Hol találok a Harry Potter és a Tűz serlege PC játékhoz leírásokat, végigjátszást és ha van hozzá csalást. Úgy tudom magyarítás még mindig nincs hozzá. Jól tudom?

Rövid leírás a Harry Potter és a tűz serlege játékhoz:

Harry Potter és a Tűz Serlege

Elérkeztünk a negyedik részhez. A Harry Potter és a Tűz Serlege története borongós, nem éppen a vidámságról, a viccelődésről szól. Mindenütt csak az élet sötét oldalával találkozhatunk. A könyvben és a filmben azért fel-felderül néha az ember, ebben a játékban azonban Ron idétlen "Drazsé! Még több drazsé!"-felkiáltásán kívül nem sok minden szórakoztat minket. Mindig sötét van, folyton esik az eső. Kivételt képeznek Rémszem kihívásai, a tusa feladatai és a gyógynövénytan órák, de ott meg folyton az idegesítő vámpírdarazsak támadnak meg minket.

A játék indulásakor feldob egy választási lehetőséget: hat nyelvből válogathatunk kedvünkre. Azután mégegyet: akarjuk-e az automatikus mentést, vagy nem (hát persze, hogy akarjuk!). Ezután még várunk, megnyomunk egy gombot, s végre bebocsájtást nyerünk Óz tróntermébe. A pazar fő- és almenü díszlet talán a legjobban sikerült elem a játékban. Ezek még a könnyen kezelhető kategóriába tartoznak, ha az ember hajlandó leszokni a vacak egere piszkálásáról, hisz itt minden billentyűzettel működik. Kénytelenek vagyunk megtanulni a space és a backspace gombok használatát, még ha ez össze is zavar minket az elején. Az opciók pont is az egyszerűségre törekszik. A következő beállítási lehetőségekben dúskálhatunk:

1. felirat

a.) igen

b.) nem

2. automentés

a.) igen

b.) nem

Hölgyeim, uraim és kedves játékostársak, ez a program rendkívül intelligens, hisz mindent tud arról, hogy mi hogyan szeretünk játszani. Vagy legalábbis a készítők ezúttal úgy vélték, minden játékos megelégszik a 800×600-as felbontással.

No de térjünk rá a játékra. Amikor végre elindítottunk egy játékot, ismerős látvány fogad minket. Az első Harry Potter játékból visszaköszön a képregény stílus, igaz kissé talán fotószerűbb képekkel. (A Skip cutscene funkció itt átvándorolt az Escape gombra.) Aztán egyszercsak ott találjuk a három jóbarátot a kviddics világbajnokságon, a pánikoló varázslók sikolyai és a pattogó, hatalmas lángnyelvek közepette. Hát induljunk el! A PC verzióban megszokott "hátát látom a fickónak"-nézetet elfeledhetjük, beköszöntött a hibrid korszak: a PC-re ráerőszakolt PS (Play Station) játék. Úgy látszik, az Electronic Arts a névváltás mellett profilt is váltott: áttért a spórolásra. Akik eddig más konzolokon játszották, azok szerencsések, hiszen nekik könnyen fog menni az irányítás: ezután nem a nyilak mondják meg, merre menjen a választott karakterünk. A figura iránya határozza meg, melyik gombot kell megnyomni, hogy a kívánt irányba induljunk el. Eddig mi "nézhettünk körül", ebben a játékban a környezetünk forog, halad velünk. Jó tanács: ne állj fal vagy szikla mögé, mert nem látod, mit csinál a karaktered.

A Harry Potter első számú szabálya ("varázsolj mindenre!") egy picit módosul: "jinxelj mindenre!". Ebben a részben is lesznek új varázslatok és mindet el is magyarázzák, hogyan kell használni, de ezúttal nem elégszünk meg egy gombnyomással a mágia előhívásához. Ez tulajdonképpen egy jó lépésnek bizonyult, hiszen így már nem lehet vaktában hadonászni a pálcáinkkal. Az irányt adó gombokon kívül még négy billentyűt kell használnunk:

Y (angol klaviatúrán: Z) - Invito (begyűjtő bűbáj; angolul: accio)

X - Jinx (korábbi játékokban Flippendo/Depulso)

C - varázslás (angolul: cast)

S - Magicus Extermos (az egység ereje; ilyenkor felerősödik a varázserejük.)

