Van még aki így érez a World of Warcraft iránt?
Nagyon régóta wowozok. Gyerekkorom óta, kb azóta mióta kijött a Burning Crusade.
Azóta eltelt rengeteg év.. És úgy érzem, mintha elveszett volna minden, ami régen annyira szép volt a WoW-ban.
Régen hatalmas baráti társaságom volt akikkel együtt játszottam, tele volt a Friend list, maga a szerver konkrétan alig számított, Euro wow, wow WNT, revolution world, bárhol elmarháskodtunk, de a lényeg az a közösség volt. Nagyon sok életre szóló legendás emlékem van abból a korszakból...
De ma..
Úgy érzem, mintha "kiégtem" volna a wowból. Nem tudom élvezni.
Én sok helyen olvasom azt hogy az új kiegek így rosszak meg úgy..
De én azt hiszem, nem ez a legfőbb gond a wowwal.
Hanem hogy a régi nagy játékos közösség, akikért wowoztam, akikkel a legjobban elvoltam, már szétszéledt, és én konkrétan egyedül maradtam. Solo wow játékos lettem.
Próbálkoztam nagyon sokszor, nagyon sok módon. Tauri Wotlk-ra mentem, aztán WoW Classic, most TBC, Shadowlands, és mindig ugyan abba botlok bele: úgy érzem, mintha teljesen egyedül lennék.
Most ne a Forever Alone gyereket lássátok bennem, nem nyávogok amiatt hogy egyedül kell játszanom, had magyarázzam el.
Tehát én bármikor kezdtem el a wowot akár eredetin akár tört szervereken, mindig elérkeztem arra a pontra, amikor észreveszem hogy én tulajdonképpen "saját magamnak játszom".
Tehát nincs az a közösség, akikkel versenyezve, egymással, tök jól elütném az időt, és csak úgy mellékesen "dolgozok" a wowban, tehát esténként raidre jelenésem van, naponta több óra napizás, stb.
Hanem pont ellenkezőleg. A fő, és egyetlen dolog amit látok a wowban az a munka. Tehát eredetin is, fizetek azért, hogy dolgozzak. És a Raid is, amire esténként járok, mivel igazán "nincs kikért" jobbnak lenni, csak nyűg és maszlag érzetű... Egy teljesen nagy púp az ember hátán.
Próbáltam én klánokhoz csatlakozni, és teljesen extrovertáltan beszélgetni chaten, de hát ez nem ugyan az. Teljesen vadidegen emberekkel meg ennyi idősen főleg már az egész teljesen, de teljesen máshogy hat, mint annó gyerekkoromban. Most mintha "erőltetném" magamra az egész wowot.. Mintha hiányérzetem lenne, egy mély éhség, szomjúság, ezért vissza-vissza lépek a wowba, aztán észreveszem hogy konkrétan single player játékot játszok, és szabad időmet benne "munkával" töltöm el, és megunom, kilépek, abbahagyom.
És nem is érzem úgy, hogy ez valaha megint jó lenne.
Most vissza léptem Taurira, felléptem a régi karaktereimre, és olyan depresszió fogott el hogy leírni nem tudom. A karaktereim, az a sok régi emlék a haverokkal, maga a hely, ahol ott hagytam a karaktereimet, a rajtuk lévő itemek... Azokat még mind úgy hagytam ott, hogy egy teljesen más ember voltam.
A fent leírtak alapján a legszomorúbb gondolat ami ilyenkor eszembe juthatott, hogy volt 1 pillanat, egy karakter, egy helyen, egy utolsó logout, ahol még igazán élveztem az egész wowot. És soha nem tudhatom, melyik volt ez az utolsó ilyen pillanat.
Ezt nem azért írtam ide ki hogy sajnáltassam magam, vagy hogy ismerkedést kezdeményezzek hogy írjatok ha akartok játszani, 27 évesen egész nap dolgozok, kevés a szabad időm és a családra kell összpontosítanom. + ahogy fent is írtam, soha nem lesz már ez ugyan olyan..
A kérdés arra irányul, van-e köztetek aki hasonlóan járt? Esetleg aki hasonló "se veled se nélküled" kapcsolatban él a mai napig a játékkal, de az a régi nagy láng, már rég kihunyt?
válasza: válasza:én is a bc-től toltam egészen shadowlands 9.2 ig. Nekem őszintén volt pár kieg ami tetszett volt ami nem jött be ahogy a mostani sem.
De ha őszinte akarok lenni az utóbbi években már csak azért játszottam mert rá voltam szokva (igen rálehet). De annyira sok időt emészt fel a játék és jelenleg nem is élvezem hogy úgydöntöttem végleg abba hagyom.
válasza:Én egy jó 10 évre abbahagytam a Cata első pár hetében, és csak a classichoz tértem vissza. Hát tényleg eléggé megváltozott a játékosok mentalitása. Csak a min/max, meg a parsing % számít kb.
