Mi az oka annak, hogy rengeteg RPG játék azzal kezdődik, hogy a főszereplő nem emlékszik semmire?

Így kisebb mértékű az emberek prekoncepciója. Régi trükk: minél több dolog legyen ismeretlen, annál kevesebb dologba tud a játékos belekötni. Hasonló okok miatt volt a 70-80-as években annyi űrben játszódó játék. Mert azt a környezetet az ember nem ismerte, így nehezebben tudott belekötni, ha esetleg valami nem volt helyes. Ez az amnéziás dolog is hasonló. Rune Factory. Raguna kicsoda és micsoda? Hogy került oda, miért került oda, miért nem keresi senki? Egyszerűbb volt azzal elintézni, hogy nem emlékszik semmire.

A másik ok: egyszerű dramaturgiai fogás. Azzal, hogy nem emlékszik semmire, az egész történet tiszta lappal indulhat, nem kell a cselekvéseit egy már meglévő történetbe illeszteni, és ez a játékosnak is nagyobb szabadságot biztosít.