Hogy a Magicus Extermost táplálni tudjuk, a kék színű Bogoly Berti-féle mindenízű drazsékat feltétlenül szedjük össze. Itt ezrével kell aratnunk a drazsékat, hiszen ezen lehet megvenni az áhított varázslókártyákat. Ezúttal azonban nem a szokásos rajzolt figurákat láthatjuk viszont a képeken, hanem a filmbeli jeleneteket. A kártyákat szinte kötelező jelleggel kell begyűjteni, mivel itt nem egyszerűen csak azért szedjük össze őket, hogy "meglegyen". Minden kártyának funkciója van (az életerőnket, varázslóképességünket, vagy ellenállásunkat növeli valamilyen állattal szemben). Újra meg újra választás elé állítanak minket, hogy kivel játsszuk tovább az adott egységet (egy egységet akárhányszor újrajátszhatunk). Ekkor azt is megadhatjuk - ha már van varázslókártyánk -, hogy mely lapokkal akarjuk segíteni karaktereink szereplését. Igen, ebben is gondolkodni kell (újabb jó pont!). A három karakternek saját jellegzetes viselkedése van, ezt a játék során megtapasztalhatjuktipp1.

Az egyéb pályákon találhatunk nagy varázslópajzsokat (ezzel szabadíthatunk fel újabb megvételre kínálkozó kártyákat), mini-pajzsokat (ebből 10 kell, hogy "belebotoljunk" egy-egy nagy pajzsba). Aztán kell még gyűjtenünk illanó kártyákat (angolul: vanishing card), jinxelhetünk gombákra, gyanúszkópokra, sárkány szobrokra, csapokra és gyakorlatilag minden másra, ami mozog, vagy nem mozog. A különböző új lényeket négy-négyféleképpen lehet kiiktatni (ezek után is jár varázslókártya), de van olyan - a durrfarkú szurcsók -, amit csak akkor sikerülhet mind a négy formában elpukkasztani, ha mindhárom karaktert irányítja valaki. Egyedül is lehet játszani, de számolni kell a játék - "nem létező" - intelligenciájával. Azok a karakterek, akiket a gép irányít, igen könnyen beragadnak valami mögé, vagy újra meg újra belegyalogolnak a butykornyálat fröcskölő zöld kocsonyás növényekbe.

A Trimágus Tusáról se feledkezzünk el! A mindhárom karakterrel - egyenként, vagy egyszerre irányítva - bejárható helyszínek közül kiemelkedik a tusa három feladata. A játék váza ötös tartópilléren nyugszik.

1. A bevezetés, mely alatt megtanulhatjuk a játék szabályait.

2. A Trimágus Tusa első feladata: az aranytojást megszerezni a magyar mennydörgőtől.

3. A Tusa második feladata: a tojás dalát követve elmerülni a tóban és megtalálni Harry barátait.

4. A Tusa harmadik feladata: kikeveredni a labirintusból és megszerezni a Tűz Serlegét.

5. Az utolsó nagy feladat: megmenekülni a minden eddiginél erősebbé vált, újra testet öltött Voldemort elől.

Az öt pillér közt bújnak meg az SVK órák, a gyógynövénytan és egy-két extra feladat, amely során a már említett kártyákat, drazsékat összeszedhetjük.