Én régen is úgy voltam vele, hogy ha megvan az arenában a rating a fegyverhez, engem nem érdekel, hogy mennyivel tudunk feljebb menni. Most is inkább szórakozásként fogom fel. De még a régi arena partnerem (aki szintén visszajött) is csak álandóan min/maxolással foglalkozik. "Más race-el játszanánk több lenne a ratingünk", "Más profession kellett volna", "más class-combo-t kellett volna összehoznunk". Én meg csak játszogatnék nosztalgiából. A heti arénázáson túl én is kb. azt érzem egyedül vagyok a játékban.
válasza:Hát igen ezt én is észrevettem már, hogy a wow elvesztette a régi "egy új világ, ahol a barátaiddal kóborolhatsz, felfedezhetsz, és együtt jól érezhetitek magatokat" arcát, és ma már konkrétan e-sport lett belőle...
Tier listek, min maxolók, tryhard klánok mindenütt.
Egy nap egyszer még TBC classicon történt, hogy megálltam, és elgondolkodtam.
Volt felhúzva 4 karakterem, és ezek közül volt 1 mainem.
De mit csináltam én?
Az addig megvolt hogy fejlődök, mert a wow addiktív, és fejlődés közben még annyira nem veszed észre hogy dolgozol.. Barangolok Azerothon, szépen lassan lépkedem a szinteket, és végül outlanden elérem a 70es szintet. Ez a fejlődés dolog egyedül is megy, és viszonylag jól lefoglal, élvezetes is a maga módján, tehát ez egy dolog..
De mi is a végső cél? Mit akarok én elérni? Ez az a kérdés, ami akár fejlődés közben is elveszi a kedvem a wowtól, ha belegondolok..
Hamar 70es lettem az utolsónak szánt "main" karakteremmel, majd elkezdtem csinálni amit a wowban kell.. Tehát dungeonokra járni, szedni a geart, lassan raid képes állapotra hoztam magam. Bekerültem egy magyar klánba, és mentem velük 2-3 raidet is.
Aztán egyszer csak megálltam, és átértékeltem mindazt amit addig csináltam. Tehát hogy mit miért csinálok.
Teljesen tök egyedül csinálom magamnak a munkát, a munkahelyem melletti kevéske szabad időmet BETÁBLÁZOM raidre, ahol nekem kötelezően jelenésem van, és azért, hogy elvigyek néha 1-1 itemet, és növeljek egy rohadt számot, teljesen magamnak.
De minek?
Mármint van bármi célom?
Mi lenne ha contentful lennék? Kinek mutatnám meg, mi hasznom lenne belőle?
Hiszen nincs(enek) senki(k) aki(k) miatt "megéri" mindezt csinálni.
Régen még annyira egyértelmű volt minden, azért akartál erősebb lenni, hogy ha majd közösen csapatjátok, legyen mire verned hogy mennyivel keményebb vagy, segíteni a csapatot, kitűnni, erősnek lenni hogy mutogathasd, és hogy esetleg lehozz 1-1 dungeont a haverjaidnak. Én konkrétan azért választottam még bizonyos proffokat is, hogy a haverjaimnak haszna legyen belőle, így össze hangoltuk a szakmáinkat. Teljesen más világ volt az.
Tehát hogy ez hiányzik akkor, ha szólózol.
Teljesen magamnak csinálom az egészet..
És egy nap gondoltam egyet, kiléptem szó nélkül a klánból, töröltem a karaktereimet, és töröltem a wowot is.
Kitöröltem vagy 4 70es karaktert, amiben annyi időm volt.
És azt vettem észre, hogy néhány nap múlva még pozitív hatása is volt, mert a szabad időm több lett. Tehát hogy a munka megszűnt, nem vagyok betáblázva, és nem is érzem azt hogy hiányoznék annak a világnak bármilyen szinten..
Ez azért rohadt szomorú.
És ez a gondolatmenet mindig keresztülfut rajtam, amikor neki állnék wowozni.
Level 1-esen ott szaladgálok a kezdőhelyen, és már a fejemben a maximum szintű pályafutásomat, annak értelmét, a céljaimat tervezem, és szomorúan jövök rá, hogy ha kimennék a kertbe, és dobálnék fel magamnak egy labdát, ugyan ennyi haszna lenne.. :( Csak valószínűleg olcsóbb is, és még mozgok is közben.
Ha van esetleg 3 percetek, légyszi nézzétek ezt meg
https://www.youtube.com/watch?v=S5Hzh43k330
Ennél jobban nem írja le semmi azt, ami velem történik a wowwal kapcsolatban.
válasza:A videó oké vannak mikrotranzakciók a játékban de a játékmenetet nem befolyásolja maximum a karakter boost az egy pici rövidítést csinál de őszintén pár nap alatt fellehet húzni egy karit, nem ér az 60€-t.
