Mire jó a virtuális játék?

Kitalálom, a kérdező már nem fiatal, vagy ideges feleség akinek a férje játszik.

Mire jó? Időtöltésre, szórakozásra.

Arra, hogy lövöldözős meg annyit mondanék, hogy millió más fajtája van, nem csak lövöldözős.

A Steam pedig egy hatalmas áruház, ahol ismételten kaphatsz millió féle játékot, nem csak lövöldözőst, beszélgethetsz online az ismerősökkel, forumozhatsz és sok más dolgot is lehet csinálni.

Szóval mielőtt rögtön leszólsz valamit, előbb nézz utána, hogy mit is, ez körülbelül olyan mintha azt mondtam volna, hogy a Titanic micsoda rossz vonat....

"Van itt valaki, aki velem együtt elítéli?"

Akkor ezt csak véletlenül írtad, vagy mi? :D

Nem tudom mit vártál, ha úgy szólsz le valamit, hogy konkrétan utána sem néztél, hogy mit szólsz le.... Csak ez is olyan, hogy ugye aki például játszik, az kövér, szemüveges és pattanásos ugye? Valójában nem, csak az egyszerű emberek, akik fél füllel hallottak valamit rögtön így skatulyázzák be őket....

Meg aki játszik rögtön nincs társasági élete igaz?

De konkrétan akkor fejtsd ki, mért is rossz, rendesen érvekkel, ellenérvekkel megfogalmazva.

Mivel nem lehet rá értelmes választ adni...

Semmi másra nem jó, csak kikapcsolódásra (ugyanúgy mint a filmek, könyvek, zenék, sport, meg persze a valóságban lévő játékok). Mellesleg ki sem fejtetted, hogy pontosan mi a bajod ezekkel az emberekkel. Ha arra gondolsz, hogy valaki képtelen kiszakadni ebből a "világból", akkor elismerem, hogy az bizony már elég nagy gond, magyarul függőség. Nekem úgy jön le ez az egész, hogy főbenjáró bűnnek tartod, holott a virtuális világon kívül sokkal durvább függőségek vannak, mintha azok jobbak lennének komolyan... drog, alkohol, szerencsejáték stb.

"Az, hogy nincs társasági élete, a többségére igaz!"

Honnan tudod?? Pontosan azt csinálod, ítélkezel.

Bárki akit ismerek és "kocka", van társasági élete és nem egész nap a gép előtt ül... Persze vannak emberek akiknél nem így működik, az megint más tészta...

Na a kisregényem:

