg SOHA.

Ezután jön a végefőcim és VÉGE.

Kép és hang:

Semmi bajom nem volt vele,hozta az elvárt hangulatot!?A karakterek jól meg vannak rajzolva.A hátterek is okésak voltak.Az effektek ott voltak a szeren kb kétszer nagyon ott voltam, hogy bevágom a kijelzőt;de akkor nem is lenne jó a játék ha nem váltana ki semmit sem az emberből.

Maga a zene a szokásos vidám hangulatú nótácska,ami idő után lelassul,majd letargikus hangzásba megy át az adott szituációnál.

Megjegyzés és végitélet:

Volt benne pár érdekesség is a játékban.Kiemelnék párat.Az képkocka amin Sayori felakasztotta magát,ki van plakátozva a faliújságra a klubteremben.Nekem különösen tetszett,hogy a helyi fájlok operálása is bele van építve a játékba.Csináltam is egy fájlellenörzést a végén 108 darab fájl nem volt meg.Nem említettem,de Monika a klub mellett zongoraórákra járt és mondta egy saját dalon dolgozik és ha kész van meghallgathatjuk.Na ez a szám megy a végefőcim alatt.Hihetetlenül gyönyörű a dal és ennek okán baromira hiányoltam egy szinkront a játék alá.Egy oka lenne hogy újrakezdjem az a szinkron.

A játék jelenleg ingyenes,de én ilyen munkáért simán elkérnék valamennyi összeget,vannak ettől sokkal rosszabb játékok.

Nem lehet azt mondani a játékra,hogy rossz,mert azt nyújtja amit kínál,sötétséget,magányt,érzelmeket,depressziót…

Aki teheti adjon neki egy esélyt,de tényleg csak olyan játsszon vele aki mentálisan STABIL!

UI.:

Csatolom Drive-os linket ahová feltöltöttem pár képet a játékból:

[link] "