És itt kap értelmet az első két játék leírásban emlegetett Invert broom control (a seprű irányának megfordítása). Ebben a játékban ugyanis az alapértelmezett (és nem opcionálisan beállítható!) repülési irány a "le a fel és a fel a le". Azoknak, akik az első két játék alatt megszokták az egyenes irányítást, most kellemetlenül hosszú idő lesz az ellenkezőjét megtanulni. (Aki hallgatott rám, jobban járt. :-) ) A Tusa első és második feladata aránytalanul távol áll egymástól a teljesíthetőségét tekintve. Az első feladatban alighanem csak abban az esetben futhatunk (repülhetünk) arany időt, ha az összes kék színű (energy boost ring) karikán átmegyünk és nemigen ütközünk semminek. (Bevallom ez nekem még egyszer sem sikerült.) Ezzel szemben a második feladatban elképesztően lassan lehet haladni és az ember azt hiszi, sose ér a végére. Aztán egyszercsak hopp! Harry Ronékat szabadítja és már csak azt látjuk, hogy 8-10 perc alatt arany időt futottunk (úsztunk). Ezt persze igenis megérdemeljük, mert mire ennek a feladatnak a végére érünk, a C-t folyamatosan, az X-et veszettül nyomkodó ujjunk (ami már önmagában is kézügyességet igényel) remeg a megerőltetéstől. A Tusa harmadik feladatát kis szerencsével és jó memóriával meg lehet csinálni arany időre, de ha sokat kolbászolunk a labirintusban, elmegy vele egy csomó idő. Egy legegyszerűbb útvonal vantipp2, amerre viszonylag könnyen ki lehet jutni. Ezt idővel ki lehet tapasztalni.

Ebben a játékban Voldi nehéz eset, de az első részben lévő összecsapásnál ez is könnyebb. Az ember morálját és játékkedvét igyekeznek megőrizni azzal, hogy megkímélnek bennünket Cedric halálától és Harry megkínzásától (elvégre ezt látván aligha lennénk képesek tovább játszani). A Sötét Nagyúr halálos átka és Harry Capitulatusa találkozik és egy fénygömb keletkezik, amit mi tudunk irányítani. Ezzel kell eltörölni a megjelenő csontvázakat a színről, és végül ezzel a fénynyalábbal kell megrongálni és megsemmisíteni a szobrot, amellyel Voldi akarja Harryt agyonnyomni.

Ha sikerrel járunk és fellélegeznénk, akkor máris jöhet a gyászszertartás, amelyen Cedrictől veszünk búcsút.

A játék gépigénye közepes a leírás elején említett okokból (a játék telepítéskor igazodik a géphez). Azért szabad hely kell bőven és egy jó videokártya és megfelelő terjedelmű memória sosem árt. Ami viszont élményromboló, hogy a játék rettentő lassan reagál a klaviatúrára. A leírásban a billentyűk szerepelnek, mivel az okítások közben ezt mondják, de jobban járunk, ha gépünkhöz van (vagy beszerezhető) egy gamepad, vagy joystick. Ennek a beállításait játékon kívül a Start menü -> Programok -> Electronic Arts -> Harry Potter and the Goblet of Fire -> Controller Configuration pontban lehet testre szabni. Ugyanitt kell a játékkal felismertetni, ha több irányító eszközt is rátettünk a gépre.

Ez az első Harry Potter játék, amely nem túl jó irányíthatósága és bonyolultsága miatt csalódást okozhat a sorozat rajongói számára. Azt hiszem, időbe telik megszokni ezt a többi résztől teljesen eltérő nézetet és a végtelenségig kombinálható lehetőségeket. Ezek a bonyolítások és megszaporított variációk növelik a teljes játékidőt, több élményt nyújtanak, ha az ember újra és újrajátssza mind jobban kitapasztalva, melyik pályára melyik figurát válassza fő karakternek.

Egyúttal felhívom figyelmeteket az idén nyáron megjelenő ötödik részre: a Harry Potter és a főnix rendjére.*

Addig is: "Drazsé! Még több drazsé!"

tipp1: Például ha olyan feladat vár ránk, ahol az ész kell domináljon, érdemes Hermionéval menni, ahol határozottság kell, ott Harryvel. Ron meg "nagyon tud" jinxelni. De olyan is van, hogy Ron bambulós, és célszerű vele indulni, ha időre el akarjuk végezni a feladatunkat, mert ha nem vele vagyunk, akkor sokkal lassabban reagál a közös munkára.

tipp2: Keresd a szögletben megbúvó cserepet!

*: Ez a játék leírás 2007-ben készült!