Milyen kérdéseket ismertek az Igen? nevű társasjátékból?

Nézd, bármennyire is ellenszenves nekem az a játék és az alkotója (Győri Zoltán) még így is van bennem annyi, hogy nem akarnám lelopni home-made verzióra a játékát.

Tisztelt meg annyira, hogy megveszed a játékát ha tetszett neked. Nem egy nagy összeg és ráadásul egy hazai alkotót is támogatnál vele.

Én sok játékot megveszek, megtanulom, kicsit gyakorlom, aztán elkészítem a házi verzióját magamnak. Pld a könnyebb kártyajátékokat a szabályok kissé egyszerűsítésével átírom francia kártyára. Olyan is akad, aminek elkészítem a Print-and-play verzióját: a kártyákat kartonra nyomtatom, kártyavédőzöm. Aztán az eredeti bolti készletet többnyire eladom kb a rendes ár 90%-áért.

És mindezt nem azért, mert sajnálom a pénzt az alkotóktól, hanem mondjuk 50 játék esetén aránytalan és irracionális minden "logisztika" is. Ha csak néha (egy-két havonta) elő kell kapni egy könnyű party játékot, akkor az férjen már el egy telefon dobozába, és ne kelljen külön szekrény. Kiránduláson, táborozáson, nyaraláson sem feltétlenül a társasjáték a legfőbb program, de ha már ilyen sok játékot ismerek, (és persze én vagyok a társasjáték-felelős mókamester,) legyen választék, és ehhez ne kelljen már egy komplett külön koffert vinni. Az ilyen egyszerűbb játékok a kezdőknek is valók, meg akik nem ismerik az értékét, esznek-isznak játék közben, gyűrik dobálják a lapokat, stb., de ne legyek már a társaság hülyéje aki folyton parázik, meg ideges, és mindenkire rászólogat ezért.

Vannak komolyabb társasjátékaim, de ezeket csak akkor veszem elő, ha kifejezetten társasjátékos estre hívok meg kifejezetten olyan vendégeket, akik megbecsülik. De akkor az egy olyan esemény: játszunk és nem csinálunk mást, vigyázunk a készletre, ők is tudják hogy reális elvárás, és nem fóbia. Olyankor is előkerülhet egy filler, de ritkább esetben a házi buherált változat, kivéve persze, ha a vendégek ragaszkodnak pont egy olyan játékhoz, amit már eladtam, de a szabályokat fejből is ismerik :D

2-es:

Mint ember nem ismerem és nem tudok róla úgy véleményt mondani. Inkább csak a karrierében, azt illetően ellenszenves.

Biztos vagyok benne, hogy egyébként egy aranyos és jó kedélyű ember a valóságban, de a játékaiban nagyon alulmarad.

Példának okáért: mindig hangoztassa videókban, hogy jobban szereti a nagy játékokat ennek ellenére ő maga csak kis szösszeneteket ad ki, amivel szerintem kicsit hiteltelenné válik. Értem én persze, hogy kisgyerek mellett és munka mellett nincs idő valami észbontót kitalálni DE alapvetően az ötletei sem eredetiek.

Van az agyonhypolt Spicy játéka, ami gyakorlatilag az ősrégi svindli egy szép kiadásban. Nem eredeti ötlet, alig van benne 1-2 plusz csel és míg magyar és francia kártyával is játszható lenne addig elkér érte 4-5-6 ezret a gémklub kiadó. Holott ugyebár a magyar és francia kártya ezzel ellentétben fél áron megannyi játékot rejt.

Azt sem tartom túl etikusnak, hogy ezt a játékát a BGG-n a családja, felesége, barátai felpontozták 10-esre minden gondolkodás nélkül. Szerintem ez egy nem túl szép húzás és fals képet ad a játékról.

Magák a játékbemutatói jók, de bevallom én más magyar társasjáték bemutatók stílusát jobban szeretem, jobban megértem. Zolinak mindig csak a játékvéleményezéseit szoktam megnézni. Szóval erre nem panaszkodnék. Könnyen kiismerhető az ízlése és emiatt könnyű betájolnom a véleményezése alapján, hogy nekem való-e az adott darab. Az is tök jó, hogy hitelesek, tehát nem próbálnak nekik antipatikus játékot eladni.

