Hogyan kell viccelni, humorizálni?

Az megvan mikor Orosz Gyuri szórakozott azzal, hogy minnél viccesebb kommenteket írni a hírek vagy posztok alá??

Elárulta a titkát:

Ha nem jutott elsőre eszébe semmi, akkor nem írt semmit, hiszen az a legviccesebb amin nem kell gondolkozni.

Szerintem itt is ez a megoldás. Első és utolsó pont is egyben, ha valamiről nem jut eszedbe semmi vicces, akkor ne akarj minden áron vicces megjegyzést fűzni hozzá. Nem szabad eröltetni a poénokat, mert annak nem szokott jó vége lenni.

Ha úgy érzed nem tudsz semmi jó viccet, van rengeteg vicc oldal olvasd nyugodtan. Van showder club és egyéb humoros műsor is, azokat is lehet nézni.

Vannak fekete humoros csoportok is a neten, azokat is lehet olvasgatni. De a fekete humor érdekes műfaj, ehhez is kell egy másabb humorérzék.

A humor mindig a szokatlanról, meghökkentőről, sokszor a tabutémák felemlegetéséről szól. Gyakran bántó abban az értelemben, hogy valakit, valamit szándékosan kifiguráz, nevetségessé tesz, vonásokat felnagyít, eltúloz. Ettől még persze lehet mögötte jó szándék.

Figyelembe kell venni azt is, hogy kinek humorizálsz. Ha nagyon távoli az asszociáció, ami a vicc forrása lenne, és a hallgatók nem értik, akkor csak téged néznek hülyének. Tehát egyrészt szokatlannak, meghökkentőnek kell lennie, másrészt viszont követhetőnek, befogadhatónak is. Azt kell éreznie a hallgatónak, hogy "basszus, tényleg, ez nekem is eszembe juthatott volna". Ha viszont túl egyértelmű, akkor meg nem humoros.

Kategorizálni kár lenne, mert lehetne írni, hogy mi lehet a humor forrása, de ez csak olyan lenne, mint a verselemzés és a versírás viszonya. Felismerheted, hogy ez azért volt vicces, mert ... ismétlés, hasonlóság-ellentét, túlzás, szóvicc, szójáték, kihagyás (és következtetés), valami obszcenitás stb volt benne, de ahogy a verselemzéstől még nem fogsz jó verset írni, úgy ettől sem biztos, hogy tudsz érdemben humorosan reagálni.

Kezdetnek rengeteg viccet kell olvasni, aztán rengeteg viccet kell mesélni. Van egy csomó vicctípus, aminek az alapját mindenki ismeri (rendőrvicc, szőkenő, anyósvicc, zsidóvicc, székelyvicc, mórickás vicc, agresszív kismalac, stb). Néha elég egy-egy helyzetben csak ezek csattanóját idézni, és a közönséged értékeli, hogy felfedezted az alapvicc és az adott helyzet hasonlóságát és egyből le is reagáltad. A "vadász-vadász..." emlegetése általában megállja a helyét akkor is, ha nem fejezed be, hogy "...te szopni jársz ide!", amikor valaki már harmadjára sül fel valami egyszerű feladattal pl.

Aztán van egy csomó szállóigévé vált filmes poén is. Ehhez persze ezeket a filmeket kell ismerned (meg persze nem árt, ha a hallgatóságod is ismeri).

A viccmesélés, viccek idézése, filmekből vett idézetek persze csak a belépőszint, de ezeknek az egyszerű hozzávalóknak a keveréséből már egészen messzire lehet jutni.

Aztán nem árt, ha a humorizáló tud is az adott nyelven, méghozzá nagyon, és amúgy is képes folyamatos mondatokat alkotni nyökögés, ő-ő-zés, ismétlés nélkül, nem dadog, és alany-állítmány akár több mondatrészen keresztül is helyesen van egyeztetve. Rengeteg szinonímát kell ismerni, az adott hangulathoz megfelelőket, gyakran a ritkán használt alakokat választva már maga a mesélés is érdekes lesz, még mielőtt az egészet kifuttatnád a poénra. Eltúlzott jelzőkkel folyamatosan fenntarthatod a figyelmet. Amikor pl. a prosztatavizsgálatról mesélek, mondhatom azt is, hogy jött a doki és elvégezte a vizsgálatot, meg azt is, hogy jött egy ilyen zilált frankenstein-gollum keverék, kezet fogtunk, mondtam, hogy kifelé már ehhez nem fogok ragaszkodni, és bzmg, látom, hogy akkora ujjai vannak, mint egy krinolin.... oszteztígyhogy???

Szóval a humor mindig bántó, de a humorizálás szándéka soha ne legyen a megbántás. Lásd a fenti példát, itt konkrétan arról volt szó, hogy az embernek felnyúlnak a sggébe, és saját nyomoráról beszél az ember, de azért mégse az a célom, hogy pl. emiatt megkérdőjelezzem a szexuális preferenciáimat. Az meg, hogy a dokinak akkora ujja lett volna, mint egy krinolin, egyrészt nyilvánvaló túlzás, másrészt ennek említése nem is a dokit minősíti, hanem az én nyomorúságomat.

Aztán társaságban az is fontos, hogy ne akarj mindenáron rálicitálni a másikra, ha mondott egy baromi jó poént, akkor ne akard überelni. Mindenhol van egy rutinos tréfarépa, és minden társaságban van egy ember, akiről meg az járja, hogy "ritkán szól, de akkor minden robban". És érdekes módon ez utóbbinak legalább akkora, ha nem nagyobb respektje van.

És a humorizálásról még egy fontos dolog. A társalgás halála a viccmesélés. Ha az beindult, akkor az megy majd addig, míg ki nem fárad, pár poén után általában érdemes kiszellőztetni a fejed és valami más társasághoz csapódni, akik még nem értek el erre a pontra.