Mi a jó a lövöldözős (fps) játékokban?

Nem tudok erre egyertelmu valaszt adni, csak erdekessegkep: Tagja vagyok egy negy fos csapatnak, pentek estenkent megfurdetjuk a kisbabankat, honunk ala kapjuk a notebookunkat es osszeulunk gyilkolaszni ketto-ketto ellen ezt este nyolctol, nulla oraig nyomjuk. Biztos jo mert regen csinaljuk mar. :) Alig varom a penteket!

Eletkorunk: 36,32,35,43 A felesegeink ertetlenul allnak a jelenseg elott, a hetkoznapokban 1 kivetelevel senki sem jatszik semmifele jatekkal.Tudom ez nem valasz a kerdesre,de talan erdekes lehet.

Udv

Erre nem fogsz kapni normális válaszokat.

Én is szeretem az FPS játékokat, de nem tudom miért.

De ha már ezt vesszük, akkor egyik játéknak sincs értelme, mert csak elrabolja az idődet, meg ha egyszer végigvitted akkor mi van?

De amúgy a többség tényleg szereti, nekem is legtöbbször FPS-ezni van kedvem.

Minden stílusnak megvan a maga vonzereje.

Az FPS-ekben talán az első személyű nézőpont az,ami iszonyat megfogja az embert - az ilyen játékokba lehet maximálisan beleélni magad,hiszen tényleg olyan az egész látvány,mintha ott lennél a terepen és úgy mozoghatsz ide-oda,ahogy a valóságban is.Ehhez még ugye hozzájönnek az irdatlan fegyvertárak és effektek...megaztán az FPS a leggyakoribb (és legnépszerűbb) multiplayer stílus,és hát nincs is jobb,mint egy emberi ellenfél ellen játszani (főleg,ha virtuálisan szétdurranthatod a fejét,aztán meg rögtön írhatod is neki a gyászjelentés-kommentet.XD XD XD).

Nem igaz, hogy nem nyerünk vele semmit! De ha így van akkor mit nyerünk egy regénnyel? Egy szép festménnyel? Egy szoborral? Semmit. Akkor eleve minek vannak művészetek, totál hasztalanok, nem? Nem. Élmény adnak, beindítják a fantáziánkat, potenciális örömforrások. Nem csak annak van haszna, ami gyakorlati, anyagi hasznot termel. Ha nem így lenn, akkor mindenből csak sablonos egyentermék lenne, mert minek alternatíva és dísz. Na, de messzire kalandoztam.

Az FPS felpörget, izgalmi állapotba hoz (rossz az, aki rosszra gondol ;) ), adrenalint termel, ami pedig kellemes érzés. Szétfeszülni az izgalomtól, hangos kitöréssel ünnepelni, amikor egy századmásodperccel jobb voltál és nem te, hanem az ellenfél terül el. Felemelő érzés tud lenni. Mondom ezt úgy, hogy igen ritkán játszok FPS-ekkel. (Pl. csak most tolom ki a Half-Life 2-t először.) Inkább a szerepjátékokat és a stratégiát kedvelem. De ennek ellenére vizsgaidőszakban mindig van a gépen valami darálós: nincs annál jobb feszültség-levezető, mint pár méretes virtuális mordállyal szétkapni pár virtuális rosszarcút. (Na jó van: death metal és gridcore. Azoknál jobban semmi nem nyugtat meg.)

kedves 17:40-es valaszolo.

A szem rongalasrol kis informacioval szolgalnek:

[link]