Ebben az esetben mi értelme végigjátszani az ostáblát?

Pfu, sosem értettem ezt ajátékot.

Dee amúgy persze, hogy le akarja játszani, hisz a játék lényege maga a játszás.

Én ugyan nem ismerem (még) ezt a játékot, de amikkel szoktam játszani (sakk, kínai sakk, meg pát egyéb sakkváltozat, go, mancala, dáma, stb), ott három okból szoktam végigjátszani.

1. Eleve nem szeretem feladni, ha a végigjátszással ahhoz képest nem vesztek semmit. (A felsorolt játékokban ez így van.) Az életben is ez így van. Ha valamit hátrányos lenne végigcsinálnom, akkor feladom természetesen. De ha nem, akkor kicsit olyan... megfutamodás-szaga van a dolognak.

2. Addig is tanulok, gyakorlok. Hiába esélytelen már nyerni, gyakorlásnak, edzésnek kitűnő. Sőt, még előnyös is, ha az ember gyakorolja, hogy szorult helyzetben mit lehet tenni.

3. Soha nem tudni, mikor hibázik az ellenfél. 2 hete volt, hogy egy napon belül két sakkjátszmát is a teljesen vesztett állásból döntetlenre mentettem. Egyetlen királyom volt, az ellenfél tisztjeinek és gyalogjainak is kb. a fele még táblán volt, sőt, az egyik játszmánál két vezére is volt. Esélytelen? Igen. Ha jól végigvezeti a mattot, akkor 100%, hogy ő nyer? Igen. De nem sikerült nekik. Hibáztak, én meg azt az aprócska hibát kihasználtam. Másik meccsen meg 6 egység anyagi hátrányból 6 egység anyagi előnnyel adtam mattot. Nyilván nagymesterek szintjén az ilyen az gyakorlatilag lehetetlen, de egy átlag játékosnál simán előfordulhat.

Egyszer ismertem valakit, aki viszonylag gyenge ostábla játékos volt, de ha mégis az ő javára alakult ki egy ilyen végjáték, azért ragaszkodott hozzá hogy végigjátssza, hogy kiélvezhesse végre a győzelmet.

Mondom neki, hogy már eldőlt a meccs, te győztél, játsszunk újat. Erre ő:

Neeeeem, ezt még fejezzük be! Pont most az izgiiiii!!!

ööööö biztosss....

"-Olvasd az ebédes mesét!

-Rendben. Macicsalád ült az asztalnál. Papamaci evett....kelkáposztát.

-Fúúúj, nem is azt eszik!

-Jójójó. Mamamaci eszik.... párolt karfiolt.

-Naaaa, nem azt eszik, olvasd rendesen!

-Ha kívülről tudod a történetet, miért akarod, hogy elolvassam?

-Mert újra át akarom élni."

Szerintem ez a kis párbeszéd jól bemutatja hogy viszonyul az ember - aki lineárisan érzékeli az időt - az ismert jövőről.

(az idézet Ted Chiang Életed története c. könyvből van pontatlanul, fejből idézve. Ez a novella az alapja az Érkezés c. filmnek)