Szerintem hasonló cipőben lehetsz mint amit a 2-es válaszoló írt hogy évekig játszott csak úgy értelmetlenül.
Igazából csak elkéne fogadnod a tényt hogy kinőtted és elkéne engedned a dolgot.
válasza:Én annó TBC kezdetekor játszottam, egésszen MoP ig, full tört szervereken 2014 ig. Első sorban azért kötött le a játék, mert körülbelül 10 éves lehettem és isten hátamögött laktunk, sulinkívüli szabadidőmben nagyon kevés baráttal szórakozhattam volna, ha nem lett volna WoW.
Sosem játszottam eredeti szerveren és mivel időm is csekély volt ezért inkább PvP irányba mentem és ott is főleg az Aréna. WoTLK, CATA és MoP on is kimaxoltam Full PvP be karimat (világ életemben csak Rogue al játszottam). Amikor kezdődött a WoD és társai már kevés tört szeró követte a trendet és én is már ott kezdtem érezni, hogy 6 - 7 év játék idő elég volt.
Multkor feldobott a YouTube egy videót, hogy mennyire sok WoW veterán hagyta ott már a játékot. Elkapott a nosztalgiázós kedv és belogoltam a régi Warmane accountomra, amin elég sokan tolják ahogy elnéztem és úgy döntöttem kipróbálom mennyire fog menni a játék.
Belépéskor már szinte bizsergető érzésem volt annyira jó volt látni, hogy ennyien tolják még főleg a WoTLK. Egyáltalán nincs játékoshiány azon a szerveren. Két hét után viszont úgy döntöttem, hogy ennyi elég volt a játékból.
Egyrészből 25 éves vagyok, már nem köt le annyira mint régen. Másfelől azt én is aláírom, hogy hatalmasat válltozott a kommunity. Egy párnapos bemelegítés után kipróbáltam magam az arénán. Na ott mutatkozott meg a mai WoW os közösség igazi arca. Az még csak hagyján, hogy "mindenki okos és mindenki tudja mit kellet volna csinálni, hogy az adott meccset ne veszítsük el" de konkrétan 80% úgy játszik, hogy ki sem használja a classnak a képességeit. Mentem pár aréna kört egy sráccal, druid létére egy megveszett cyclone de még csak root ot sem rakott arra akit tartania kellet volna velem együtt. Aztán megnyerjük a meccset nagy nehezen és beköpi nekem, hogy jó szar voltam, mert az ellenfél warriorja többet sebzett, mint én. El is engedtem a srácot, ha neki inkább a DMG számít arénán mint a WINN. Aztán kipróbáltam a Solo Q 3v3 mat (Warmane szerveren kitalálták ezt a randomokkal összedob aréna rendszert), ahol kiderült, hogy mindenki sokkal okosabb a másiknák. Szóval összességében, bármennyire is élveztem játszani, a kommunity vette el a legtöbb kedvemet.
Úgy gondolom, hogy a WoW is felszínes lett, hiába a régi oldschool skill alapú kiegészítők, vagy a leg újabbak a játékosok nagyrésze felszínes és rohadtuk el van magának. Ezzel zártam le a játékot. És szerintem még pont mink lehetünk a szerencsések, akik a kezdettől játszottak. Mi nekünk még volt időnk kiélvezni azt ami már mára elfelejtettek a játékosok és az pedig nem más, mint a jó közösségi élmény.
válasza:Én Taurin kezdtem anno a pályafutásomat, még bőven a WotLK kiegészítőben. Haverom mutatta meg, hogy milyen király ez a játék. Évekig tört szerveren nyomtuk, mert nem volt arra pénzünk, hogy eredetizzünk. Imádtam az akkori hangulatot.
Mikor eredetire bejött a MoP kieg, akkor jutottam el oda, hogy volt pénzem arra, hogy befizessek rá. Azt a kiegészítőt ki is játszottuk, viszont ott kezdtem egyre kevésbé érezni azt a jó hangulatot, mint előtte. Eltűntek az addigi társak és olyan semmilyen kezdett lenni a játék.
Azóta mindig vissza-vissza nézek a kiegészítők elején. Egy-két karaktert felhúzok maximum szintre, viszont már egyiket sem fullozom ki, mert nem érzem azt a késztetést, mint régen. Egy vagy maximum kettő hónapot szoktam kibírni a játékkal, mert nincs meg az a társaság, mint régen, nekem meg nincs kedvem tryhard emberekkel, kötelező időpontokban izzadni a raideken és az ordibálásukat hallgatni, ha nem megy le elsőre a boss. Erre már nincs időm és energiám. Túl sok a kötelező dolog és túl kevés az olyan, amit szívesen csinál az ember. Amit nem érez kényszernek és tényleg szívesen csinál.
Én nagyon sajnálom, hogy ebbe az irányba ment el a játék. Sokszor bennem is feljönnek az emlékek, hogy régen minden jobb volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!