Ugyanakkor ott van a többi játéka:

Az igen? Tele van pótkérdésekkel ami csak kiteszi, hogy nagy játékpakli legyen, de nem ad az élményhez semmit. Zoliék úgy hangoztatták be az egészet, hogy ez egy nagyon kommunikációs játék, aminél megfeledkezünk a pontozásról és belemerülünk a beszélgetésbe a kérdések kapcsán. Namármost... a "használsz-e fogselymet" kérdésnél mondja már el nekem valaki, hogy mégis milyen témaindítónak jó.

Ott van a beszéljükróla játéka is. Ez tök jó kezdeményezés mert ingyen elérhető és fontos beszélnünk is róla, de hirdetni, hogy ehhez is hozzájárult szerintem már durva. Ezek a mensis kérdések MINDEN nőben fel tudnak merülni nem kell hozzá egy hivatalos társasjátéktervező. Sőt, szerintem itt a kérdések nagy részét Réka írhatta, mégsem szerepel szegénykének a neve szinte sehol.

Az új játékát, a Llamageddont nem próbáltam, de a Társasjátékok.hu-s kommentek elég sokat elárulnak mind a játékról mind Zoliról.

Ettől függetlenül én támogatom, hogy legyenek magyar társasjátéktervezők. Meg érdemes is őket támogatni azáltal, hogy megvesszük a játékaikat és nem csak lekoppintsuk ahogy a kérdező akarná.

De Zoli munkássága, marketingje nekem személy szerint nem szimpatikus. Olyan érzésem van nála, mintha imádna játszani és ezáltal mintha kötelezőnek érezné, hogy ő is kiadjon játékot de közben nem ért hozzá megfelelően. És ezt a környezete se tudja megfelelően kezelni amikor BGG-n automatikusan rádobják a 10 csillagot.

3-as:

Szerintem amit te csinálsz az etikus, hisz megveszed előbb a játékot és csak annak mintájára csinálod meg a sajátot. Tehát nem csak légből kapottan, teljesen ingyen akarod koppintani.

4-es vagyok.

Most felléptem a Mit játszunk blogra és megnéztem a "társasjátékaim" menüpontot.

Észrevettem még valamit ami miatt egyszerűen csak lenézni tudom Zolit. "Nem félünk a farkastól"... Értem én, hogy ez egy helyszínen játszható játék, de a történet alapján és a kártyák alapján ez gyakorlatilag a Vérfarkasok éjszakája játék újragondolva. Egyszerűen undorító, hogy ezt is lenyúlta és pénzé tette ráadásul egy egyszeri játék formájában, hiszen nem egy klasszikus társas amit megveszel, hazaviszel és bármikor előveszel.

6.: Na most, mondok viccesebbet. A WEREWOLF, és az azóta megjelent egyéb változ0atok bolti megjelenése előtt olyan közismert party játék volt, hogy én még emlékszem a szokásos francia kártyás kiosztásra, hogy melyik K, Q lapoknak milyen szuperereje volt, a J lapok a vérfarkasok (maffiózók stb) és a számozott lapok a sima városlakók.

Már akkor játszottuk, amikor egyáltalán szóba se került, hogy külön készletként kellene megvenni, hanem a francia kártyás szabály terjedt tábori szájhagyományként. Jó, tudom, csak én vagyok ennyire öreg. :D

De száz és száz ilyen játékot tudnék még mondani, amit névtelen hősök egy füstös kocsmában kitaláltak, és azzal ami kéznél volt: egy gyufásdobozzal, egy marék ingyenes mogyoróval, sörös kupakokkal, vagy néhány söralátéttel játszottak vígan, aztán jöttek másvalakik, akik adtak neki egy hangzatos nevet és kiadták a saját nevükben, a hozzá üzlettársított dizájnnal, csomagolással stb együtt.

3as hsz is voltam: egy kicsit megpróbálom megfordítani ezt a folyamatot...