Volt veletek hogy egy játék után (amit szerettetek) a második része nem hozta az elvárásaitokat, az első rész varázsát, röviden kevesebbnek vagy visszalépésnek éreztétek?

nálam fordítva volt

a Batman Arkham Asylum-mal mikor elkezdtem játszani az elején még annyira nem tetszett de 16 órával később a játék végére odáig voltam érte, az Arkham City pedig annál is jobban tetszett de ahogy haladtam vele előre olyan 15 óra kezdett unalmassá válni, a végére pedig, 20 órányi játékidő után már úgy voltam vele hogy az Asylum jobb volt

na kicsit javítok magamon mert nem jól írtam le

az Arkham City hozta és megugrotta az Asylum után felállított elvárásaimat, és visszaadta ugyanazt a hangulatot

de mégis, 15 óra után a játék utolsó negyedében valahogy kezdett összecsapott lenni nekem, addigra már a zavaróbb bugokba is belefutottam és feltűnt, hogy mennyire körülményes a játék egy csomó fejtörővel és riddle trófeával kapcsolatban (volt olyan fejtörő amit vagy négyszer szkenneltem le ugyanabból a pontból de csak ötödik alkalommal fogadta el)

Akkor egyetértünk Dark Souls ügyben :) Azért érthettem félre mert sokan nem szeretik a második részt, pedig nekem is jobban bejött mint az első. Abban leginkább az nem tetszett hogy sokat kell sétálni a területek között, a játék elején legalábbis nem lehet utazni a bonfire-k között ezért nem is játszottam végig. Persze a nexust jól megcsinálták hogy minden terület elérhető onnan, a pályatervezést pont emiatt tartják jobbnak mint a második részben, de jobban szeretem hogy ott nem erőltetik a játékosra hogy átvágjon fölösleges területeken.

A Demon's Soulst sajnos nem tudtam kipróbálni de igazán kiadhatnák PS4re :) Bloodborne-t tudom ajánlani még az nekem jobban bejött talán még a DS2 és DS3-nál is.

Meg a DS1-ben a pályarészek nehézségi szintjét is csak a saját károdon tudtad megtanulni, nem volt egyértelmű mint a DS2be ahol sorrendbe vannak a helyszínek a bonfirenél. És még a második részt tartják szivatósnak meg unfairnek :) Akkor Blighttown mi volt?

Na mindegy lehet elfogult vagyok a DS2-vel de annak csak azt az egy hibát tudom felróni hogy halál esetén fogy a HP.

Sok ilyen játék volt, de talán a legerősebb nálam a Half Life.

Az első rész hangulatban és játékmenetben is egy nagyon változatos, kihívásokkal teli játék volt. Rengeteg tartalommal bírt, mindig újított valamit, hosszú volt, ötletes.

Aztán végigvittem a másodikat, ott meg ugyanazokat az ellenfeleket lőjük ugyanazokkal a fegyverekkel, ugyanazokon a pályákon a játék elejétől a végéig. Próbál változatos lenni, de semmi érdemi változatosság nincs benne, az első rész furfangos megoldásai teljesen kivesztek belőle. Mentél, lőttél, végigvitted, hurrá. Volt hogy kifejezetten untam.