Miért unok meg olyan gyorsan minden játékot? (többi lent)

Több oka is lehet.

Nem is élvezed igazán, nincs társaság, motiváció, a kuka gép elviszi a kedved hiszen nem poénból tervezik a látványt az emberek szemének, esetleg nem tudsz érvényesülni, játékban való infó hiánya, s igen a kommentelőnek igaza van csajozás stb téren, hiszen tini vagy. (öcsém 15-6évesen a kockulás mellett kidugta az orrát a tinik világába is)

De vannak olyanok, akiket csak fellángolnak a játékok, de nem a game világára hivatottak, mint hobbi.

Évekig játszottam egy mmo-n, most amióta bejött a B&S most pedig azon.

De mellette rajzolok, faragok ...alkotok.

Ha rendesen csak game van akkor 4-8órákat szánok rá, ha más alkotósdi van akkor kevesebbet.

De egyre kevesebb magyar van (több játékon is tapasztaltam), akik viszik is valamire s nem elmaradva tottyog low szinten.

Legtöbb csak chat-ben irogat, de közbe nem aktív, nuku logika, pedig sokszor adtunk nekik tippeket/tanácsokat párommal. Az aki megfogadta az gyorsan fel is jutott egy viszonylag jó szintre.

Sok magyart ismerek mostani játékon is amit játszok, de csak alig 6-7ember az aki rendesen tartja a tempót velem együtt :/ . Pedig jó lenne egy fix 24 ember a szintünkön.

Vegyes klánokba vagyunk eloszolva, hogy vigyük is valamire, főleg hogy jönnek a 24esek, amik összetettebbek.

Ha maga a game nem fog meg, akkor nincs esély az adott játékon motiválni magad, ha a többi dolog fog vissza azokon lehet változtatni.

120ezerből meg lehet már jó gépet összerakatni. (összeállítani s nem kész komplet gépet venni!) majd diák melóval megoldod, ha úgy adódik. Legtöbb magyar szülőnek nehéz dolga van.

Ha meg társaság/infó irogatni érdeklődni kell több helyen h x-y gamen merre vannak magyarok. De ha tudsz nyelvet, akkor mindenhol találsz helyet.

Miken játszottál? Mennyit?(óra/nap)

23-N

Én anno tiniként az irodai laptopomon 15 fps-sel játszottam a l4d2-vel ezer órán át, szóval a gép nem igazán lényeges. De amiben egyetértek, hogy egyedül nem az igazi. Jó persze van ott pár random ember, akikkel mondjuk többnyire vagy egy szót sem beszélsz, vagy 1 játék után soha nem látjátok egymást. Így kissé magányos és unalmas játszani. Amíg a párom 1 hétig távol volt én nem is igazán játszottam, mert egyszerűen nem volt hozzá kedvem. Pedig amúgy naponta 5 órát minimum játszok.

De az is meglehet, hogy egyszerűen nem kötnek le a játékok téged, nem mindenki szereti őket. Ha single player játékok sem kötnek le, akkor ez nem a hobbid, nem érdekelnek a játékok vagy csak egyszerűen egy casual vagy, akinek elég napi szinten 5 perc candy crush és elég is volt mára.

Lehet a szükséges hardver hiánya, mert azért hosszú távon egy csozé géppel nem túl jó dolog lowon laggolva játszani. Bár anno a GTA III-at felső nézetből játszottam, laggal, de annyira rá voltam épülve a játékra, hogy nem érdekelt. Úgy hogy ha valaki nagyon rá van rugózva egy játékra, akkor nem fogja érdekelni, hogy mennyire laggol.

Aztán az is lehet, hogy nem vagy egy kockafej, tehát nem a videojáték lesz az életed, szabadidőd középpontja. Teljesen normális, ha valaki nem a videojátékok világában tölti a szabadidejét. Ez nem egy kötelező vagy elvárt dolog, nem egy társadalmi norma.

Nem mondanám, hogy a "felnőttem" effekt játszik nálad, mert 14 éves vagy. Én 30, és mostanában, vagy pár éve érzem, hogy igazából már nem fognak meg annyira a videojátékok. Jön egy nagy hév, hogy hú és ha, de fain, jön a Forza Horizon 3, vagy a Mass Effect Andromeda, de aztán leereszt a lufi. Max a régi klasszikusok, GTA, NFS széria az örök kedvenc, akárhány éves is leszek, kitörölhetetlen szép emlékek.

Mondjuk nekem lett feleségem meg gyerekem, úgy hogy nincs itt már annyi idő és keret a felhőtlen gémelésre, mint tiniként, vagy húszas éveim elején közepén.

Aztán az is lehet, hogy nem jó játékstílusban keresgélsz. Sok játék van, ami mély és hosszú történettel rendelkezik, sok csiribiri dolgot lehet csinálni a mellékszálakon, stb. Fallout 3, Skyrim, Mass Effect széria, Fable széria, stb. Ezek azért mégsem egy LoL, már elnézést attól, aki játszik vele. Lehet neked a történet alapú játékok jönnek be, ami jól leköti az embert.

De lehet az lenne a legjobb, ha elengednéd ezt a "megfelelést", vagy törekvést, hogy te játszani szeretnél, és meglátod, hogy merre visz az élet. Mert minél jobban akarsz valamit, annál jobban nincs. Ez az élet minden területére igaz lesz majd, minél jobban ragaszkodsz valamihez, vagy akarod, szorítod a kezeid közé, annál jobban kicsúszik. Néha kicsit háttérbe kell lépni, és hagyni, hogy hagy történjen az élet című teleregény.