Én alapjáraton támogatom a videójátékokat, mert kényelmes kikapcsolódás. Lehet egyedül vagy barátokkal tolni, online vagy egymás mellett. Ez egy kényelmes kikapcsolódás, de sokan átesnek a ló túloldalára. Persze van aki az átesés miatt lesz 'híres', mert profi szinten kezdi tolni a játékot. De az átlag vérpisti, főleg itthon sose lesz profi vagy felfedezett. A média eléggé felkapja a negativ oldalát ennek, mert ebből él. Szerencsére sokan már nem gondolnak a szülei pincéjében lakó dagadt pattanásos srácra, ha azt mondják szabadidejében videójátékozik. Anno az anime miatt voltak az iskolai mészárlások, utána a lövöldözös játékok, most meg a MMORPG-k miatt. Az, hogy a gyilkos játszott nem függ össze. Hiszen mennyi erőszak van csak a filmekben? Sajnos van aki tényleg ide menekül a valóság elől, mert nem tudja kezelni az élete problémáit, érdekes, hogy a filmekben az anyák sütni kezdenek ilyenkor végtelen menyiségben. Abban egyetértek, hogy egyes emberek hajlamosak könnyen ráfüggeni dolgokra, de megint nem kell csak a játékokat példának hozni, az hogy ő erre függött rá, nem jelenti azt, hogy a játék hibás. Hiszen lehetett volna másra is, ami rosszabb és jobb is lehet. A gyerekeség meg a kivülállók egyik fő oka, hogy utálják a játékokat. Ha szerinted ezek gyeremes dolgok, akkor a sport, festészet, szobrászat is az. Hiszen én faággal lövöldöztem (nem) régen, te festettél, ő gyurmázott. Mindegyiket lehet felsőbb szintre emelni, kérdés a társadalom mit fogad el később. Dél-Koreában a leghíresebb emberek között vannak a játékosok, míg itthon csak az adott játék rajongóinak kis része ismeri a profikat, hát még az itthoni profikat. A játékok előnyeit nem ecsettelném, mert érzésem szerint nem vennéd hinnéd el őket, de azért az élet sok területén segíthetnek a játékos tapasztalatok, még ha nem is jelentősen. Idegen nyelv tanulás, szem-kéz koordináció, meglepődnél de még szociális kapcsolatokra is pozitiv hatása van, ha az adott ember fogékony rá. Újra az eltöltött időnél vagyunk. Az egyjátékos(single), és többjátékos (multi) játékok előnyeit, hátrányairől írnék most. A singleben ühye egyedül játszol, így nem okoz nagy közzöségi élményt, jobban lehet szidni ha ezzel játszik valaki. Viszont nem rosszabb mint ha egy filmmet nézne, netán (egy interaktiv) könyvet olvasva. Az, hogy a történetet te írod egyes esetekben, és még a filmeknél is jobban átéled a művet egy jó dolog, ha jól csinálták meg a játékot. A multiknál azért már kevésbé érvényes ez a filmes hasonlat, mert kevesebb játékra igaz. Igazi emberekkel játszasz, a Barátaiddal, új barátokat szerezhetsz stb. Az eltöltött időhöz képest kevésbé lesz annyira a barátod, mint ha élőben töltöttétek volna együtt az időt, de azért máig jókat beszélgetek a vajdasági magyar haverokkal skypon, facebookon, pedig régen játszottunk együtt. Ha egyikünk a másik közelében járt találkoztunk. Na de ez az lövöldözös multiknál kevésbé igaz, mert ott csak profi szinten van ilyen összetartás. A felépitésük és gyakori használatuk az egy ember a világ ellen elvet követi, mert mindig mások azok, akiket nem ölhetsz meg, mivel csapattársak, de az ellenség is más. Ezért is vonzó egyeseknek ez a világ, mert látványos modon másokkal versenyezhet, egyszerűen és gyorsan. Az ilyen játékok masgukba hordozák a single antiszociális hátrányait, csak emberekre lehetsz dühös. Megint az aki hajlamos rá, az szétidegesití magát az ilyen játékokon, mégis játsza.

A szocializációhoz mondanám a személyes történetemet. Beteges gyerek voltam és vagyok, ezért mindig sokat hiányoztam az iskolából, csúfoltak, kiközösitettek, mert más a bőröm(nem a szine, ekcémás vagyok). Emiatt vagy alapból sose kelett nekem sok barát, ha mindenkivel semleges vagyok, és van 3-4 barátom már teljesen jó nekem. Nem nagyon engedtek ki a szüleim, vagy nem tudtam én kimenni, mert olyan volt az állapotom. (Azért nem egy maszkkal a fejemen jártam a házat, csak fogytán az időm) Ezért singléztam, majd pedig multiztam ismeretlen magyar emberekkel, nemzetközi szervereken. Több jó közzöségnek is a tagja voltam, persze csak chatteltem, mert a mutálás előtti fiú hangnál nincs rosszabb a neten. Persze közben voltak iskolai haverjaim, de viszonylagsok időt töltöttem játékokkal. Lényeg előtte rosszul kezeltem a kritikát amit az életben kaptam, de később a neten kapott tanitó jellegű oltogatások hatására megtanultam kezelni. Nyolcadik végére még mindig nem illeszkedtem rendesen be, de a multis közzöség miatt több jellemhibámat is kiküszöböltem, amiket a nem éppen jó iskolai közzöségben nem tudtam volna. Most már egy ideje középiskolába járok, és jelentősen jobban jövök ki az emberekkel. Nem mondom, hogy csak a játékok miatt, mert a tiszta lappal indulás nagyon sokat segített. Manapság az osztálytársaimmal játszok suli után a neten, mert Pest két végébe lakunk, azokkal akikkel jóba vagyok.